Valamit nagyon félreérthetek a speciális relativitáselmélettel kapcsolatban. Mi az?

Igen, ezen mindenki sokat gondolkozik eleinte, már önmagában az is gond, hogy mi van ha fogsz egy zseblámpát és elkezdesz vele futni előre, akkor ugye a fénysebesség+a te sebességed összeadódik.

A valóság az, hogy a fénynek ilyenkor sem változik a sebessége, csak a hullámhossza. Ez a fény kettőssége miatt van így, bizonyos esetekben részecskeként viselkedik, néha pedig hullámként.

Egyébként ezen az elven alapul a vöröseltolódás, amivel az univerzum tágulását kimutatták.

Mondok jobbat. Aladár áll középen. Azt látja, hogy Béla közel fénysebességgel rohan felé bal oldalról. Cecil is közel fénysebességgel rohan felé jobb oldalról. Most akkor hogy látja Béla Cecilt? Ugye az nem lehet, hogy Béla Cecilt közel kétszeres fénysebességgel látja közeledni.

Pont ezekből a megfontolásokból következik az, hogy a sebességek nem adódnak össze, legalábbis nem egyszerű összeadás formájában.

Továbbá ebből következik az is, hogy nem beszélhetünk sem abszolút időről, sem abszolút térről. A példámnál a problémát úgy lehet feloldani, hogy egészen máshogy telik az idő a három ember számára és egészen mások a távolságok is, így természetesen egészen mások a sebességek is. Einstein szépen le is vezeti, hogy hogyan kell ezeket számolni.

Nem könnyű megérteni, hiszen egyrészt ezt a jelenséget hétköznap nem igazán szoktuk megtapasztalni, másrészt annyira belénk verték a Newton által megfogalmazott világképet, hogy nehéz egy újat felfogni.

Az elmélet azért egy kicsit bonyolultabb, megfelelő előismeret nélkül ezt nem lehet megérteni, csak elhinni. Ezért nagyon nehéz a kérésnek eleget tenni. A tudományban csak a fokozatosság működik.

A lényeg az, hogy az elméleteinket a tapasztalásaink alapján úgy alakítjuk, hogy egyrészt minden tapasztalásunkat megmagyarázzák, másrészt szép kerek egészet alkossanak.

Az 1900-as évek elejére annyit fejlődött az atomfizikai észlelés, hogy a klasszikus "a sebességek összeadódnak" elmélet nem teljesült a részecskemegfigyeléseknél (és a csillagászatban). Ezért dolgozott ki Einstein egy új elméletet, a relativitás elméletét, aminek a lényege, hogy mit képes észlelni egy megfigyelő. Azért vezette be az idődilatáció, távolságdilatáció és térgörbület fogalmakat, mert ezzel egy olyan rendszert tudott felépíteni (alapja, hogy a fénysebesség vákuumban állandó), amely egységes kerek egész volt, és minden korábbi és akkortájt elvégzett mérési eredményt megmagyarázott. Einstein elmélete addig lesz igaz, míg egy olyan mérési eredmény nem születik, amit senki nem tud levezetni az eddigi fizikai tételekből. Ekkor majd új elméletet alkotnak.

"...vegyük a fény sebességét 2 nek. Ha én 1-el haladok, és egy megfigyelő áll mögöttem, akkor ugye csak úgy kaphatja meg 2-vel a fényt, hogyha én állok..."

Nnnna a fény sebessége 2.

Rossz a példád, mert ebben semmi pláne nincs. Akkor lesz érdekes amikor Te az "állóhoz" képest mondjuk 80% fénysebességgel haladsz, és Te előre világítasz a lámpáddal. A fény sebességét Te 2-nek érzékeled magadhoz képest. De az álló is 2-nek érzékeli! Ez úgy lehetséges, hogy a Te időd gyorsabban telik az állóéhoz képest. Tehát ha a fény az álló szemszögéből nézve hozzád képest 20%, azaz 0.4 lenne, akkor az csak úgy lehetséges, hogy a Te időd pont ötször gyorsabban telik az "álló" idejéhez képest. Így valójában te a 0.4 értéket is ötszörösnek azaz 2-nek fogod érzékelni (nem mellékesen az álló óráját ötször lassabban látod járni, mint a sajátodat).

Hát úgy leegyszerűsítve valami ilyenről van szó...