Hogy képesek az élőlények korlátlan távon szaporodni?

Szerintem nagyon jó a kérdés. Ezek mellett az eddig beérkezett válaszok is roppant érdekesek voltak számomra. Én egy kicsit összafoglalnám és kiegészíteném az elhangzottakat:

Az élőlények jelenlegi ismereteink szerint elvileg a végtelenségig képesek szaporodni, annak ellenére, hogy a sejtosztódáskor az örökítőanyag másolódása nem tökéletes.

Ez mégis miért lehetséges?

Először is, rengeteg hibajavító mechanizmus van minden sejtben (tényleg rengeteg) aminek más dolga sincs, minthogy folyamatosan javítsa a DNS-t ha azt bármilyen károsodás éri. Ez sejtenként napi több száz javítást is jelent teljesen normális esetben is.

Másodszor, a DNS másolása (legalábbis állatokban) meglehetősen pontos. Osztódáskor a DNS megkettőzését végző fehérjék csak nagyon-nagyon ritkán vétenek hibát, ha mégis, akkor még magában az enzimben is van beépített hibajavító, emellett pedig az előbb említett további javítások is folynak.

Harmadszor, az élőlények jelentős része két kópiában tartalmazza a teljes genetikai állományát (bár ez baktériumokra például nem igaz), tehát ha az egyikkel valami baj van egy adott sejtben, akkor még mindig ott van a másik, aminek segítségével az úgynevezett rekombinációnak köszönhetően akár a hibás kópia is kikupálható.

Negyedszer, minden feljettebb sejt a genetikai állományának csak kis részét (1-2%) használja. Tehát a maradékban sokszor fel sem tűnik egy-két becsúszott mutáció.

Ötödször, a testet felépítő sejtek a legtöbb élőlényben már magzati stádiumban elkülönülnek a majdani ivarsejtektől. Ez utóbbiak általában külön tokban, különösen védve fejlődnek. Az emberi here pl szinte teljesen steril, az orvostudomány is csak nagyon ritka esetekben találkozik olyan fertőzéssel ami a here belsejében létre tud jönni.

Hatodszor, még mindezekkel együtt is minden ember átlagosan 100-200 egyedi mutációval rendelkezik a szüleihez képest. Erre azonban nagy szüksége is van, ez teszi ugyanis lehetővé a környezethez való alkalmazkodását, azaz az evolúciót. Ha a DNS mindig is tökéletesen másolódott volna, akkor soha sem jutottunk volna túl a papucsállatkán (sőt, még addig sem).

Tehát végerdeményben elmondható, hogy főleg a bonyolultabb élőlényekben számtalan mehchanizmus védi az örökítőanyagot a károsodástól, az a néhány változás viszont ami bekerül, az szükséges az új kihívásokhoz való alkalmazkodáshoz.

Mindössze még annyi félremagyarázás van a kérdésedben, hogy a halmozódó mutációk nem feltétlenül öreg és működésképtelen sejteket hoznak létre, hanem pusztán másmilyeneket, amik talán sikeresebbek egy adott környezetben az elődeiknél.