A Vayager űrszondákat hogy állították olyan pályára,
hogy elmenjenek a naprendszer széléig, és közben közel
haladjanak az összes bolygó mellett?
1/9 A kérdező kommentje:
A másik amit nem értek,hogy akkori technológiával (70-es,80-as évek ugye) hogy tudtak olyan távolságból képeket közvetíteni,mint pl a Jupiter?
2/9 A kérdező kommentje:
Voyagert akartam írni,sry
Kigondolták, meddig akarják küldeni a szondát, továbbá azt, milyen égitestek mellett. Ezután pályaszámítással meghatározták a pályaelemeket, az indítás adatait (időpont, iránykoordináták, sebesség, azaz energiafelhasználás). Ezekből kiderült, hogy milyen égitestek mellett lehet elhaladni, egyben mennyi üzemanyag kell. Azt is ki lehet ily-módon számítani, mennyi további üzemanyag kell még, amelyet távirányítással egy adott pillanatban (ez is kiszámítható) adott időre begyújtanak. Ez módosítja a pályát a kívánt irányban. A lényeg, hogy a számítások adatait változtatgatva meghatározhatják, milyen égitestek mellett és milyen módon lehet elhaladni. A rádióhullámok (amelyek a kívánt parancsot viszik) könnyedén elérik a szondát, az veszi az adást és végrehajtja a parancsot.
2013. aug. 13. 15:45
Hasznos számodra ez a válasz?
Képalkotó szoftver akkoriban is volt, rádiójellé átalakítani lehet, a vétel után pedig vissza, és megjeleníteni. Csak nagyobb monstrumokra írták a programot, és nem chipekre.
2013. aug. 13. 15:47
Hasznos számodra ez a válasz?
"Az 1970-es évek második felében a Naprendszer külső vidékei felé induló négy űrszonda (a Pioneer–10 és 11 és a Voyager–1 és 2) a négy nagybolygó (Jupiter, Szaturnusz, Uránusz, Neptunusz) kedvező együttállását (mely csak 176 évenként ismétlődik meg) felhasználva, gravitációs hintamanőverek sorozatával látogatta végig ezeket a bolygókat, majd elhagyták a Naprendszert, ennek a szerencsés együttállásnak „Grand Tour” volt a neve, azaz „Nagy Túra” (Csak a Voyager–2 látogatta meg sorban mind a négy nagybolygót)."
(Forrás: Wiki)
Vagyis végig a kedvező együttállást kihasználva gravitációs manőverekkel haladtak.
A kommunikáció rádióhullámokkal valósult meg (S-band és X-band néven említi az angol Wiki a hullámhosszokat, amiket használnak), ha az űrszonda nem tudott üzenetet küldeni a Földre, tárolta, majd kedvezőbb időben bocsátotta ki.
2013. aug. 13. 15:57
Hasznos számodra ez a válasz?
6/9 A kérdező kommentje:
Kösz a válaszokat,nagyon komoly technikai eredmény volt ez akkoriban,így belegondolva.
Igen, komolynak látod, de szerintem alulbecsülöd az ismereteket:
A szükséges számítások matematikai alapjait már 1700-as években ismerték.
Mivel vagy nem tudtad ezt, vagy nem értetted, de ezen pálya módosítások nagyon pontosan számolhatóak.
És ne felejtsd el azt sem, hogy ekkor már amikor a Voyager űrszondékat elküldték túlvoltak a holdraszálláson. A rakétatechnológia adott volt.
De ezen számításokat már jóval ezen technológia előtt el tudták végezni. A holdraszálláshoz olyan számítógép kellett, amihez képest egy mai tudományos zsebszámológép többet tud nyújtani teljesítményben.
2013. aug. 13. 17:23
Hasznos számodra ez a válasz?
8/9 A kérdező kommentje:
Azt tudom,hogy a newtoni törvényeken alapul az egész pályaszámítás stb,tehát a 17.sz és a mechanika korában letették az alapokat.De a technológiai részletek,amik a gyakorlatban használhatóvá tették ezt a szondát,a speciális képalkotó szoftver,rádiós kommunikáció már 20. századiak,mindenképpen komoly munka volt ez a szonda a 70-es évek végén.
9/9 erdős elemér válasza:
A parittyapályákkal, amikkel az ismert bolygópályák alapján a Mars, a Jupiter, Szaturnusz, Uránusz, esetleg a Neptunusz irányába állították a műholdat, mely hiperbolikus pályákon a bolygókat célszerűen közelítve (gyorsulva) és elhagyva (lassulva) egyre távolodni tudott és eljuthatott a Naprendszer külső területeire, így a Plútóhoz is. Mindebből következik, hogy egy ilyen manöverrel szerintem akár vissza is hozhatták volna.
2019. márc. 3. 16:31
Hasznos számodra ez a válasz?
Kapcsolódó kérdések:
válasza:
válasza: