Mikor a mi csillagunk "meghal", folytatódik még a születés és a halál körforgása és újabb csillag keletkezik a mi Napunk "hamvaiból", vagy elkezdődik az Univerzum hanyatlása és a többi csillag is szép lassan kialszik?

A csillagkeletkezés sajnos(?) nem tart örökké. Az összes csillag, ami valaha volt és lesz ugyan azt az üzemanyagot használja, ami az ősrobbanáskor kialakult. Amikor elfogy az összes hidrogén, vagy lecsökken a koncentrációja egy kritikus érték alá, ahol már nem tud annyira öszesűrűsödni, hogy a fúzió újra beinduljon, megáll a csillagkeletkezés. De ez kb. száztrillió év múlva fog bekövetkezni. Sajnos a távoli jövő az örök sötétséget rejti.

Ezeket érdemes olvasgatni:

[link]

[link]

[link]

Mi az, hogy elkezdődik az univerzumunk hanyatlása? Ez nagyon önző és beképzelt megnyilvánulás. Attól, hogy téged mondjuk ebben a pillanatban agyonlőnek attól sem lesz világvége. Minden halad a megszokott rendben. A nap nem a legöregebb, legnagyobb, legfényesebb csillag, csak egy miniatűr bolhatüdő az univerzumban. Ha elpusztul senkit az égvilágon (leszámítva minket) nem fog érdekelni. Eggyel több vagy kevesebb pont az égen. Ennyi erővel az univerzum már a keletkezése pillanatában elkezdett hanyatlani. És egyáltalán, mi jöhet még? Az élet nem egy tervezet dolog volt. Mellékesen jött létre miniatűr, gyenge valójában. Egy effektusa a világnak. Csupán említésre sem méltó szösszenet. Vajon hány ilyen lábjegyzetbe sem illő jelenség létezhet még?

Most bocs hogy így kiakadtam, de nem árt, ha tisztában vagyunk a méreteinkkel.

A Napnak van még kb. 4.5 milliárd éve. A nála kisebb csillagok sokkal tovább élnek, a nagyobbak sokkal rövidebb ideig. De 4.5 milliárd év múlva még bőven lesz hidrogén a csillagközi térben.

A mi Napunk anyagából vsz. nem lesz új csillag, mert nagyon "békésen" fog kimúlni. Tömegének kb. harmadát ledobja magáról vörös óriásként, a többiből fehér törpe lesz, ,majd szép lassan kihűl.

Új csillag akkor szokott gyorsan keletkezni, ha a csillagközi gázt megmozgatja egy erős lökéshullám, ami leginkább szupernóva-robbanástól ered. Ennek hiányában csak sokkal lassúbb a csillagkeletkezés folyamata. Ráadásul a mi Napunk már legalább második generációs csillag, mert elég magas a fémtartalma (fém: minden, ami nem hidrogén vagy hélium).

Igen, ha a tágulás folyamatosan folytatódik, és nem lesz "Nagy Reccs", akkor előbb-utóbb odáig fogunk jutni, hogy az univerzum egy tökéletesen sötét valami lesz, ahol végül a protonok is elbomlanak majd, és pár marék sugárzás fogja csak kitölteni a teret.

Ha meg a tágulást összehúzódás követi, akkor persze nem így lesz, és előbb-utóbb lesz egy újabb ősrobbanás :)

A dolog még annál is cifrább, mint amit Sir Butcher írt.

Ha van protonbomlás, akkor a felezési idő a mostani tudás szerint legalább 1e32 év. Ez esetben az van, amit írtál, szép lassan (tényleg kva lassan) az anyag sugárzássa alakul.

Ha nincs protonbomlás, akkor tovább él majd az univerzum, bár sok értelme nem lesz. Lassacskán elfogy a hidrogén, a nagyobb csillagokban egészen a vasig megy a fúzió, a kisebbekben leáll. Mindenképpen kialszanak a csillagok. A megmaradó anyag mérhetetlenül lassan vassá alakul át. A vasnál könnyebb elemek spontán fuzionálnak a vasig, a nehezebbek pedig spontán lebomlanak a vasig.

Ha továbbra is gyorsulva tágul az univerzum, ahogy az utóbbi 5-6 milliárd évben tette, akkor az az érdekes helyzet áll elő már néhányszor tíz milliárd év múlva is, hogy a látható univerzumban egyre csökkenni fog a csillagok száma: egyre közelebb kerül hozzánk a kozmikus horizont, amelyen túl nem azért nem látunk majd, mint most, mert még nem ért el hozzánk a távolabbi galaxisok fénye, hanem azért, mert _már_ nem ér el hozzánk: az egyre közelebbi galaxisok a fénysebességnél is gyorsabban fognak távolodni tőlünk a gyorsuló tágulás miatt. (Ez nem mond ellen a relativitásnak, mert az csak lokális rendszerekben igaz, a tőlünk milliárd fényévekre lévő csillagok viszont már nincsenek velünk egy lokális rendszerben.) A folyamat végén már csak a Lokális Csoport (ebben van az Androméda és a Tejútrendszer is) galaxisait fogjuk látni - azaz nem mi, hanem az akkori csillagászok. Akik persze biztosan lesznek, mert egy a Napnál jóval kisebb csillag akár 100 milliárd évig is él, akörül a lakható zónában addig fenn tud maradni az élet.

Ha idővel lassul a tágulás, sőt összehúzódás következik, akkor lehet egy újabb ősrobbanás, de abból már egy egészen másmilyen univerzum fog kialakulni. Ennek oka az, hogy a "mostani" ősrobbanás egy igen rendezett állapotból indult, igen kis entrópiával, viszont igen nagy lesz az entrópiája az összehúzódás végére. De ez már nem a mi gondunk lesz. :)

"...Ez nem mond ellen a relativitásnak.."

De, ellentmond.

Hetes:

"Although the theory of special relativity forbids objects to have a relative velocity greater than light speed, and general relativity reduces to special relativity in a local sense (in small regions of spacetime where curvature is negligible), general relativity does allow the space between distant objects to expand in such a way that they have a "recession velocity" which exceeds the speed of light, and it is thought that galaxies which are at a distance of more than about 14 billion light-years from us today have a recession velocity which is faster than light."

[link]

"De, ellentmond."

Nem, nem mond ellen. Csak tömeggel rendelkező részecske nem lépheti át a fénysebességet - a tér elméletileg nyugodtan tágulhat fénysebességnél gyorsabban :)