Mikor a mi csillagunk "meghal", folytatódik még a születés és a halál körforgása és újabb csillag keletkezik a mi Napunk "hamvaiból", vagy elkezdődik az Univerzum hanyatlása és a többi csillag is szép lassan kialszik?

"Hát megbocsáss, de ezt elég nehéz máshogy értelmezni!"

Ez a te problémád, nem az enyém. A tőlünk sokmilliárd fényévre lévő objektumokra éppúgy igaz a relativitás, viszont nincsenek velünk egy lokális rendszerben. Közöttünk van ui. a táguló tér, ami miatt a két csillag közötti távolság annak ellenére nő, hogy mindkettő nyugalomban van a saját lokális rendszerében.

Nem arról van tehát szó, hogy a specrel nem érvényes, hanem arról, hogy nem alkalmazható. Attól, hogy pl. a Bernoulli-törvény nem alkalmazható az optikában, maga a Bernoulli-törvény még érvényes marad. :D

Az alábbiak azoknak szólnak, akiknek nem egészen világos, mi a különbség a testek mozgása és a tér tágulása között. Miképpen tudjuk megkülönböztetni a tér tágulását a testek térben való mozgásától?

Elég egyszerűen. Ha bármely megfigyelő azt tapasztalja, hogy a CMB (kozmikus háttérsugárzás) minden irányban izotróp, tehát azonos hullámhosszú (2.7 K hőmérsékletű), akkor az a megfigyelő a táguló térhez képest nyugalomban van. (Minden más fizikai szempontból persze nincs kitüntetett helyzetben.) Ha viszont a CMB-t anizotrópnak találja (különböző irányokban eltérő hőmérsékletűnek/hullámhosszúnak), akkor a megfigyelő mozog az univerzum táguló teréhez képest. A mi galaxishalmazunk pl. kb. 600km/s sebességgel mozog ehhez a CMB nyugalmi rendszerhez képest. Ezeket a sajátmozgásokat persze a megfigyelő eszközök figyelembe veszik, csakúgy, mint a Nap és a Föld sajátmozgását.

Kozmológiai alapelv, hogy az univerzum mindenhonnan pontosan egyformán néz ki, persze csak nagy skálán. Tehát a tőlünk 13 milliárd fényévre lévő bármely bolygón (mely bolygó jelenleg durván 40 milliárd fényévre lehet tőlünk, de a fénye, amit most látunk, 13 milliárd éve indult el felénk) lévő megfigyelő szintén azt tapasztalja, hogy nyugalomban van a CMB nyugalmi rendszeréhez képest, leszámítva persze a saját galaxisa, napja és bolygója sajátmozgását. Ezért ő is izotrópnak fogja látni a kozmikus háttérsugárzást. Persze nem tudjuk felhívni telefonon, de ha feltesszük, hogy mi nem vagyunk kitüntetett helyen az univerzumban, akkor joggal gondolhatjuk, hogy a fenti másik megfigyelő sincs. Viszont mi mégis úgy látjuk, hogy ő távolodik tőlünk, mégpedig a fényével összemérhető óriási sebességgel. Sőt a tőlünk ellenkező irányban 13 milliárd fényévre lévő megfigyelő is ezt fogja tapasztalni. És a tőlük további x milliárd fényévre lévő megfigyelők is.

Mivel pedig a relativitás elmélete csak az anyagi objektumok mozgására ad meg c sebességkorlátot, ezek a megfigyelők egymástól a fénysebességnél jóval gyorsabban is távolodhatnak, miközben mindegyikük nyugalomban van vagy csak csekély sajátmozgásuk van. :) És természetesen az egymástól a fénynél gyorsabban távolodó megfigyelők nem fogják egymást látni.

A fentiekből következik persze az is, hogy a távoli objektumok vöröseltolódása más okból következik be, mint a mozgó testeké. Azoknál nem Doppler-eltolódásról van szó, hanem arról, hogy a fotonok energiája útjuk során a tér tágulása miatt csökkent, vagyis nőtt a hullámhosszuk.