Miért nem látszanak a csillagok a Holdon, valamint az úrállomásokról készített fotókon?

A távoli csillagokból érkező fény nagyon halvány. Annyira, hogy egy pár méterrelévő lámpaoszlop már nagyban befolyásolja a láthatóságukat. Az emberi szem mindig próbál alkalmazkodni a legfényesebb objektumhoz, és próbálja azt egy bizonyos értékre hozni, tehát magyarul az ember szeme hozzászokhat sötétséghez, és a világossághoz is. Ennek köszönhetően a Földnek nem csak a légköre akadályozza a nappali csillagászatot, hanem a nap puszta látszata is. Hozzá értő csillagászok képesek nappali égbolton is megtalálni bolygókat, bár csak halvány derengésként figyelhetőek meg.

A Holdon készült képek nagy része a nappali féltekén készül ahol látszik a felszín is, és a kamerákat pontosan annyira zavarja a felszínről visszaverődő fény, mint minket a nappali égbolt.

Az űrállomásokról is általában a Földet fényképezik, tehát ugyan ez a jelenség figyelhető meg.

Valdd be, hogy soha az életedben nem készítettél még egy fényképet sem.

Ugyanis ez egy olyan alapvető jelenség, amivel kb 17. fényképnél teljes mértékben tisztába kerül az ember.

A dolognak két oka van. Az egyik az, hogy a filmek ill. CCD vagy CMOS szenzorok dinamikaátfogása nem elég ahhoz, hogy egyaránt tudják ábrázolni a nagyon világos tereptárgyakat és a hozzájuk képest sokkal halványabb csillagokat. Ezért dönteni kell, mit akarnak ábrázolni a képen. Semmi akadálya nincs olyan kép készítésének, amin csak a csillagok látszanak, simán csak azokhoz kell beállítani az expozíciós időt és az érzékenységet. Digitális képfeldolgozással meg egymásra lehet másolni a csillagos és a tereptárgyas képet, a fenti egyik válaszoló is egy ilyent linkelt be.

A másik ok az, hogy a legjobb objektívnek is van fényszórása, vagyis ha az objektívbe bejut a napfény vagy egy nagyon fényes tereptárgy fénye, akkor az a fény szétszóródik az objektívben (amely ugye akár 7-8 tagból is állhat), és ez a szórt fény lehet olyan erős, hogy elfedi a csillagok fényét. Ez mellesleg közönséges földi fényképeken is megfigyelhető, ezért szoktak az objektívhez fényellenzőt haszálni. Persze a közvetlen napfény ellen semmiféle fényellenző nem segít.

Van még egy effektus, ami a filmes asztrofotózásnál kellemetlen, ez pedig a Schwarzschild-effektus. Túl gyenge fénynél nem érvényes a reciprocitás-szabály, és a számítottnál sokkal hosszabb megvilágítási idő lenne szükséges, miközben a film jobban megvilágított részeire ez nem áll. Tehát a gyenge fényű csillagok még gyengébbnek tűnnek a világosabb objektumokhoz képest.

Mellesleg ellentétben az egyik kommentelővel napfényben a legjobb földi csillagász sem látja a csillagokat vagy bolygókat, a légkör fényszóródása miatt.

"...Mellesleg ellentétben az egyik kommentelővel napfényben a legjobb földi csillagász sem látja a csillagokat vagy bolygókat, a légkör fényszóródása miatt...."

No te meg életedben nem csillagászkodtál ;) gyakorlatilag semmiféle gondot nem jelent bizonyos bolygók nappali megfigyelése. A Vénuszt pl a jó szeműek akár szabad szemmel is megtalálhatják, ha tudják hol keressék. Távcsővel megfigyelhető a Merkúr, a Mars, a Jupiter és a Szaturnusz is a nappali égbolton is

9:48-as:

"bár csak halvány derengésként figyelhetőek meg."

Egy halvány derengést én csak erős fenntartással neveznék látásnak. Főleg nem fotózási célból, ami a kérdés témája volt. Arra jó, hogy meggyőződj róla, tényleg ott van a bolygó, nem vitte el a cica, de a napfény légköri szóródása, a nappal általában nagyobb légszennyezés a szó szoros értelmében eléggé belerondít a képbe.