Léteznek e a 4. és az feletti dimenziók?

Jelenleg nincs bizonyíték arra, hogy a 3 térdimenzión kívül bármilyen térdimenzió létezne.

Tágabb ételemben dimenziónak nevezünk bármit, amit egy koordinátarendszerben ábrázolunk, így létezhetnek sokdimenziós "terek", ilyen például a 3 térdimenzióból és 1 idődimenzióból alkotott Minkowsky tér is. De ezek a plusz dimenziók nem térdimenziók.

A fogalmakkal van gondod. Matematikai eszközökkel semmit sem lehet bizonyítani a valós világra vonatkozóan. A matematika egy teljesen elméleti konstrukció, létre lehet benne hozni bármilyen axiómákat, és ezekből az axiómákból lehet állításokat bizonyítani, de ezek csak az adott kitalált rendszerre vonatkoznak.

A valós világra vonatkozó dolgokat kísérlettel, tapasztalattal lehet bizonyítani. A 4. dimenzió létét az bizonyítaná, ha felfedeznénk egy olyan valós jelenséget, ami 4 vagy további dimenziók nélkül nem létezhetne.

Nézd már meg mekkora hülyeségeket tanítanak az egyetemen: "pontokból áll a vonal és vonalakból a sík és síkokból a tér stb " Vagyis nincs is semmi mivel mindennek a matematikai építőköve a semmi azaz a 0 dimenziós pont aminek semekkora kiterjedése nincs xyz ben.

Másik nagyokos " az idő a 4. dimenzió" tényleg? Mutass már egy olyan tárgyat az xyz akármelyik síkján ami egyúttal nem helyezkedik el az idő egyenesen. Nincs ilyen fogalom hogy 3 térdimenzió +1 idő ,helyesen 3 téridő dimenzió van az ember tapasztalati rendszerében.

Ez nem azt jelenti hogy nem létezik többdimenziós tapasztalás hisz a q fizikusok is matematikailag kiszámoltak már 12 dimenziós létezést vagy többet csak mi ezt nem fogjuk érzékelni soha.

Ez a jelen valóság téridődimenzió amiben élünk egy 6 os rendszerben forog ahol a hatodik az üres téridő(0)és az 5 másikat szokás párhuzamos világoknak nevezni mint a Sliders sorozatban. Mikor a mi világunk az 5.helyen létezik a következő létezés az 1 hely lesz mivel a 6. üres ezért nem jutunk ötről a hatra ,ill ötöl hatol szokás mondani.

A dimenzió az a mennyiség, ami meghatározza, hogy egy adott pont a „térben” hány egymástól független adattal határozható meg teljes pontossággal. Matematikai szempontból ennyit jelent. Ebből egy csomó összefüggés adódik matematikai szempontból. Egy 4D-s, 5D-s kockának vannak tulajdonságai, amit a koordinátáiból tudunk meghatározni. Pl. hogy hány „oldala” van, hány „éle”, stb…

A fizikai világunkban egy adott objektumot 3 adattal lehet meghatározni. De ha pl. ez az objektum mozog, akkor a pontos helyzetéhez hozzá kell venni nem csak azt, hogy hol van, hanem hogy mikor van ott. Ilyen szempontból az idő valóban tekinthető 4. dimenziónak.

Pl. egy rugó mozgása egyetlen dimenzióban történik (pl. esetünkben függőlegesen). Amikor ebből egy szép szinusz hullámot csinálunk, akkor pont az idő és a magasság, mint két dimenzió lesz ábrázolva, megfeleltetve neki két térdimenziót. Tehát ilyen értelemben is beszélhetünk arról, hogy a rugó mozgásánál az idő a 4. dimenzió.

A hétköznapi világunkban azonban a dimenziók között van átjárás. Az adott rugót el tudom fektetni vízszintes helyzetre, vagy x fokos szögbe tudom állítani. Az egyes dimenzióhoz tartozó koordináták között van átjárás. Lehet vele számolni, el lehet ténylegesen végezni ezeket a transzformációkat. De az idő ebből a szempontból nem egyenértékű a térdimenziókkal, hiszen nem fog a magasságból időtartam, az időtartamból meg szélesség keletkezni. Illetve ha jól tudom, akkor vannak ilyen jellegű tényleges transzformációk is a modern fizikában.

Vannak az elméleti fizikának olyan hipotézisei, amelyek leírják a világunkat, bizonyos keresett összefüggéseket megadnak, de ehhez 26 vagy 11 dimenziósnak kell tekintenünk a világot. Néhány tudományos dokumentumfilmben megpróbálják ezt szemléltetni is: Ha egy kábelt nézünk, akkor kellően nagy távolságról egy dimenziósnak tűnik. Viszont egy hangya perspektívájából a kábel keményen 3D alakzat, aminek a 2D felületén tud mozogni. Ha valóban 11 dimenziós a világunk, akkor lehet, hogy a többi extra dimenzió „feltekeredett” állapotban van, ezért nem tudjuk érzékelni, pusztán kvantumos szinten nem mindegy, hogy tényleg így van-e vagy sem.

A különböző dimenziós „testek” találkozása valóban kicsit nehezen képzelhető el, hiszen minden a mi világunkban létező valami 3 (ha az időt is belevesszük, akkor 4) dimenziós, így a papírlap is, a hajszál is. Valódi 2D objektum nincs a mi világunkban, maximum elméleti konstrukcióként lehet rá gondolni, minthogy egy tökéletesen vízszintes víztükör és a levegő közötti átmenet, ha eltekintünk az atomoktól, szubatomi részecskéktől, és egyebektől. Ilyen módon persze nem is igazán lehet megmondani, hogy mi történik ebben az esetben. Matematikát lehet hozzá alkotni, de tényleges történésekről nem lehet beszélni, így nem lehet megmondani, hogy egy 2D lény mit lát és mit nem.

Először is: matematikával nem lehet bizonyítani a fizikát.

A világunk úgy néz ki, hogy 11 dimenziós - ebből a 3 dimenziós tér rendelkezik csak normál méretekkel, a többi felcsavarodott. Ez a valóság, és erre kell felépíteni a matematikát - nem fordítva.

Kérdező, az életben nem fogod megérteni a dimenziókat, ha mindent a mi 3 dimenziónkba beágyazva képzelsz el.

Először is olvasd el ezt:

[link]

Másodszor: a dimenziókat _alulról_ kell elképzelni.

1 dimenzióban csak előremenni tudsz, ill hátra. Nem létezik más mozgás.

2 dimenzióban tudsz 2 irányba menni ill. forogni - de pl. egy ABC háromszögből soha nem lesz ACB háromszög, csak a tükörben.

A 3 dimenziót remélhetőleg ismered... 4 (normál méretű) dimenzióban pedig egy csomó szabadságod van, amiről most nem is álmodsz. De a matematikusok le tudják írni vagy rajzolni (üsd be keresőbe van egy csomó 4 dimenziós test. Olyan is, aminek 3 dimenzióban nincs is megfelelője).

Még egy: bizonyos körülmények között előfordul, hogy elektronok csak 1 vagy 2 dimenzióban tudnak mozogni. Eléggé máshogy alakulnak így a szabályok... pl. a fajhő, hiszen sokkal kevesebb féle forgás van ott.