Ha a Hubble teleszkóp valójában szürkében lát akkor, hogy tudnak színképelemzéssel exobolygókat felfedezni?

Ehhez mit szólsz? [link]

1. Nem szürkében lát. Nézd meg a List of Hubble instruments részben a linkeket. Több színt lát, mint amennyit el tudsz képzelni. Eredetileg is volt rajta egy FOS spektrométer.

2. Nem a Hubble-lel fedezik fel a legtöbb exobolygót, hanem a COROT-tal és a Keplerrel.

[link]

[link]

Ezek az oldalak, amiket linkelsz, a Hubble által készített „művészi” képekről próbálnak szólni, pedig ez a teleszkóp egy kicsit több, mint egy turista kamera.

Amit 22:22-es hozzászólásodban említett cikkben leginkább zavarónak találok, az ez a rész:

„Taking color pictures with the Hubble Space Telescope is much more complex than taking color pictures with a traditional camera. For one thing, Hubble doesn't use color film — in fact, it doesn't use film at all.”

A mai digitális fényképezőgépek (amik most már sokkal elterjedtebbek, mint a „filmesek”) teljesen hasonló elven működnek. Olyan szenzorok vannak bennük, amik azokra a fényhullámhosszokra érzékenyek, mint a szemünk (ezek a 450, 530 és 610 nm-es hullámhosszak), ha ezek közül csak az egyiket vennénk be, akkor monokromatikus, „fekete-fehéren” képet kapnánk (persze valójában csak pl. pirosat látnánk, de ha nincs más szín, amivel összevessük, akkor lesz „szürke”, legalábbis ezeken a linkeken ezt értik a szürke alatt).

A szemünk azért ilyesmi (390–700 nm) hullámhossztartományban működik, mert a légkör az ilyen fényt átengedi, tehát természetes módon ebben a tartományban vannak megvilágítva a dolgok. Ha valamit a világűrbe pakolunk, akkor a légkört kihagyjuk, és mindenféle tartományban tudunk megfigyelést végezni. Ez a lényege az űrteleszkópoknak. S természetesen nem a látható tartomány a legizgalmasabb.

A Hubble-teleszkópnak többféle eszköze van. Például tud képeket készíteni adott hullámhossztartományokon az égbolt egy nagyobb területéről, amiket „átszínezve” szép képeket kaphatunk az univerzum távoli pontjairól, ezek a kamerák. De vannak rajta spektrométerek is, amik arra szolgálnak, hogy megmérjék, hogy a különböző hullámhosszakon milyen intenzitású fény érkezik az égbolt egy adott pontjáról, ezek sok ezer színt látnak. Tehát a kamerák egy adott területről csinálnak egy adott színű, monokromatikus („fekete-fehér”) képet, míg spektrométerek egy adott pontról nézik meg, hogy milyen színek érkeznek.

Tömören a lényeg, felejtsd el azt, hogy „szürke”, ilyen szín nincs. Ha technikai dologról van szó, akkor azt kell érteni alatta, hogy egyszínű; ha művészi dologról, akkor pedig az RGB komponensek azonos arányú keverékét.

Itt van egy kép arról, hogy a szem és az agyunk hogyan dolgozza fel a látványt: [link]

Tulajdonképpen mi is „szürkében” látunk, csak az agyunk rak össze később egy színes képet. Ugyanígy a Hubble is egy szem, ami más, sokkal érdekesebb alapszínekre érzékeny, aztán mi itt a földön egy aggyal (számítógép) egy-egy színes képet rakunk össze.

A spektrometria meg egy egész más dolog, az a szemünknek nem megy. (Ha valamit ciánnak látsz, akkor nem tudod eldönteni, hogy 485 nm-es fényt ver vissza/bocsát ki, vagy azonos arányban 420 és 535 nm hullámhosszú fényt. A spektrométer ezt dönti el. Persze ebből nem lesznek „tájképek”.)