Mit ér az egyedfejlődés, ha meghalunk?

Azt értem, hogy egy emberöltő alatt semmi sem történik, de azért az ősemberek idejében nem volt ennyi Nobel-díjas fajta fizikus. (Gondolom.)

Amúgy szerintem a természet nem csinál olyat, ami számára teher, mert az a természet, ami van. Szóval hogy ő csinálja az embereket, meg a viselkedésüket. És ha azt akarja, hogy 0°C-on megfagyjon a víz, akkor az úgy is lesz. Szerintem bármilyen kémiai vagy fizikai reakció az, amit ő akar.

Szerintem "bosszúból" nem öl meg minket, mert az olyan lenne, mint hogy egy virág elpusztul, csak nagyban. Szerintem a halálban nincs bosszú, csak a körforgás része, ahogy írod. Talán az egyensúly így van meg, hogy meghalunk, mert talán a természetnek nincsenek eszközei, hogy tovább működtesse azt, amit épített. Pl. egy macska régen 4-5 évig élt, most már (gondolom az életminőséget adja az ember) 15 évig is. De én úgy tekintem, hogy hiába hogy amúgy megölné a macskát a természet 5 év után, most az emberen keresztül még élteti, és 15 évig is elél.

És akkor azon gondolkodok, hogy amit így felépített a természet: az ember, akiben olyan összjátékot valósít meg, hogy az hasonló vagy teljesen új dolgokat tudjon csinálni vagy előidézni, mint maga a természet.

Ez az én szememben olyan, mint amikor egy kisgyerek épít kockákból egy tornyot, és ha ügyes, akkor a torony jó magas lesz és sokáig áll. Most a "torony" az emberi lét, és a "kisgyerek" (aki épít) maga a természet.

Szóval ilyen szempontból gondolkodtat el a dolog, hogy vajon milyen magas és milyen élettartamú tornyot akar velünk építeni? És miért rombolná le ezt a vélhetően "magas" tornyot egy olyannal, hogy mondjuk a Nap már nem a régi, akkor a Föld sem lesz a régi, és nekünk lőttek?

De ez nem igazságos! :D

Egyébként én arra akartam kilyukadni, hogy élni akar, és ezért mindenfélét megtesz.

Pl. mi, emberek elég jó túlélők tudunk lenni, ha akarunk.

Kitaláltunk segédeszközöket a szélsőséges környezeti hatások elviselésére, enyhítésére. Meggyógyítjuk egymást a betegségekből, sérülésekből, tanítjuk egymást okosságokra, a fizikailag nehéz munkákat gépekkel végeztetjük, tanítjuk egymást a társas együttműködésre, igyekszünk a Földet olyanná tenni, hogy minél jobban segítse a túlélésünk...stb.

Ha élni akar, akkor azt élőlények segítségével valósítja meg. Vagy te nem ezt érted élés alatt?

De ha élőlényeken keresztül él, akkor logikusnak tűnik, hogy egyre jobban élni tudó élőlényeket "talál ki", amik strapabíróbbak. És tényleg igazad lehet, mert a természet magára ismer, amikor észreveszi, hogy a halál eljön. Az emberek pedig nem akarnak meghalni, de legfőképp kihalni nem. A természet akkor ezek szerint annyira élni akar, hogy inkább "megtanította" (öntudatra ébresztette a bizonyos élőlényeket, hogy hogyan élhetnek tovább. És én úgy látom, hogy az emberi kíváncsiság (ami kb. ösztönös) egy épp olyan feltételt biztosít a túlélésre, mint a szeretetéhség.

Pl.:

* természet célja ---> eszköze ---> eredménye

* élni ---> szeretetéhség ---> szeretet megszerzése => együttműködés

* élni ---> kíváncsiság ---> természeti ismeretek megszerzése ---> a természet törvényeinek ismeretében eszközök készítése, amik segítik a túlélést (pl. ruha, tűz, talicska, toll, könyvek, számítógép, internet)

És innen látszik, hogy az információk közvetítése emberek között a globális (faji méretű) együttműködést segíti elő.

Tehát amiket írtok, azokat mind el tudom fogadni, de túl kíváncsi vagyok ahhoz, hogy megelégedjek olyan válaszokkal, amik nem magyaráznak meg minden kérdést. És amíg nem tudom a válaszokat, nem használhatom fel őket eszközök készítésére. :)

Pl. nem tudok olyanokba belenyugodni, hogy legyenek gyógyíthatatlan betegségek, hogy az emberek nem boldogok, vagy hogy az emberiség olyan sokáig fejlődik, és egyszer csak vége szakad az egész remekműnek.

Ahogy az ősember sem tudott belenyugodni, hogy hideg van és megfagy/megbetegszik, ezért ruhát készített és megtanulta felhasználni a tüzet.

Na, én most hasonlóan vagyok.

4. válaszoló. Igen fizikusnak tanulok.

Oké, felruháztam a természetet emberi tulajdonsággal, csak mert én ilyen művészlélek vagyok. :D

Jól van, nem gondolom komolyan, hogy a természet "akar" valamit, hanem inkább úgy értem ezt az akarást, hogy úgy néz ki, mintha lennének bizonyos "céljai". De ezeket csak azért hívom célnak, mert mindig oda lyukad ki...tehát ezeket a "célokat" a törvényekből következőnek látom.

Pl. úgy néz ki, mintha egy bolygón az lenne a "célja" a természetnek, hogy tömegvonzás legyen. De igazából ez tényleg nem cél, hanem egyszerűen egy törvény.

De ha az emberiség belenyugodott volna a látszólagos törvényekbe, és nem akarta volna megérteni a miérteket, akkor pl. nem értettük volna meg, hogy miért halunk bele a Lyme-kórba, és nem is tudnánk gyógyítani.

Tehát én nem nyugszom bele olyanokba, hogy "csak mert ez van, és fogadd el".

Na meg lány vagyok, szóval kétszeresen kíváncsi és kétszeresen akaratos. :D Szóval mindenkitől előre is bocsi.