Fénysebességénél ez hogy van?

> t=l/(c-v) + l/(c+v). A második nevezőt nem értem így.

Ugye ez a Newtoni fizika szerint van felírva. Akkor azt gondolták, hogy ha a fény fénysebességgel megy az éterhez képest, akkor a mi éterhez viszonyított sebességünk ehhez hozzáadódik, illetve kivonódik, mikor a fény megteszi a maga útját.

Pont a Michelson-Morley-kísérlet mutat rá arra, hogy ez nem így van. Nem csak az éter létezését cáfolja, de nyitva hagyja ezt a problémát, hogy miért nem adódik akkor hozzá a mérőműszer sebessége a fény sebességéhez. Ha van éter, akkor a fénysebességet tudjuk mihez képest értelmezni. Ha nincs, akkor nyitva a kérdés, hogy akkor a fény mihez képest mozog fénysebességgel. Ha mondjuk a kísérletet egy száguldó vonaton végzed el, akkor a Michelson-Morley-kísérlet arra világít rá, hogy ez pont olyan, mintha állna a mérőműszer. Ez így ellentmondás. Tudták, hogy az, de nem tudták még feloldani, viszont ha egyszer nem lehetett kimérni a Michelson-Morley-kísérlet alapjául szolgáló effektust, akkor tényleg nincs ott.

Einstein oldotta meg a kérdést, ő valóban abból indult ki, hogy a fény mindenhez képest fénysebességgel mozog. Ez úgy lehetséges, hogy ha más rendszerből nézzük, akkor megváltozik a tér és idő rendszere, ha megint egy más inerciarendszerből nézed, megint más időben és térben történik meg a fény terjedése, de az adott rendszeren belül mindig ugyanannyi marad a fény sebessége.

És itt a válasz a kérdésre: „A kérdésem az lenne, hogy ha én v sebességgel szembe megyek a fénnyel, akkor az olyan, mintha én állnék és a fény jönne felém c+v sebességgel?”

Nem, akkor te azt látnád, hogy a fény fénysebességgel jön feléd. De aki áll, az is ezt látja. Sőt, aki a fénysebesség 99,99%-val szembe megy a fénnyel, az is ugyanannyinak fogja mérni a fény sebességét, mint aki ugyanilyen sebességgel távolodik tőle. Az egymáshoz viszonyított sebességüket, méreteiket, az időt viszont egészen máshogy látják. Pont ezért nem működik a Michelson-Morley-kísérlet t=l/(c-v) + l/(c+v) képlete.

> elnézést kérek az értetlenségemért

Ne kérj elnézést. Itt azért nem egy másodfokú egyenlet megoldóképletéről van szó, eléggé nehezen emészthető a dolog, mivel ellent mond mindannak, amit születésed óta tapasztalsz, mert ugye születésed óta egy olyan környezetben nőttél fel, ahol még a legnagyobb sebességek is elhanyagolhatóan kicsit a relativitáselmélet szempontjából. Ha jó kérdést teszel fel, ami a megértést szolgálja, akkor szívesen válaszolunk.

Amúgy nem hiszem, hogy sok ember van, aki valóban képes igazán megérteni. Sokszor én is inkább csak meg tudom fogni matematikai eszközökkel, mintsem valóban el tudnám képzelni. Mondjuk úgy megszoktam, tudom kezelni, tudok vele esetleg számolni, de ténylegesen megérteni még máig sem értettem meg, nem zsigerből jön egy-egy helyzet elemezése során az, hogy mi fog történni, kellenek a képletek, mint mankók. A képleteket értem, értem a miértjüket, tehát bízom bennük.

Ez kicsit olyan, mint mondjuk egy fraktál. Adott egy nagyon egyszerű képlet, ami egy nagyon bonyolult formát hoz létre. A képlet végtelenül egyszerű. Egy-egy pontra be is tudod helyettesíteni, érted is, hogy milyen mechanizmus okozza az ábra bonyolultságát, sőt az ábrában tudsz akár ilyen-olyan arányokat is látni, kiszámolni, de valahol mégis ott marad benned annak az érthetetlensége, hogy hogy fér össze egy ennyire egyszerű képlet és egy ennyire bonyolult alakzat.

Nagyon sokszor jön elő a relativitáselmélet problémája e fórumon. Általában, sokan szeretnek a tudomány határterületeivel, a létező legnehezebb problémákkal foglalkozni. Talán van benne valami izgalmas, valami kihívó, hátha majd én... Hiszen ettől ember az ember.

A gond kivétel nélkül abból adódik, hogy a leírások rengeteg kifejezését az olvasó nem érti, vagy még inkább félreérti. Nyilván hiányzik az az ismeret is. A tudománynak az a sajátossága, hogy erősen hierarchikus, és ritka eset, hogy több lépés kihagyásával érthető a rá következő. Márpedig az univerzum alapproblémáiig, a relativitáselmélet lényegéig szinte mindenen végig kell menni, ahogy ez más tudományágaknál is így van.

Miért írtam ezt le? Mert tapasztalati tény (Parkinson törvényei mélyén is nagy igazságok vannak), hogy minél kevesebbet ért valaki hozzá, annál magabiztosabb. Kevesen értik, miről beszélnek. Még kevesebben tudják elmondani, hogy érthető legyen mások számára. De igazán kevesen azok vannak, akik ismerik a saját korlátaikat, és erről beszélni is mernek, eközben nemhogy nem vetik meg mások alacsonyabb korlátait, de tisztelik azt. Mindig intellektuális élmény ilyent olvasni. Ezt kívántam elmondani.