A kísérleti patkányoknak az életét milyen hatóanyagokkal vagy tartási módszerekkel tudták a leginkább meghosszabbítani eddig?

Hát, tágas tér, sok foglalkozás, egészséges étrend, némi resveratrol (ez a vörösbor emberi formában, de ugye ezt patkánynak nem adunk) - kérdéses, hogy utóbbi mennyire hatásos. A patkány eleve "sokáig él". Egy átlagos pályázat, amiből pénzt nyerhet a labor kb. 5 éves ciklussal számol. Ennyi idő alatt kell cikket prezentálni. Namármost egy 2 évig élő egérkénél ha az életidejét megnyújtod, mondjuk másfélszeresére, akkor él három évig. Egy év elment a labor felszerelésére, szakdolgozó keresésre, előkészítési melókra, beszerzésekre. Három évig figyeled a kísérleti állatot. Egy éved van, hogy a vállalt cikkeket villámygorsan megírd és leközöld, majd körömrégva várhatod, hogy a határidő előtt eredményt fel is tudj mutatni. Éppen ezért patkánnyal ilyen kísérletet nem szokás végezni, a klasszikus aging faktorokat rövidebb életű állatokon vizsgálják (egyszerűen nincs annyi idő).

De ha a patkány egészséges (azért vannak ilyen kísérletek, utána felboncolják, megvizsgálják a belső szervei állapotát is), akkor tovább él. Feltételezhető, hogy az egereken végzett kísérletek hatásosak patkány esetében is, tehát a resveratrol, vagy bizonyos génkiütések szintén hasznosak lettek volna. A nem túl szigorú, de keményen betartott diéta is hasonló hatással van. A másik: le kell őket foglalni. Okos állatkák, depresszióban ők sem akarnak sokáig élni, megbetegszenek, ami korábbra tolja az öregedést. Ezért kell némi változatosság, mondjuk a táplálkozás terén, vagy foglalkozni velük. Ha "boldog patkányaink vannak", tovább élnek. Nem vizsgálták ugyan, de egy etológiai kísérletsorozatnál azt kutatták, a patkányok képesek-e nevetni, és ez hasonló-e az emberi nevetéshez (vagyis tisztán öröm funkciója van). Úgy találták, hogy szeretik, ha csiklandozzák a hasukat. Mellette megállapították, hogy ez tényleg jó nekik, és ettől egészségesebbnek, életvidámabbank látszottak. Talán még ez is segít tovább élni.

De a kérdésre egzakt válasz nem létezik. Ilyen kísérletsorozatot elindítani nagy idő és sok pénz lenne, az meg alig kivitelezhető.

Volt ilyen elmélet? Jesszus. Nem, van ugyan "halálgén" (death receptor gének mondjuk), de az másra való, az aktív sejthalál apoptózis fejezetéhez tartozik. Itt nem erről van szó.

Az öregedés egyelőre többtényezősnek tűnik. Egyrészről az osztódó sejtek (őssejtek) oldalán ott van a telomérák rövidülése a telomeráz aktivitásának csökkenése okán, emiatt egy idő után leáll az osztódás (vagy ha nem teszi, degenerált sejtek képződnek). A másik, minden sejtet érintő változás a mutációk, káros hatások felhalmozódása. Ezek érhetik kívülről a sejteket, de a gyakoribb és lényegesebb tényező a belső ok. A mitokondriumok működése közben ún. reaktív oxigéngyökök képződnek (ROS), amik mint az elefánt a porcelánboltban, szétvernek mindent, amit csak találnak. Vagy a fehérjéket - és akkor azok összetapadhatnak, csomósodhatnak, nem tudják ellátni a feladatukat, vagy akár még a DNS-t is. Ez mutációhoz vezet, esetleg a DNS töréséhez. Ha egy osztódó sejtben ilyenek bekövetkeznek, leáll az osztódás és a sejt meghal (hogy milyen mechanizmusok által, az jelen pillanatban nem érdekes), emiatt nem tudja pótolni azokat a sejttípusokat, amik egyébként "belőle" differenciálódnának. Ha egy olyan nem osztódó sejt hal meg, amit az őssejt képes pótolni, nem akkora a kár. De ha az őssejt nem képes pótolni (akár az őssejt kiesése, akár a nem osztódó szövet tulajdonság miatt - pl. neuron vagy szívizomsejt), akkor már komolyabb a baj.

Az ilyen sejtszintű kiesések okoznak többféle betegséget - neurodegeneratív problémák, szívproblémák -, és még mindig ott a lehetőség, hogy a sejt roncsként ugyan, de él. Ekkor jön a rák. (Ez amúgy a telomeráz túlpörgése miatt is bekövetkezhet.) Az öregedés lényegében az ilyen sejtszintű problémák akkumulálódása kiegészítve még pár olyan dologgal, aminek a háttere nem egészen tisztázott (pl. a bőr sejtjeinek elvékonyodása a kor előrehaladtával, az inekvális mitokondriális osztódások). Nagy vonalakban, durván megfogalmazva.

Két fő törekvés van az öregedéskutatásban: a telomeráz kutatása lényegében "segít visszafiatalodni", azaz állandó megújulásban tartja az osztódó szöveteket az őssejtek teloméra rágióinak rendszeres megújítása révén. Ez persze veszélyes dolog: ha nagyon pörög a telomeráz, rákot okoz. Ha nem pörög annyira, elörgeszik a sejt. Arany középút nincs, így maradunk az elméleti kutatásnál, és inkább a rák gyógyítására összpontosítanak a kutatók ezen a téren (vagyis a rákos sejtekben kilövik a telomerázt, és a rák nem nő tovább). A másik a nem osztódó sejtek "egészségmegőrzésére" figyel, ez az ún. autofágia-kutatások tere (ez egy olyan mechanizmus, amit nagyjából sejten belüli takarítógépnek lehet leírni - ami rossz, megeszi, lebontja). Ezzel az életkor ugyan nem tolható ki olyan mertékben, de fittebb lesz tőle az ember idős korában. Én ezzel foglalkoztam, pesze csak szőrmentén. (És az egyik cikk kerek perec kijelentette, hogy 80 évesen is 50 éves korúaknak fogjuk érezni magunkat. Látom magam előtt a 90 éves nyugdíjkorhatárt.) Ha ezt pörgetjük fel egy keveset, a sejtek egészségesebbek maradnak, megeszik a ROS-degradálta fehérjéiket, a működés nem áll le, mindenki happy. Namármost a probléma ugyanaz itt is: ha túlpörög, a sejt megeszi önmagát. Ha kevés, elöregszik. Arany középút itt sem létezik, illetve modellállatokon úgy néz ki, mégis, azonban ezt már egérre is nehéz átvinni, emberi sejtek meg egészen furán reagálnak néha. Ehhez a témához kapcsolódik az említett resveratrol (ami a vörösborban is van) meg a diéta (kalória megvonás). És még sok más.

A két fő irányvonal külön utakon hat, ennélfogva a kettőt ötvözni kéne a tökéletes anti-aging tervhez, csakhogy ez egyelőre a jövő zenéje. Telomerázzal kezelt, megfelelő autofágiát mutató sejtek pillanatokon belül átmehetnek a malignus transzformáción, kész a rák. Bárhogy próbálkozunk, ennek a veszélye mindig megmarad.

Azt hiszem, te egy érdeklődő dilettáns vagy a témában, nem tudom, mivel foglalkozol. Így egy picit nehezebb lesz elmagyarázni. (Eddig meggyőződésem volt, hogy csak szőrmentén érdekel a téma.) Egyébként vicces ezt nyílt fórumon megbeszélni, mert láthatóan a kuytát nem érdekli a téma, de akkor belecsapok.

A ROS kifejezetten káros, ez biztos, mert minden elképzelhető dolog ellen nukleofil támadást indít. Ebben eddig semmi ellentmondás nincs. Azonban a termelődése szükségszerű, mivel a sejt önnfenntartó működéséhez elengedhetetlen az energia, amit a mitokondriumok termelnek. Ezek működése során keletkez(het)nek ilyen szabdgyökök. Vagyis a sejt nyugiban csücsül, akkor is, persze ha intenzíven dolgozik, még jobban. És a sejtjeid javarésze állandóan intenzíven dolgozik, amin mondjuk a sportolás nem sokat változtat (az az izmokat edzi - amik a végére tele lesznek mikrosérülésekkel, szóval a ROS megnövekedett mennyisége annyira nem is durva, ha így nézzük).

"lényegében egészségesek a szabad gyökök mert állítólag öngyógyító folyamatokat indítanak el a szervezetben és a gyökök által károsodott részek kijavítása után azok még ellenállóbbak is lesznek mint előtte."

Ez az autofágia, amit mondtam, bár igen érdekes megfogalmazásban. Az egy takarító mechanizmus. Lényegében mindig működik, akár van ROS, akár nincs. Arról van szó, hogy a sejt bizonyos kijelölt részeket - akár fehérjéket, akár mitokondriumokat, de magát a sejtmagot is, ha kell - egyszerűen megesz, lebont, majd aminosavanként "visszaböfög", amit utána mint a LEGO-t újra be tud építeni más fehérjékbe. A sejt működése során mindig keletkeznek hibák. Egy részüket a PAS bontja le (újabb betűszó, mert a biológia imádja a hárombetűs rövidítéseket, van pl. LOL nevű gén is), ami egy húsdarálóhoz hasonlít. (Tényleg hasonlít.) Ami abba nem fér bele, az megy az autofág lebontási útra, ahol egy lipidbuborékben emésztőenzimek megesznek mindent, ami csal lebontható. Ide nagyobb darabok is beférnek, ezért fontos. Ezek a kijelölt dolgok nagyon széles skálán mozoghatnak: receptorok, amikre nincs szükség, felvett anyagok, amik valami szabályozási folyamat részei voltak, épp nem szükséges fehérjék (amik mondjuk a citoszkeleton felépülésében játszottak szerepet és már nem kellenek), egyszerűen elrontott fehérje-csökevények (minden gyártósoron van selejt) - vagy épp egy ROS által betámadott fehérje. Ezek is vannak, minél aktívabb a mitokondriumok működése, annál többen, ez igaz. Ha sok a selejt, nagyon kell pörgetni a lebontó mechanizmusokat. A PAS-ba nem minden fér bele, és gyakori, hogy a ROS-károsította fehérjék úgy tekerednek, hogy összgubancolódnak, nem lehet kitekerni, vagy összecsomózódnak más fehérjékkel. Ez igen veszélyes lenne, ha a sejt hagyná. Ez nem egyszerű hiba, ez hibaforrás. Jobb minél előbb eltűntetni, és erre van ez a lebontó mechanizmus. (Persze ha belemegy a PAS-ba, akkor jó, az gyorsabb lebontást tesz lehetővé, jobb a szabályozása is.) Vagyis nem kijavítás történik, hanem a káros részek eltávolítása, a rohadt alma barna felének levágása ez. A sejt lesz ellenállóbb, hiszen egy veszélyforrással kevesebb, plusz rögvest tud újabb fehérjét szintetizálni a lebontási maradékból. Akár a régit is pótolhatja. Ez amúgy is megtörténne, a fehérjék nem örökéletűek, egy idő után maguktól is zavar keletkezik a működésben, ezért a sejt időről időre lebontja azokat (meghatározott menet szerint, itt jön be a féléletidő fogalma - half-life :) ). Szinén az említett két út valamelyikén (főleg a PAS). Ha hamarabb hibásodik meg, hamarabb bontja le. Ez kivédi az esetleges működés közbeni meghibásodás körvetkezméyeit, vagyis ebből a szempontból a ROS "jót tesz" - de azért ez nem egy akkora előny, mint a kockázata.

"Másik érdekesség (ez biztos az sg.hu-n van),hogy férgeken végeztek olyan kísérleteket ,hogy bizonyos módszerekkel több szabad gyököt juttattak a szervezetükbe és az történt ,hogy tovább éltek mint azok amelyeknek nem juttattak a szervezetébe ilyen anyagokat. "

Caenorhabditis elegans a féreg neve, cuki. Csak azért írtam le, mert utálom leírni, előszeretettel emlegetem C. elegans néven. Feltételezem, itt is az autofágia felpöregtéséről volt szó. Ezt sokféle úton-módon el lehet érni, pl. szabad gyökökkel (paraquat kezelés, JNK úton hat, ha emlékezetem nem csal). Való igaz, az autofágia mértékének növelésével az élethossz növelhető (a bazális autofág műkdés növelése látványosan növeli), ez egy hatalmas felfedezés volt annak idején. Ha jól csinálod, négyszer tovább él a féreg, mint a vad típus (de az génkiütéses, génbeviteles módszer, nem ilyen kezelés).

"Aztán volt egy olyan csoport amelyek C-vitamint kaptak (aminek nyilván ki kellett volna tolnia az életüket) és még kevesebb ideig éltek mint azok a férgek amelyek nem kaptak."

Ez viszont tényleg érdekes, utánanéztem, és nem értem. A cikk vagy félreértett valamit, vagy rosszul prezentálták az adatokat, vagy nem tudom, mi lehet a háttérben, de egy tavaly szeptemberi kísérletben egyértelműen kijött, hogy L-aszkorbinsav kezelés a vártnak megfelelően csökkenti az oxidatív stresszt, növeli az életkort, bár vad típusnál kevésbé. De lehet side-effect, minek egy C. elegansnak fölös sámú szabadgyök-fogó szénforrás.

"(Bár nem értem ,hogy férgekkel folytatott kísérletek eredményeiből miért gondolják azt ,hogy az emberi szervezet is hasonlóan reagálna. Mert hát az emberi szervezet mégis csak sokkal összetettebb mint egy rohadt féreg.) "

Extrapoláció elve. Az is állat. A génjeink vagy 70%-ban megegyeznek, rengeteg mindent lehet ilyen egyszerű modellen vizsgálni. Egy emberen az ilyesmit nehéz... De ugyanez van a fizikában: a világ sokkal bonyolultabb, mint egy rohadt kiskocsi a lejtőn húzigatva. Viszont ugyanazok az erők alakítják a mozgását. Tehát a modellezés fontos. Nem állítja senki, hogy ami egy féregben lezajlik, az ugyanúgy fog emberben is, de ha benne kitolja az életidőt, reménykedhetünk, hogy emberben is hatásos (persze nem ugyanolyan mértékben).

"Egyébként az ROS elméletnél mindig felhozzák ,hogy antioxidánsokkal lehet védekezni a káros gyökök ellen C,E,A vitamin stb. De miért? Volt sok olyan független vizsgálat amik cáfolhatatlanul azt bizonyították ,hogy azok az élőlények amik vitamin adagokat kaptak mindig tovább éltek mint azok amelyek semennyit sem kaptak?"

A kérdés kettős, amúgy jaham, van, volt, lesz. A vitamin fontos. Egyrészről ugye vitamin, nem csak antioxidáns - de ha csak azt adnak, az is hatásos. Az oxidatív stressz ellen tud védekezni a sejt, de azért ez nem végtelen. Ha valami ok folytán meg kell ennie a régi, elöregedett, sok ROS-t "kipufogó" mitokondriumokat, nem lesz elég az energiaellátása, kénytelen szüneteltetni a működésének egyes részeit, ha súlyos energiaválságba kerül. Ha úgy hozza a sors, hogy még a sejtmagot is be kell kebeleznie, akkor utána lehúzhatja a rolót, az ő pályafutása ott véget ért (mint sejt... de mint test még működőképes lehet, lásd vörösvértestek, ám ez más téma). De ha sok antioxidáns segítségével ezt a fölös számú stressztényezőt képes megfogni még mielőtt komoly károkat okoznának, és nem kell takarítania, mint egy hülye, az neki is jó. Persze ezt sem kell túlzásba vinni, a sok antioxidánssal ugyanúgy kezedeni kell valamit, akadályoznak, problémákat okoznak, szóval ésszerű határokon belül.

Egyébként ez egy bonyolult probléma. Ha nem kapsz A vitamint, betegséget okoz, mert vitamin. Ez csökkenti az élettartamot. Mellette esetleg antioxidánsként is működik -jó, de azért még vitamin. Ha nem adnak, az nem kontroll, hiszen az élőlény más okból betgszik meg és pusztul el.

Valamennyire érthető? Nem mondom, hogy egyszerű, nekünk is fél évig tanították (na jó, a tanárom olyan kiváló hasonlattal élet az első beszélgetésnél, hogy egy átfogó képem már volt róla rögtön).

A mikrosérülés az egyik feltételezés az izomlázra (a másik a tejsavas, de az feltehetően marhaság, mégis tartja magát) - ez később begyógyul. Viszont a fokozott igénybevétel miatt megvastagszik az izomszövet, újabb sejtek differenciálódnak az őssejtekből (na, ez elég ponygola lett).

A jóval nagyobb vitaminadag okozhat túladagolási tüneteket, ez főképp a zsírbanoldódóaknál komoly (vízben oldódót nehét túladagolni, de mindent lehet, csak akarni kell). A kérdésnek így megint nincs értelme. A vitaminoknak mindenképpen lesz vitaminhatásuk, ezt nem tudod kivédeni. Egyébként az antioxidáns, adják bármilyen formában, hasznos. Egy bizonyos tartomány után persze nem, de a víz sem egészséges túl nagy mennyiségben.

"Én azt tanultam ,hogy a sejtek a bennük tárolt glükózból nyerik az energiát."

A felvett jelentősebb, glükózt ritkán tárolnak egyben. (Inkább zsír, olajokat, keményítőt, glikogént.) A kevesebb energiabevitel az említett autofágiát erősíti - ez egy másik út, mint az oxidatív stressz. Kevesebb energiabevitel esetén a sejt éhezik, kénytelen a normál működéshez "önemészteni". Vagyis a saját, amúgy csak ott tébláboló fehérjéit, egyéb anyagit kezdi el fokozottan lebontani, akár öregedő mitokondriumokat is, emiatt pedig csökken a ROS-terhelés is. Ezzel egyszerre nyer energiát és építőanyagot, jobb, mint a tiszta glükóz. (Ez persze megint erős leegyszerűsítés, igen durván.) Lényegében ezzel lehet magyarázni, persze van egy saját szabályozási útja ehhez, amin keresztül érzékeli a lecsökkent energiamennyiséget stb.

Ezért mondtam én is a diétát. Tényleg hasznos pl. a vallási böjt. (És mellette a bor is - szóval a kereszténység egy igen "egészséges vallás". Meg a vörös, kék bogyók... de ez már csak kiegészítés.)

[link]

Itt egy hozzávetőleges szabályozás, de nem érzem teljesnek, pár dolog hiányzik szerintem.