Örökmozgó lehetséges?

#11:

Pontosan erről van szó. Csak éppen azért vádolják egy szkeptikusok az ezzel foglakozó mérnököket "örökmozgósdival", mert a betáplált fénylő energiához képes

- elviekben - 150-200%-nyit lehet kivenni a másik végén.

#12: Elviekben…

A problémám ezzel a következő:

A sötét energiát eddig közvetlenül nem figyeltük meg. A létezésére a relativitáselmélet és egynéhány másik mérés együttesen mutat rá. A sötét energia felelős azért, hogy a világegyetem gyorsulva tágul és itt a hangsúly a „gyorsulva” szón van. Tehát a sötét energia antigravitációként jelenik meg úgy általában kozmológiai méretekben.

De itt Földi viszonyokban a gravitáció köszöni szépen jól van, persze, hiszen az univerzum sűrűségénél jóval sűrűbb itt az anyag, akár a Földet nézem, akár a teljes naprendszert. Tehát nem igazán tudjuk azt feltételezni, hogy ez a sötét energia jelentős mértékben eltérő energiasűrűségben fordulna elő itt a Földön, mint általában az univerzumban. Ha így lenne, itt is jelentős antigravitációs hatást fejtene ki. A sötét energia tehát nem képvisel itt lokálisan a gravitációs hatásokból kinyerhető – helyzeti – energiához képest összemérhető értéket. Persze nem vagyok fizikus én sem, így lehet, hogy tévedek, de a többi problémám teljesen józan paraszti ésszel is áll:

Egyre több és több megfigyelésünk van a világegyetemről, beleértve a Napot is, a Földön lezajló folyamatokat is. Ebből van mindenféle, mechanikus, elektromágneses, termodinamikai, kvantummechanikai folyamat. Ehhez képest nem nagyon látjuk, hogy sérülne az energiamegmaradás, azaz minden folyamatnál előtt és után lévő energiamérleg egyenlőséget mutat, tehát soha semmiben nem jelenik meg az a bizonyos sötét energia, ami éppen egy jól mérhető energiává alakul át mérhető mértékben.

Ehhez képest nehéz elképzelnem, hogy az általad említett „mérnök” úr a garázsban összereszelget egy szerkezetet, amiben van mondjuk három mágnes, egy lézer, egy motor, meg jobbik esetben esetleg némi áramkör is, és ő mérhető, reprodukálható formában sötét energiát konvertál mérhető, megfigyelhető, mondjuk kinetikus energiává. Nota bene eddig nem is mutatott fel senki ilyen készüléket, vagy ha igen, akkor gyanúsan be kellett őket dugni a konnektorba, miközben a működési elvük, felépítésük ugye titok, mert hát a világkormány, meg a stb…

Aztán ott az átkonvertált energia mennyiségének kérdése. Adott egy folyamat, ami valamilyen eddig ismeretlen folyamat révén sötét energiából csinál általunk jól tapasztalható energiát. (Persze milliárdnyi valódi kísérlet, mindenféle más céllal készült készülék esetén valahogy soha nem történt ilyen, de „mérnök” úr, bizonyára valami olyasmit csinál, amit még soha senki.) Nincs olyan, hogy „na itt egy motor, aminek mondjuk 60% hatásfoka kellene, hogy legyen, de alapos mérések során kiderül, hogy ennek a motornak a teljesítménye 65%”. Tehát valahogy soha nem olyan kicsi ez az energia, hogy bár jól mérhető, gyakorlatban alig-alig használható, vagy legalábbis nem használható energiatermelésre. A másik oldalról meg soha nincs olyan, hogy „na itt egy motor, aminek 60% hatásfokkal kellene működnie, de ehelyett 5 680 000% hatásfokkal működik, ami miatt sikeresen felrobbantottam egy komplett lakónegyedet”. Valahogy érdekes módon a sötét energiából nyert mérhető energia mindig akkora, hogy a készülék hatásfokát 100-200% környékére javítja, függetlenül annak az eredeti teljesítményétől, hogy az most egy 5 W-os izzó, vagy egy 100W-os motor volt-e.

A mai fizikai ismereteket nézve jóval valószínűbb, hogy valaki véletlenül, a fizikai folyamatok tényleges és mély ismerete nélkül egy atomreaktort hegeszt össze a garázsban, minthogy sötét anyag konvertert. Pedig az atomreaktor összehegesztése is erősen valószínűtlen.

Nem beszélve arról, hogy egy „mérnök” ismeri annyira a fizikát, hogy nem kezd el örökmozgó gyanús dolgot építeni. Hacsak nem közlekedésmérnök vagy környezetmérnök, ami ugyan nagyon szép szakma, de a fizikához nem sok köze van. Szóval óvatosan a „mérnökökkel”. Ha valaki pontosan tudja, hogy mit csinál és miért és esélye is lenne egy ilyen szerkezet elkészítésére, az egy fizikus lesz, nota bene a fizikusok sem tömegével kezdenek bele egy ilyen dologba, főleg nem előzetes számítások, modellek, konkrét képletek nélkül.

Tehát ez a szkeptikusság legfőbb oka. A legtöbb ilyen kísérletező személy még egy kicsit trükkösebb termodinamikai egyenletet sem tudna megoldani, csak hegeszt, meg kísérletezik. Ez jól működött a középkorban, sok felfedezéshez vezetett bennünket, de a mai korban nem vezet kb. sehova. Nem is nagyon szokott olyan lenni a hírekben, hogy elektrotechnikus kapta a Nobel-díjat.