Hogyan hathat egy extrém ejtőernyősre ugrás, zuhanás közben 1 g-nél nagyobb erő?

Itt szabadesésről van szó, ergo SÚLYTALANSÁGRÓL. A g-erő akkor számít, ha valamilyen alátámasztásra fekszik föl - természetesen az űrhajók fellövésekor és a visszatérésekor, valamint pl. a vadászpilótákra a felszálláskor és a meredek fordulókban hatnak igen nagy g-erők, mivel a testük tehetetlen módon a saját lendületét akarja megtartani, stb. A g-erővel a gyorsuláskor v lassuláskor fellépő erőt jellemzik - mivel az ugróra jó darabig szabadon hatott a gravitáció (a légnyomás az ugrási magasságban már elhanyagolható volt), így tisztán g-vel gyorsulhatott.

Az ugrás előtt nem sokkal a közvetítés során elmondták, hogy éppen a minimális légellenállás miatt tkp nem lesz mire felvenni a stabil pózt, amit az ejtőernyősök szoktak, az ismerős kitárt karú és lábú helyzetet - merthogy ezt is a légellenállás ellenében lehet felvenni. Tehát az ugrónak nagyon kellett ügyelnie, h elrugaszkodáskor lehetőleg semennyire se kezdjen forogni, mert nem lesz mivel kiegyensúlyoznia: ha nincs légellenállás, akkor nincs miben "belekapaszkodni" sem.

Pörögni sztem akkor kezdett, amikor kezdett a sűrűbb légkörbe érni, és mindez addig tartott csak, míg ugyanezen légellenállásba "kapaszkodva" stabilizálni nem tudta magát. Sztem a felvételen is kivehető volt, h majdnem összezárt lábakkal pörgött és akkor állt meg, amikor a stabil pózt fel tudta venni - ekkor tapsoltak is neki az irányítóközpontban.

Túl nagy centrifugális erő nem hathatott rá, mivel max 2 fordulat / sec volt a "pörgése"... bár tény, h ehhez nem szokott emberek számára már ez is szédítően hathat. Csak ki kell próbálni: a törzset vízszintesen meghajlítva elkezdünk körbeforogni. Ez kb ugyanolyan gyors forgás, mint amit Baumgartner kapott. Egy gyakorlott ejtőernyős számára azonban nem gond ezt kivédeni, mint ahogy meg is tette.

Sztem a cikkben azt akarták írni csak h "forgásra készteti". Nem ez lenne az első pontatlan fogalmazás. Mint ahogy az sem pontos, "a centrifugális erő magával ragadta volna" - ez alatt meg azt akarta írni, h ha nem tudta volna megfékezni a pörgést. A pörgés miatti eszméletvesztés felvetése azonban korrekt, mert az független a zuhanástól - írtam feljebb: aki nincs hozzászokva, az a másodpercenkénti, 05-1m-es sugárban történő forgástól simán elszédülhet v el is ájulhat.

Az alátámasztást feljebb azért hoztam fel, h zuhanás közben szó sem lehet g-erőkről, szabadesésről lévén szó.

Az ejtőernyősnek azért kell felvenni zuhanás közben a stabil pózt - kitárt karok és lábak, lábak enyhén térben behajlítva, kezek madárszárnyszerűen kitárva, tenyerek a zuhanás irányában - mert így tudja irányítani magát, és persze kivédeni a forgást a súlypontja körül. Ez a forgás szinte törvényszerűen bekövetkezik minden zuhanó testnél, aminek relatíve jól meghatározható súlypontja van: ebben az esetben a legkisebb egyik irányban elindult forgás csak erősödni fog. Ha nincs jól fókuszált súlypont, hanem pl egyenletes súlyeloszlás van, vagy több lokális súlypont, akkor a zuhanó test kaotikusan "billegni" kezd, mint egy papírlap, amit elengednek.

Ahol van súlypont, és szabad mozgás, ott mindig kialakulhat valamekkora perdület, vagy billegés.

Igazából nem a forgatónyomaték a probléma, mivel az kívülről ható erő következménye - a centripetális erő a probléma, ami a forgásból ered, és hogy emiatt az agyszövetekben lokális vérnyomáscsökkenés vagy épp túlnyomás jön létre - mindkettőtől el lehet ájulni.

Közben nekem eszembe jutott egy másik szempont!

Egy normál ejtőernyős a stabil póz felvétele után kb 200 km/h körüli sebességnél nem zuhan gyorsabban (most tekintsünk el a nyújtott testhelyzetű zuhanástól, és a spéci siklóruháktól!). Ergo Baumgarten teste 3-4 km magasságban már ennyi köré kellett h lassuljon az 1000 km/h körüliből. Ha belegondolunk, 1000 km/h-ról 200 km/h körüli sebességre lassulni (most lusta vagyok kiszámolni, és másodperces adatok meg magasságadatok kellenének hozzá) igencsak nagy lassulás, itt már felvetődhet, hogy igenis hathattak rá 1 g-nél nagyobb erők is! Ne felejtsük el, h a sztartoszféra virtuális vákuumából a sűrű légkörbe nagy sebességgel érkezve már jelentős légellenállást lehet számolni.