Mindenható a gravitáció?
Minden részecskére érvényes a gravitációs modell? A Mars-ra, az atomra, és az emberi testre is?
Csak mert ez felveti, hogy ha igen, akkor nincs szabad akarata az embernek, hanem előre ki lehet számítani, merre fog menni.
Ha viszont az emberre nem vontakozik, akkor az hogyan lehet?
Pro és kontra amik eddig eszembe jutottak:
Az emberi test hasonlít egy galaxisra, sok benne a mozgó "apró tárgy", amelyek hatással vannak egymásra, amit le lehet írni a gravitációs modellel.
Viszont ha jól tudom a kvantum fizikának van ez a kis dolgokról állított megfigyelése, hogy nem kehet őket kiszámítani, csak a nagy dolgok mozgását. És akkor méghis lehet szabad akarat, hiszen az emberi test elég kicsi.
Mi a véleményed ebben a témában?
"Elég az Univerzum összes legapróbbra bontott elemének helyét és már csak az a feladat, hogy kiszámítsuk mi fog történni. Melyik részecske melyik fogja húzni, azokra egy harmadik hogyan hat, és az egészből mi kerekedik ki."
Na ez az, ami nem fog menni. Egyrészt nem tudod meghatározni az összes állapotát bármelyik részecskének sem. Emellett ráadásul ha megkísérled megtenni, akkor egyben tönkre is teszed azt az állapotot, tehát a jóslatod már nem lesz helyes. Másrészt elképzelhető, hogy az univerzum ilyen módon való teljes szimulációja az univerzumnál nagyobb rendszerrel lenne csak lehetséges.
Te a gravitáció szót használod a "kölcsönhatás" szó értelmében, úgy tűnik. Igen, van 4 kölcsönhatás, amiből 3 egyesítetten leírható, a negyedik a gravitáció. Ezek működtetik a világot. Tehát tisztán gravitációval a világ nem írható le.
Az egy létező filozófiai probléma, hogy az ember és annak "lelke" előáll-e a részecskék elemi viselkedéséből.
Mi van akkor, ha reklámot látok egy tengerpartról. Elülteti ez bennem az apró gondolatot, hogy egyáltalán van tengerpart és azt, hogy ott boldog az ember, hiszen a reklámban mosolyogtak a tengerparton az emberek. A részecskék mozgásával, vagy hogy emberibben fejezzem ki magam, az idő teltével, elhatalmasodik rajtam ez a gondolat és végül engedve a feszítő erőnek, átadom magam a tengerpart vonzásának.
De most le kellene írjam ezt csúnya részecskék halott nyelvén is:
Mi van akkor, ha TV-készüléknek nevezett részecskehalmaz, az éterben, tehát részecskék közegében ütköztetve dominószerűen megkapja azt az ütközést, ami általam le sem írható fizikai szakkifejezéssel kivilágít egy piros led-et a képernyőn és még még sok sok más ledet is. A TV álatal ismeretlen szakkifejezésel leírható módon sugározza a képet ami valami rezgést jelent talán, a rezgés eltérít más részecskéket, az éteren keresztül ami a néző(részecskehalmaz) és a TV-készülék között van. A nőző agy részecskéi általam ismeretlen szakkifejezéssel leírható módon mozgolódni kezdenek a kép hatására, elindul egy nagyon apró mozgolódás, de a kölcsönhatás mindenre érvényes, ezért az ha jól találta el a megfelelő részecskét, akkor olyan folyamatot indíthat el, ami a láb részecskehalmaz elemeit úgy vonzza általam ismeretlen szakkifejezéssel élve, hogy az a test felugrik a kanapéból, de persze csak egy kicsit, mert a gravitáció visszahúzza, hogy aztán elinduljon ez a részecskehalmaz a végtelen sok H2O felé.
Előző válaszhoz megjegyzendő, pont a kvantumfizikai határozatlansági elv az, ami úgy tűnik, ellentmond a determinizmus elvének.
Továbbá:
"A mágnesesség nem írható le a gravitációval?"
Egyelőre nem, de tudósok, matematikusok, fizikusok ezrei, és számítógépek milliói maszatolgatnak ezzel jelen pillanatban is. És szerintem fognak is még egy darabig.
Amit a kérdező előszedett, az nem csak a determinizmus problémája, hanem az ún. emergencia probléma is. Ami szerint egy sokaság szabályaiból mennyiben lehet következtetni az egész sokaságra vonatkozó szabályokra, vagy általánosságban mennyiben és hogyan lehet kapcsolatot teremteni az egész sokaság egészére vonatkozó szabályokkal.
Ezt talán úgy tudnám érzékeltetni, hogy ugyan Ronaldo lábában lévő izomsejtek aktivitásának van valami köze az egész meccs lefolyásában, azonban az izomsejt működési elvéből az egész meccs lefolyását, pláne a foci szabályait nem lehet levezetni.
A szabad akarat szempontjából teljesen mindegy, hogy mi van a kvantumfizikában, és hogy megmérhető-e, vagy kiszámítható-e előre minden részecske pontos mozgása, viselkedése.
Akár meg tudjuk mérni, akár ki tudjuk számolni, akár nem, tény, hogy a világ szabályok szerint működik, és csakis ezek a szabályok határozzák meg, hogy mivel mi fog történni. Olyan nem lehet, hogy egy részecske egyrészt engedelmeskedik az univerzum szabályainak, erőinek, másrészt engedelmeskedik egy "szabad akarat" nevű valaminek is, mert akkor egyszerre két irányba kellene mennie.
"Olyan nem lehet, hogy egy részecske egyrészt engedelmeskedik az univerzum szabályainak, erőinek, másrészt engedelmeskedik egy "szabad akarat" nevű valaminek is, mert akkor egyszerre két irányba kellene mennie."
Na, de hát itt jön képbe az emergencia probléma. Hogy a tudatot mennyiben és hogyan alkotja az egyes részecskék viselkedése. Mert az viszont biztos, hogy kvantumszinten a részecskék viselkedése ideális véletlengenerátor. Tehát az nem szabály szerint működik. A szabad akarat mivolta is jogos felvetés, mert hogy attól, hogy te szabad akaratot érzel, lehet, hogy még az csak egy érzet és a döntéseid mélyén valójában mechanisztikus elemek működnek.
"Tehát az nem szabály szerint működik."
Az előzőhöz, mielőtt valaki belekötne: a részecskék bizonyos állapotait statisztikai determinizmus írja le. Konkrétabban: a valószínűség-sűrűség függvények determinisztikusak, de az egyedi események csak annyiban, hogy a sokaságaik az előbbi statisztikának fognak megfelelni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!