Hogyan élhetnének emberek olyan exobolygókon, ahol más a gravitációs erő, hogyan reagálna a szervezetünk egy masszív bolygón és egy pl. Mars-típusún?

Nem igazán, nem lenne egyszerű feladat. Ha kisebb a bolygótömeg (a gravitáló erő), akkor nem nagyon lehet mit tenni, legfeljebb tömeget szállítani a bolygóra - ám ez akkora feladat lenne, amit jelenlegi technológiai szintünkön lehetetlen költséghatékonyan megoldani. 0,1g-vel történő tömegnövelés annyi energiát emésztene fel, amihez a jelenleg a Földön található összes fosszilis üzemanyag 100%-os hatásfokkal történő felhasználása is bőven kevés lenne. Más módszert pedig nem tudunk, amivel meg lehetne növelni a bolygó gravitáló erejét.

Ha a bolygó tömege nagyobb, akkor több választásunk is van: egyrészt az előző módszer megfordítása, vagyis tömeget elszállítani az adott bolygóról. Ez ha lehet, még gazdaságtalanabb, mint a tömeg növelése, mert minduntalan le kell győzni a többletgravitációt is. A másik megoldás egy trükközés: a bolygó tengelykörüli forgásának sebességét megnövelni. Ezzel az Egyenlítő környékén elő tudnánk állítani 1g körüli gravitációt, ami folyamatosan nő a bolygó eredeti gravitáló erejének szintjéig, ahogyan haladsz a sarkok felé - ám egyrészt ez is akkora óriási energiamennyiségeket emésztene fel, amelyeket jelenleg képtelenek vagyunk emberi időn belül előállítani; másrészt olyan szerkezeti változásokat idézne elő a bolygóban, amely valószínűleg hosszú-hosszú időre használhatatlanná, lakhatatlanná tenné a bolygót.

Tehát a gravitáció mértéke adott, nekünk kell alkalmazkodnunk hozzá.

Ha kisebb, akkor könnyebb alkalmazkodnunk. Sőt, a Földhöz képest igazi szuperemberekként tudnánk élni: gravitációtól függően jóval nagyobbat tudnánk ugrani, gyorsabban futni, jóval magasabbról eshetnénk le sérülés nélkül, sokkal nehezebb dolgokkal tudnánk vígan szaladgálni mint itt a Földön (pl. a Holdon egy mai személyautót egy átlagos elsős gimnazista is gond nélkül az oldalára tudna borítani egyedül is). De ez csak arra a generációra vonatkozna, amelyik a Földön született: a kisebb gravitációban születettek már kevésbé lennének "szuperemberek", az ő gyerekeik még kevésbé, az unokáik meg még kevésbé. A csontok szép lassan elgyengülnek, az izmok elsorvadnak, már az első generáció is képtelen lenne a hétköznapi életre itt a Földön, ha visszajönnének.

A nagyobb gravitáció viszont nagyobb terhelést jelentene az emberi szervezetnek. Nehézkes lenne alkalmazkodni hozzá, túl nagy gravitációhoz nem is nagyon lehetne; mindennaposak lennének a végtagtörések, sérülések, sokkal lassabban haladna bármilyen kétkezi munka (2g gravitációnál már attól is kifulladnál, ha varrnod vagy főznöd kéne valamit). Talán csak azon a módon lehetne hozzászoktatni a szervezetet, mint ahogyan a búvárok jönnek fel a víz alól: apránként egyre közelebb menni a bolygóhoz, és megvárni, amíg a szervezet alkalmazkodni képes az egyre növekvő gravitációs hatáshoz. Igaz, itt nem perceket, órákat, hanem akár hónapokat, éveket kellene eltölteni egy-egy lépcsőfokon. Ha pedig elég nagy a gravitáció, akkor nem is tudnánk rajta a jelenlegi testfelépítésünkkel életben maradni.

Teljesen át kellene alakítani az eszközeinket is: egy mai személyautóval pl. nem is nagyon lehetne közlekedni normálisan a Holdon. Minden kis bukkanóra felemelkedne az útról az autó, a tapadása jócskán lecsökkenne: pl. már 20-30 km-es sebességnél simán lesodródnál az útról egy olyan kanyarban, amit itt a Földön 60-80-nal probléma nélkül be tudnál venni. Ez pedig csak egy példa a sok közül: ha pl. üdítőt töltesz a pohárba, azt is lényegesen lassabban, sokkal nagyobb odafigyeléssel kellene megtenned, mert egyrészt feszt melléöntenéd, másrészt ami a pohárba megy, az is minduntalan ki akarna mászni a pohárból. Kézmosáskor minden csupa dzsuva lenne a környékeden, a kaját meg meg sem tudnád főzni, mert 50 fokon már forrna a víz. Sok sportot nem is lehetne űzni a jelenlegi formájában, pl. foci, jégkorong, autóversenyzés; némelyik tök vicces vagy látványos lenne, pl. úszás, talajtorna, némelyiket pedig nem lenne értelme űzni, pl. gyűrű, lólengés és hasonlók. A gerelyhajító pl. nem 80 méterre, hanem fél kilométerre simán tudná eldobni a gerelyt, a sáncugrásnál viszont egy percig tartana, mire lesiklik a sáncon, az életét elunná minden néző.

Az eddig talált, tűrhető zónában lévő, szilárd felszínű exobolygókon éppen ezért nem fogunk soha leszállni, mármint emberes űrhajóval. Mert mind túl nagy. A legkisebben is minimum másfél-2 G van a felszínen. Az meg már nem embernek való, max. tolókocsiban vagy hanyatt fekve. Arról nem is beszélve, hogy a bolygó elhagyásához szükséges energia nem másfél-kétszeres, hanem sokszoros a földihez képest.

A Föld felszíni G értékénél jelentősen húzósabb bolygók nem nekünk valók.

Ugyanilyen okokból egy Mars-telep második generációs lakói már sosem léphetnek majd a Földre.

Ajánlanék neked egy sci-fi novellát:

Robert Silverberg: A puhány.

Érdemes megkeresni és elolvasni,egész rövid és nagyon jó.

Egy 1,7 G-s bolygón játszódik, ahol egy normál 1G-s világról jött űrhajós kénytelen leszállni.

Egyenlore csak azt kezdtek el kutatni, milyen hatasa van, ha sulytalansagban elnek/fejlodnek ki szervezetek (egerrel konnyu megcsinalni). Van nehany meglepetes ebben is, es meg igencsak az elejen van (remlik h nem volt eddig komplett az urallomason kifejlodott eger.).

Keress ra ilyenre: development mice in microgravity