Mi alkalmazkodtunk a földhöz, (mérete, gravitációs erő, levegő, naptól való távolság, víz, ) vagy a föld ránk szabva lett teremtve?

Hát mivel az ember az abszolút nulla fok közelében vákumban nem túl életképes, ezért valszeg a föld volt előbb. Akkor meg mi alkalmazkodtunk.

Dehogynem buli beszívva fórumozni! :p

Teremtve lett.

Az más kérdés, hogy a teremtés egyes részleteit a tudomány elektormikroszkóppal meg űrtávcsővel épp a napjainkban igyexik feltárni.

/sátásn hathatós közreműködésével/

Minek tetted fel ezt a kérdést, ha nem akarsz választ kapni rá?

(Vajon miért érzik az emberek égetően szükségét annak, hogy néha (egyesek gyakrabban) tökéletesen értelmetlen, hasztalan dolgokat csináljanak?)

Mielőtt extázisba kerülnél a pirosra nyomkodástól, olvasd végig legyél szíves :)

Szerintem a Föld lett ránk szabva, mert a hit szerint - amit én is vallok - az ember a teremtés koronája, azaz az Úristen mindent ránk igazított.

Ez valójában filozófiai kérdés szerintem: amiben a hit vagy a hitetlenség más megközelítést kíván:

Nyilván akit a hit vezérel, az úgy gondolja, hogy a Teremtő szándéka idő előtt létezett és célja az emberi lény megalkotása volt. Az emberi lény ezért az elsődleges fontossági szinten és annak élettere, azaz a Föld (és annak környezete) másodlagos fontossági szinten leledzik.

Az ne tévesszen meg senkit eme megközelítésben, hogy a Föld előbb létezett, mint az ember: a szándék vagy akarat időtől független (azaz szellemi síkon mozog), ezért nem igazodik és nem is igazodhat az idő folyamához. Például ha eltervezzük, hogy szerzünk egy kutyát, előbb is megépíthetjük számára a kutyaházat, mielőtt a kutya hozzánk kerülne.

Akit a hitetlenség vezérel, mindent tudománnyal akar leírni: én sem nem vitatom a Föld kialakulását. A tudomány hasznos és sok összefüggésre megadja a választ. Azonban a nem megismételhető (nem reprodukálható) eseményeket nem képes kielégítően kezelni, amelyek elméletek maradnak örökre...

...feltehető a kérdés: hol van a tudomány és a hit közötti határ?

*"Például ha eltervezzük, hogy szerzünk egy kutyát, előbb is megépíthetjük számára a kutyaházat, mielőtt a kutya hozzánk kerülne."

Természetesen megépíthetjük utána is, miután a kutya hozzánk került.

Ezzel csak azt akartam szemléltetni, hogy a szándék, ami szellemi tulajdonság, felülbírálhatja az idő és a logikai sorrend folyamát, azaz abba bármikor beavatkozhat. Ez a Mindenség Urától ajándékba nekünk adatott hatalom.

Fanyúl:

1.)

"Szerintem a Föld lett ránk szabva, mert a hit szerint - amit én is vallok - az ember a teremtés koronája, azaz az Úristen mindent ránk igazított."

"Az emberi lény ezért az elsődleges fontossági szinten és annak élettere, azaz a Föld (és annak környezete) másodlagos fontossági szinten leledzik."

Ez szerintem elég önző, öntelt, beképzelt, felsőbbrendűségi érzéseket sugalló hozzáállás (és itt nem téged jellemezlek, hanem azokat az elveket, amiket vallasz). Mitől lennénk mi elsődlegesebb fontossági szinten, mint bármelyik másik állat, növény, élőlény? Mitől lennénk mi többek, mint a környezetünkben élő többi létforma? Véleményem szerint teljesen egyenrangúak vagyunk a többi élőlénnyel, se jobbak, se rosszabbak nem vagyunk náluk. Az csak egy dolog, hogy értelmesnek nevezzük magunkat, ellenben a többi élőlénnyel. Ám nincsenek méregmirigyeink mint sok más állatnak és növénynek; nincsenek állandóan növő metszőfogaink, mint a rágcsálóknak; nincsen radarérzékelésünk mint a denevéreknek, nincsen kopoltyúnk mint a halaknak, nem nőnek vissza a végtagjaink mint a szalamandrának, satöbbi satöbbi. Tehát igen sok dolog hiányzik belőlünk, amiknek híján adott körülmények között egyszerűen életképtelenek vagyunk, vagy a birtokában sokkal életképesebbek lehetnénk.

Ellenben nő belénk egy vakbél tökfölöslegesen, nő ránk egy farkcsonk megint csak kihasználatlanul, nő ránk egy csomó szőr, pedig semmi szükségünk már rá, Tehát egy rahedli előnyös képesség hiányában születő, jópár elkorcsosult, elcsökevényesedett dolgot magán hordó, az általánostól csak kicsit is eltérő körülmények között életképtelen lény lenne a "teremtés koronája"??

De vizsgáljuk másik szemszögből is a kérdést: szerinted hogyan vélekedne egy delfin, ha meginterjuvolnánk, hogy szerinte is az ember e a teremtés koronája? Szerinted milyen véleménnyel lenne az a delfin arról a véleményedről, hogy önmaguk a delfinek alapból "alsóbbrendűek" az embernél, és csak azért lettek megteremtve, hogy az emberi faj életterének egy részét képezzék, neadjisten csupán annyi, hogy eleségül vagy szórakoztatásul szolgáljanak az ember részére? Szerinted a delfinek is ugyanezen az állásponton lennének? Mert szerintem ők rohadtul nem így látnák a dolgokat. Sőt, sokkal inkább úgy, hogy a delfin faj a teremtés koronája, és az ember csak egy másodlagos dolog a delfinek környezetében. Legalábbis a vakbuzgó hívő delfinek egészen biztosan ezt vallanák... És vajon melyikőtöknek is lenne igaza? ;)

2.)

"Akit a hitetlenség vezérel, mindent tudománnyal akar leírni"

Szerintem itt sincs igazad. Aki nem hisz semmiben, az a hitetlen. Aki hisz valamiben, de az nem a teremtéselmélet, az miért is lenne hitetlen?

Én nem hiszek Isten létezésében, nem hiszek a teremtéselméletben, a kreacionista maszlagokban, és úgy általában nem hiszek az Isten-/Teremtőközpontú vallások által közölt mesékben, történetekben. Akkor most én hitetlen lennék? Akkor mivel magyarázod azt, hogy én is hiszek dolgokban? Hiszek pl. abban, hogy az ember a további életútja során képes lesz lerántani a fátylat az ezeddig egyelőre ismeretlenségbe burkolózó dolgokról, jelenségekről is; hiszek abban, hogy minden létező, számunkra bármiféle módon érzékelhető jelenségre logikus, tényeken és fizikai törvényeken alapuló választ tudunk majd adni idővel; hiszek abban, hogy az ember egyszer majd levetkőzi a "gyermekbetegségeit", és képes lesz mindennemű egymás elleni atrocitások nélkül is együtt élni embertársaival; hiszek abban, hogy képesek leszünk a jövőben más bolygókon, más csillagrendszerekben is megvetni a lábunkat, és még sorolhatnám sokáig azokat a dolgokat, elveket, amikben hiszek.

Akkor én most miért is lennék hitetlen?

3.)

"Azonban a nem megismételhető (nem reprodukálható) eseményeket nem képes kielégítően kezelni, amelyek elméletek maradnak örökre..."

Kishitű vagy :) Miért maradna egy elmélet örökre elmélet? Száz éve azt hitték, hogy a relativitáselmélet örökre csak egy elmélet marad. Ma pedig minden percben milliárdszámra igazolódik be a helyessége. Miért vagy olyan nagyon biztos benne, hogy a jövőben sohasem fogjuk tudni igazolni vagy cáfolni azokat elméleteket, amelyeket ma még nem tudunk? Ja, és melyek azok a "Nem reprodukálható események"? Tudsz ilyet mondani? (Az, hogy valami "nem reprodukálható", és az hogy "jelenlegi ismereteink alapján és a jelenlegi technológiai szintünkön nem tudjuk még reprodukálni", az két különböző dolog!)

"...feltehető a kérdés: hol van a tudomány és a hit közötti határ?"

Van. Méghozzá egész jól meghatározható. A hit az a dolog, aminek fényében bármiféle bizonyíték híján, pusztán az intuícióra támaszkodva, a saját ismereteidhez mérten be tudsz illeszteni a világképedbe, és azzal számodra kézenfekvő módon tudsz magyarázni olyan dolgokat, amiknek igazolására képtelen vagy.

Amit viszont képes vagy számszerűsíteni, majd összehasonlítani más számszerűsített dolgokkal, az már sokkal inkább a tudományra tartozik. A tudomány nyelvezete a matematika. A hitet nem lehet számszerűsíteni, legfeljebb annak részeit; ám ha ezt megteszed, akkor az már a hit halálát fogja jelenteni, mert bizonyítékkal vagy cáfolattal tudsz szolgálni azokra a dolgokra, amikben addig csak hittél. Ha pedig bizonyítékod van rá, akkor már nem hiszed, hanem tudod az adott dolgot.

Ám hiába mondod pl. azt, hogy Te TUDOD, hogy Isten teremtette az embert. Ezt nem tudhatod, legfeljebb hihetsz benne, mert nem tudsz rá bizonyítékkal szolgálni; legalábbis olyan bizonyítékkal egészen biztosan nem, ami azokon a törvényszerűségeken nyugszik, amely törvényszerűségek szerint a minket körülvevő világ is működik.

Szóval a határvonalat ez jelenti a kettő között. Nem "megtéríteni" akarlak, nem azt, hogy fogadd el az én világlátásomat, erre nincs se jogom, se nem érdekem. Végül is úgy szép a világ, ha színes :) De azért gondolkozz el ezeken a kérdéseken, és próbálj meg válaszolni rájuk anélkül, hogy ellentmondásba keverednél a saját nézeteiddel.

Sceptic:

Hétvége van, sörözök, pihenek, lazulok, regenerálódok...

De te annyi baromságot hordtál itt össze öregem, hogy míg elolvastam, lefáradtam. Csak egyre kívánok válaszolni:

"...melyek azok a "Nem reprodukálható események"?"

Talán a fogalmat magát nem értheted szerintem, de nem lehetsz ennyire ostoba...nem reprodukálható, ami nem megismételhető. Ilyen az ősrobbanás elmélet, a pulzáló világegyetem elmélete és minden olyan esemény, ami ellenőrzött körülmények között nem ismétlődik meg.

Inkább beszélgess a delfineiddel...XD

Lehet, hogy tényleg jobban járnék. Ők sem érvelnek, de legalább a sört nem isszák meg előlem :D

Fanyúl: pont erre írtam, hogy ami jelenleg lehetetlennek tűnik, arra holnap már lesz egy marék elmélet, holnapután pedig már bevett szokássá válik a dolog alkalmazása. Oké, a Nagy Bumm reprodukciójától még nyilván messze vagyunk; de ha néhányezer év alatt meg tudtuk fejteni az atomok titkát, képesek voltunk olyan eszközt építeni, amely képes elhagyni bolygónk vonzáskörzetét, és még sorolhatnám, akkor a maradék néhány(száz)milliárd év alatt miért tartod kizártnak, hogy akár világegyetemeket is alkothassunk (még ha esetleg amolyan mini kivitelben is, kísérletképpen)? Sokmindenre mondták már, hogy lehetetlen, aztán néhány évtizedre-évszázadra rá már bevett gyakorlattá vált a dolog alkalmazása. Lásd elektromosság, repülés, űrrepülés, stb. Miért lenne ez bármivel is másként?

Még egy dolog: Elfogadod a Világegyetem Nagy Bumm elve alapján történt keletkezését, de nem fogadod el a Föld kialakulásáról szóló tudományos elméleteket. Elfogadod az evolúció létezését, de továbbra is az mellett foglalsz állást, hogy az ember teremtve lett erre a bolygóra. Ez a világfelfogás így eléggé logikátlannak és következetlennek tűnik számomra. Mi alapján szelektálod ki azokat a dolgokat, amelyek létrejöhetnek és működhetnek a fizika ismert törvényszerűségei alapján azok közül, amelyekhez feltétlen muszáj volt egy teremtő erő megléte és ténykedése? Miért vagy olyan biztos benne, hogy ezek a dolgok nem is alakulhatnak ki a fizikai szabályok és a vakvéletlen hatására, pusztán a nagy számok törvénye alapján? Miért érzed szükségét annak, hogy világképedben elengedhetetlenül jelen legyen egy teremtő erő megléte?

Minduntalan ezek a kérdések jutnak eszembe, ha az általad mutatott világképre gondolok. Ne érts félre, nincs hozzá közöm, abban hiszel ami jólesik, a Te életed, úgy éled ahogy neked tetszik, nincs beleszólásom. Csak egyszerűen nem értem a dolgot.