Hogy lehet, hogy a bolygók gyakorlatilag pont egy síkban keringenek a Nap körül?

Gondold el, hogy egy nagy anyagtömeg mozog valamilyen irányban az űrben. Egy nagy felhő, tele porral, gázokkal. A gravitáció elkezdi összehúzni egy pontba, a közös tömegközéppont felé. Mi történik ilyenkor ezzel a nagy anyagfelhővel? Elkezd zuhanni a tömegközéppont felé. Ám a tömegközéppont is mozog közben valamilyen irányba. Tehát ami elkezd a tömegközéppont felé zuhanni, az nem a tömegközéppontot fogja eltalálni, hanem "elzuhan" "mögötte", hiszen lendületet már megszerezte, de az őt vonzó tömegközéppont közben már elmozdult. Így az egész anyagtömeg a tömegközéppont mögé fog állandóan beesni.

Ott kap egy "gellert", (mint az ISON, amikor Napközelbe került), és a tömegközéppontot megkerülve elindul kifelé. Ám ott beleütközik a többi befelé zuhanó anyagba, amitől aztán ismét elferdül a pályája, és egy közös pálya alakul ki. Az ebbe ütköző többi anyagnak is apránként ebbe az irányba módosul a pályája, így egy nagy, gyűrű alakú örvény alakul ki a közös tömegközéppont körül. Ebből alakul ki aztán az akkréciós korong, amely az alapja a később kialakuló csillagnak, valamint a körülötte keringő bolygóknak.

A tejútrendszer nem egy síkban kering!

Csak hasonló pályán, de sokkal nagyobb eltérések vannak, mint a Naprendszerben.

És vannak gömbhalmazok, amelyekben aztán mindenféle síkban keringenek a csillagok. Ezek persze "kicsik" és és fiatalok is.