Tudományos szempontból mi lesz a halál után?

A halálközeli élmények kutatása még egy érdekes terület, ami önmagában ugyan nem bizonyít semmilyen halál utáni létet, mivel az alanyok mind visszatértek a klinikai halálból. Viszont sokan olyan kitágult tudati megtapasztalásokat éltek át, amik a jelenlegi tudományos ismereteinkkel összeegyeztethetetlenek. Ilyen például a környezet nem érzékszervekkel történő észlelése, a testen kívüli állapot, ami aligha hallucináció, mivel a klinikailag halott személy tapasztalásai visszaigazolhatók.

Raymond A. Moody foglalkozott behatóan a halálközeli élményekkel, és rengeteg beszámolót gyűjtött össze.

A halálod után milyen lesz? Megmondom én neked... Pont olyan, mint amilyen volt a születésed előtt. Időtlen végtelen tudattalan sötét semmi. Ebben lesz részed.

Pont olyan lesz, mint amikor alszol és nem álmodsz. Csak ebből az állapotból nem ébredsz fel soha.

"Most logikátlan dolgot írtál. Azt ugye tudod? :D Abban igazad van ,hogy a születésem előtti és utáni állapot ugyanaz. Időtlenség. De ha a halálom után nem lesz semmi akkor megse kellet volna születnem. Nemde?"

Nem. A megszületésed és a halálon túli dolgok teljesen függetlenek egymástól.

Az hogy a testedet alkotó atomok jelenleg, és az életed során azt a biológiai kémiai folyamatoktól hemzsegő élőlényt alkotják, az egy csodálatos és egyedi, és megismételhetetlen dolog. Az atomok persze megmaradnak, de a tested nem. Azok a folyamatok, amik az agyban mennek végbe és a te öntudatodat alkotják meg fognak szűnni. Az a dolog amit "léleknek" gondolunk, ami a személyiségedet határozza meg, az agy halálával megszűnik véglegesen és visszavonhatatlanul. Egy valahol, valamikor születő baba nem te leszel. Egy másik személyiség, tőled teljesen független, éppen úgy mint bárki, aki veled egy időben él. Sajnos ez van. Az az öntudatlan személytelen állapot vár ránk a halálunk után, ami mindenkor létezett amikor mi nem. Elalszunk, és nem fogunk álmodni. Soha többé nem leszünk öntudatunknál többet, soha többé nem fogjuk tudni felidézni a velünk valaha megtörtént eseményeket. Egyszerűen nem fogunk felébredni, nem fogunk létezni. Tetszik vagy sem, ez van...

"Te sem tudhatod mi lesz. Senki nem tudhatja."

"Tudományos szempontból mi lesz a halál után?"

Ha senki sem tudhatja, akkor minek tetted fel a kérdést?

"...És nem bizonyitottad be amit mondtál. Elmondtad amit gondolsz csak..."

A tények: Az emberi tudatot, az öntudatot az emberi agy generálja. Az ott lejátszódó folyamatok azok, amik okán egyáltalán ez a fogalom létezik! Mindez egészen biztosan arra a térrészre korlátozódik, amit mi agynak, emberi fejnek definiálunk. Így teljesen logikus az a feltételezés, hogy ha az agy, a maga kis biokémiai folyamataival együtt megszűnik létezni, az öntudatunk, a tudatunk is odalesz. Vagyis meghalunk. Szerintem ez egy pontosan olyan dolog, amit nehéz ugyan elfogadni, de ettől még így van. Aztán, ha majd valamikor sikerül egyáltalán megérteni az agy működését, és esetleg a "tárolt adatait" lementeni, az adatstruktúrát megtartani valamilyen módon valamiféle memóriában, elképzelhető, hogy megoldható lesz a tudat mesterséges fenntartása. De ettől, az érzéseim szerint még meglehetősen messze vagyunk.

"A születésem előtt nem volt semmi. Mégis megszülettem."

De bizony hogy volt. Volt Föld, Nap, kölcsönhatások, voltak a szüleid, akik egymásra találtak, és volt egy jó éjszakájuk. Ez az egész előjátéknak tekinthető a Te létezésedhez. Ha nem lett volna semmi, akkor Te sem jöttél volna létre, hiszen a semmi nem hat kölcsön.

"A születésem előtt 5millio évvel sem éltem pedig 5 millio évvel ezzelőt nem volt semmi belölem."

Hogyne lett volna! Az anyag nem jön létre a semmiből, a testedet alkotó atomok is ugyanúgy megvoltak előtted 5 millió évvel is. Csak éppen nem abban a struktúrában, ahogyan ma létezel, hanem homogén módon szétszórva a leendő életteredet alkotó környezetedben. Néhány atom a tengerben, néhány a hegyoldalban, néhányat most kakilt ki egy torkos borz, néhány meg még épp szintetizálódás alatt állt mondjuk a Napban. Aztán ezen atomok életpályáuk során egyre közeledtek egymáshoz, mígnem megjelentek az anyud hasában fejlődő szervezeted alkotóelemeiként.

Tehát ugyanúgy léteztél, csak még nem volt szoros függés az atomjaid között. Erre később, különböző fizikai, kémiai és biokémiai folyamatok lejátszódása után került sor.