Képes lesz az ember a túlélésre?

Rossz a kérdés. Kinek, minek a túlélésére?

A válaszokhoz jó lenne az emberiség sajátjaként birtoklott természettudományos ismeretek használata.

A naprendszernek megvan a maga életciklusa. Egy idő után nem lesz többé, de ez még jóval később lesz, mint amennyi idős az emberiség. Elvileg megvan annak a lehetősége, hogy addig az emberiség bármilyen problémát megoldjon, akár más naprendszerekre költözzön. De ez akkora időtáv, amelynek a konkrét taglalásába normális ember nem bocsátkozik.

Rövidebb, egy-kétszáz éves időszakot vizsgálva, egy trendet végletekig extrapolálni természetellenes és teljességgel megalapozatlan. Persze szabad és feltételek nélküli képzelgéssel bárhonnan bárhová eljuthatunk, de ez nem életszerű. Nem véletlen, hogy e kérdésben felelős tudósok igen óvatosan nyilatkoznak, ők tudják miért.

És nem azonosítanék egyedek pusztulását fajpusztulással (itt egyed lehet akár egy népesség is, a faj pedig az emberiség).

Az indoklásban szereplő észrevételekkel az a baj, hogy a Földön sok nagyságrenddel könnyebb az éltet fenntartani, mint a naprendszerünk bármely más elemén, ezért űrvárosok és hasonlók a Föld alternatívájaként ellentétes az emberiség természetével. Ha a földi élet veszélybe kerül, nincs idő és technika az életvitelszerű távozásra, mert annak a feltételei is pusztulnak.

Nagyon nagy valószínűséggel igen.

Van valahol a Bikini-szigetek környékén egy sziget, ahol a radioaktivitás négyszerese a máshol megszokott értéknek. A kutatók, akik odamentek, nem ehettek pl. a helyi ételekből.

...és élnek ott emberek. A kutatások kiderítették, hogy ez pár generáció óta van csak így - akkor nagyon megnőtt a halálozás, aki pedig megmaradt, az kibírja már ezt a sugárzást.

Persze ez még semmi a csótányhoz képest - de valószínűleg az a helyzet, hogy világégés esetén "csak" középkori szintig esünk vissza, és nem pusztul ki az emberiség. Az az a szint, ami még egy ember fejébe is belefér.

Viszont!

Szó nincs arról, hogy utána ismét fel lehetne fejlődni a maradék 5 mrd év alatt. Ugyanis gyakorlatilag elhasználtuk már az olajat és a szén nagy részét is.

Úgyhogy csak élni tudnánk - sokkal kevesebben, mint most - és aztán kihalni a többi élőlénnyel együtt a felforrósodó Földön.

Előző:

hol látsz pesszimizmust?

A kérdező csak megkérdezte túléljük-e majd a sok szart, ez szerintem még nem pesszimizmus.

Éppen az ilyenek miatt méltó ez ember a pusztulásra,mint a kedves utólsó....

'Hamarosan megkönnyítheti mindennapi életünket a nanotechnológia'.... :D

Az ilyen fejlesztések és kutatások rossz irányba is fordulhatnak,sőt...

Utolsóval egyetértek. A technológia alapvetően az ember hasznára van, csakhogy nagyon sokszor rossz kezekbe kerül. Amíg az emberek közt lesz ellentét, önzés és gyűlölet, addig ez a trend sem fog változni. Hiába az ember intelligenciája, képtelen a globális együttműködésre, sokszor még nagyon jelentéktelen dolgokban sem tudunk megegyezni (egy példa a dátumok formátuma).

És amíg a technikát ártó szándékkal is föl lehet használni, addig jobb, ha minden nagy áttörést kétkedéssel szemlélünk.

Idiocracy: én írtam arról a filmről. Ha jobban megnézed, a folyamat már elindult. Elég csak megnézni, hogy milyen mérhetetlen mennyiségű népbutító szennyet képes ontani a TV, és van, aki folyton nézi, mert ez a szint...

Én már egy jó 3 éve leszoktam a TV-ről.