Van esély úgy helyes modellt kitalálni anélkül, hogy azt matematikailag leírnánk?

Az interpretációknak kísérleteken alapuló egymástól való megkülönböztetése nem egy egyszerű kérdés. Mert ugye eleve azért létezhet többféle interpretáció most is, mert a tapasztalatok egyiket sem részesítik előnyben a másikhoz képest. Amint erre mód nyílna, az adott interpretációt azonnal át kellene értékelni, hiszen valami olyasmit magyarázna meg, ami a szubjektív értékítéleten túl van, és az objektív valóság egy részét képezi.

Ennek ellenére én személy hiszek abban, hogy a kvantummechanika fejlődése természetesebbé teszi bizonyos interpretációk elfogadását. A koppenhágai értelmezés ma már pl. eléggé idejétmúltnak tűnik, mert egy meglehetősen formális, technikai jellegű felfogás, ami a "pofa be, és számolj!" elve alapján megpróbál egyfajta axiomatikus rendszert rákényszeríteni a mikroszkopikus világra. Holott a fizika azért mégsem egy axiomatikus tudomány. Ma már sok minden tudható pl. a dekoherencia jelenségéről is, ami a koppenhágai értelmezés szerint nem is létezik, mert ott a hullámfüggvény pillanatszerű redukciója szerepel helyette. Ami tehát korábban egy formális matematikai segédeszköz volt, azt ma fizikai folyamatnak tekintjük és matematikai modellekkel vagyunk képesek vizsgálni. Pontosabban a régi felfogást is fenn lehet tartani, de én nem tartom célszerűnek, mert azzal lemondunk az 1920-as évek óta bekövetkezett fejlődésből adódó következtetések levonásáról.

Tehát én inkább azt tartom valószínűnek, hogy egy (vagy esetleg több) interpretáció ilyen "lopakodó" módon való előtérbe kerülése fogja kitermelni azt az értelmezést, amely a kvantummechanika legoptimálisabb és egyre jobb megértéséhez vezet.