Tegyük fel, hogy egy lakatlan bolygóra küldünk 2 embert, egy nőt és egy férfit, hogy népesítsék be, képesek lennének rá?

NEM.

Tényleg lenne sok életképtelen, de lenne sok, aki teljesen átlagos. Viszont mindig fellépnek mutációk is, így idövel a génállomány bövül, és az adott helyzethez legmegfelelöbbek utódai maradnának egyre inkább életben.

Azért elég nagy esély van rá, hogy sikerülne a benépesítés. Az első 2-3 generáció lenne rázós ahol viszonylag gyakran születnének degenerált babák, utána már távolodnának a vérvonalak és csökkenne a beteg gyerekek aránya.

Ezt úgy kell elképzelni, hogy valószínűleg a szülőknek az újonnan született generációkkal is kell szaporodniuk.

Ha már 2-3 stabilabb vérvonalat külön tudnak választani utána nem lesz gond.

Ez nem ilyen egyszerű.

Első probléma: Az odajutás.

Mennyi kozmikus viharon, stb kell átesni, mire odaérsz? Egy apró porszem rombadöntheti a terveket? Nem is beszélve a sokéves útról (feltételezzük, hogy fénysebességel haladunk).

Második probléma: A bolygó

Mi van, ha nincs légköre, nincs rajta víz, vagy bármelyik életelem?

Harmadik probléma: A benépesítés

Mivel van a sokéves út, elképzelhető, hogy már nem termőképesek. Mi van, ha nem szimpatizálnak egymással?

Nagyjából ennyi röviden.

A beltenyésztés során nem kötelezően alakul ki degenerált utód, csak sokkal nagyobb eséllyel. Különösen akkor lenne probléma, ha az eredeti szülők hordoznak valami súlyos genetikai betegséget, ami feldúsulna és adott esetben ahhoz vezethetne, hogy ne tudjon a populáció megtelepedni a szigeten, azaz mortalitás nagyobb lenne, mint a születés.

Ha a kezdő szülőpár genetikailag rendben van, akkor van esély, hogy mortalitást meghaladó számú utódot hozzanak létre. A tartós fennmaradásnak leginkább akkor volna esélye, ha a társadalom kegyetlenül kivetné magából a genetikailag nyomorékokat (ld. pl.: Taigetosz), mert azok fölöslegesen terhelik a csoport génállományát (már ha tudnak szaporodni), illetve foglalják az erőforrásokat.

Abban is problémát látok, hogy ők még talán tudják jól tanítani az első nemzedéket - de aztán ez a nemzedék hogyan tanít majd?

A szülők tudásának talán a tizedét fogják tudni - egyszerűen azért, mert 20 év alatt egyszer sem jön elő a téma. Akkor pedig hiába mondja el a szülő 1-2-szer... így nem lehet megjegyezni.

2 generáció alatt visszamenne a tudásszint középkori szint közelébe - talán egy kicsit gyorsabb fejlődés ígéretével. De még ez sem biztos.

És ezen az sem változtatna, ha lenne néhány könyvük.

"A szülők tudásának talán a tizedét fogják tudni - egyszerűen azért, mert 20 év alatt egyszer sem jön elő a téma. Akkor pedig hiába mondja el a szülő 1-2-szer... így nem lehet megjegyezni."

Jól mondod, csak kicsit túlbecsülöd. Ha 2 embert leteszünk akkor ez a két ember a legjobb számítások szerint is 1-1 szakma legjobbjai lehetnek. Ha továbbadják az ismereteik döntő részét is, a többi szakirányú tudás elveszett, hiszen olyat nem tud megtanítani az utódnak amivel önmaga sincs tisztában. Nem középkori szintre süllyedne le a társadalom. A középkorban remek mesteremberek voltak ez meg ugye rögtön hiányozna az új társadalomból.

Kutatók szimulálták egyszer, hogy vajon hány embernek kellett Ausztráliába hajóznia annak idején Új-Guinea felől, hogy ott stabil populáció maradjon meg. Ha jól emlékszem, akkor minimum párszáz ember kellett. Ez persze csak statisztika, szóval biztos volt, hogy 6 ember is elég volt hozzá, de nagyon kis valószínűséggel. 20-30 embernek jobb esélyei voltak, de 5-10 generáció után ők is elbuktak (genetikailag).

Ahhoz, hogy kellően magas valószínűséggel megmaradjon a populáció, szerintem kevés a két ember. Nem kizárt, de finoman szólva nagyon rizikós.

Nézd meg a középkori királyi családokat. Ahol két-három család között történt csak házasság, a legkülönfélébb betegségek voltak jelen generációkon át. Fennmaradt a család, de hogy segítség nélkül egy bolygón ez elég lenne-e, azt nem tudom. :)