Hova vezethet ez evolúciósan 100-1000 év távlatában?

1000 év evolúciós léptékkel nézve semmi.

1 millió év jelent inkább valamit.

Az valóban evolúciós tényező, hogy képesek vagyunk elvont dolgokra, a képzelet, a fantázia megjelenik az emberi agyban.

A fantázia világa részletekben eltérhet és állítólag mennél tökéletesebb egy virtuális valóság, annál jobban szegényedik a fantázia. Én ezt nem hinném, ha szeretsz filmeket nézni, computeren lövöldözni, attól még lehet képzelőerőd. A könyvekhez ez jobban szükséges, de a világ nem csak ezekből áll. Az ember lépten, nyomon képzel valamit, vagyis folyamatosan edzésben van.

Ha mégis van befolyásoló hatása, az is csak az egyénnél érvényesül. A szerzett információ nem öröklődik, mint köztudott, ezért mindenki végigjárhatja az utat.

Az, hogy virtuális világban kalandozz, és fantáziálj, az csak egy mellékterméke az agyunknak.

Ugyanis az agy egyik legfontosabb szerepe az, hogy a meglévő információk alapján egy modellt képezzen le a világról, és lehetőségek szerint felkészüljön a jövőre - enélkül ugyanis a legtöbb ember nagyon gyorsan meghalna. De ez igazából nem túl speciális - a legtöbb emlős, sőt, sok madár is képes rá, hosszabb-rövidebb távon.

Az, hogy mi ezt a fantáziálást átültettük szórakozássá is, csak egy dolog :)

Sehova, az evolúció nem úgy működik :)

Új tulajdonság akkor terjed el, ha növeli a szaporodási esélyt. Attól, hogy valaki jobban álmodozik, nem fog több gyereket összehozni - mint ahogy akinek nincs fantáziája, ő is ugyanolyan eséllyel csinálhat gyereket. Ez evolúciót pedig ez befolyásolja.

100-1000 év evolúciós szempontból nem távlat - pláne egy keveredett, milliárdos populáció esetén.

Evolúciós szempontból nem az évek száma számít, hanem a generációk száma. 1000 év ma már nem számít olyan soknak, mint 1000 évvel ezelőtt, hiszen az emberek átlagos élethossza jelentősen növekedett és a gyerekvállalás ideje is egyre inkább kitolódik.

Viszont az az állítás nem igaz, hogy ennyi generáció nem elég ahhoz, hogy látható nyoma legyen az evolúciónak. A mesterséges intelligencia az egyik kedvenc szakterületem, ezen belül pedig az evolúciós algoritmusok. Saját tapasztalatom, hogy nagyjából 100 generáció elég ahhoz, hogy valami teljesen más populációt kapjunk, mint az eredeti. Ez a biológiában egy teljesen új fajt jelentene, aminek ránézésre köze nincs az őséhez. Az emberi faj életciklusára átszámolva ez nagyjából 2000 év lenne. Matematikailag ennyi idő elégséges lenne ahhoz, hogy egy a mai embertől teljesen eltérő fajt kapjunk. Persze ehhez a maitól sokkal erősebb szelekciós tényezők kellenének. Na de mondok egy valós példát arra, hogy mennyi is az az 1000 év az emberi fajnak evolúcióban.

Gondolom hallottatok már arról, hogy a honfoglaló őseink sokkal alacsonyabbak voltak tőlünk. Sőt még az 500 évvel ezelőtt épített várak ajtajaiban is le kell hajolni a mai emberek többségének. Nem csak nálunk, hanem szinte az egész világon megfigyelhető az átlagos testmagasság ilyen mértékű növekedése.

Az hogy a mai populációnk egyedszáma rendkívül nagy még nem feltétlen jelenti azt, hogy ettől lelassul az evolúció. A nagyobb egyedszám több mutánst jelent ugyanazzal a mutációs rátával is. Lényeges szempont még az elit ráta és az elitek átlag utódszáma. Sajnos utóbbi kettővel bajban van az emberiség, ugyanis jelenleg nem az okosabb embereknek van több utódjuk, sőt gyakran nincs is. Már nincsenek azok a szelekciós tényezők, amik miatt evolúciós szempontból szükséges lenne az intelligenciánk további növekedése. Persze, ha az utódaink megtelepednek a világűrben vagy a Marson, akkor újra erős szelekciós tényező lesz. Ezek a környezetek ugyanis magas intelligenciát követelnének meg.

Megjegyzem, szerintem ez lesz egy nagy választóvonal az emberiség történelmében. Ha sikeresen megtelepszünk a Földön kívül, akkor szép jövő áll a fajunk előtt és elképesztő irányban kezdünk majd el fejlődni. Viszont ha itt ragadunk, akkor a civilizációnk összeomlása után rövidesen kipusztulunk vagy állati szintre süllyedünk vissza a folyamatos leépülés miatt. Tévedés ne essék, visszafelé is működik az evolúció. Nézzétek csak meg a ceteket, visszatértek a vízbe.

Még egy állítást cáfolnék: "Új tulajdonság akkor terjed el, ha növeli a szaporodási esélyt." Nos, ez így nem teljesen igaz. Én inkább úgy fogalmaznék, hogy egy új tulajdonság elterjedését jelentősen gyorsítja, ha az pozitívan befolyásolja az utódok számát. Egyébként gyakran öröklődnek át úgymond üres, jelentős funkció nélküli gének is. Például az, hogy van-e bölcsesség fogunk vagy nincs, nem igazán befolyásolja az utódszámot, mégis az figyelhető meg, hogy egyre több embernek nincs. Ráadásul igen gyorsan terjednek az ezt okozó gének.

A kérdező kérdésére is válaszolnék így utólag:

Az általad említett tulajdonságunknak köszönhetjük igazából az egész mai civilizációnkat, viszont amennyire sikeressé tette ez annak idején az őseinket, annyira negatív tulajdonság jelenleg szelekciós szempontból. Ma már a jó képzelőerővel és kreativitással rendelkező emberek sokkal kevesebb utódot hagynak maguk után, mint az átlagos vagy átlag alatti képességekkel rendelkezők. Sokan képesek leélni az életüket egyedül egy gép előtt ülve, miközben a szellemi képességeik messze meghaladják az átlag emberét. Ezeknek az embereknek kellene 10 gyereket vállalniuk ahhoz, hogy az emberiség hosszú távon pozitív irányba fejlődjön...

Egyébként szerény véleményem, hogy ezek az emberek lennének a leginkább alkalmasak arra hogy megtelepedjenek a Földön kívül. Jól bírják a bezártságot és a közösség hiányát is, gyakran a spártai körülményeket is könnyedén elviselik ha a saját kis virtuális világuk adott számukra. Pszichológiai szempontból a megszállott kockák a legideálisabb űrutazók :D