A DNS emlékeket is tárol?

"Kis túlzással úgy tűnik, hogy bármi, amit eszünk, iszunk vagy a tüdőnkbe szívunk, jó eséllyel nyomot hagy ilyen módon a DNS-en. Az epigenetikus öröklődés a DNS eme mintázatának, kémiai "memóriájának" a továbbörökítése. Az utóbbi években a kutatások nagyon felgyorsultak ezen a területen, mert kiderült, hogy az epigenetikus öröklődés szerephez jut a tulajdonságok, így a betegségek, illetve egyes betegségekre való hajlam átörökítésében."

[link]

Volt egy ennél jobb cikk is, de most nem találom. Mindenesetre nagyon is létezik a DNS emlékezet, csak nem éppen hétköznapi értelemben.

Valóban, van epigenetika, valóban, vannak ÖMM-ek (öröklött mozgásmintázat), valóban, ezek a DNS-hez kapcsolódnak, de ezek nem "emlékek". Ezek, úgymond, kollektív tudati részek, amiket nem lehet szokványos tanulással (kondícionálás) megtanulni, mivel az jelentős fitnesz-csökkenést eredményezne. Ilyenek pl. a vadászat elemei a ragadozóknál (laborban folyékony táplálékon nevelt menyét képes elkapni a csirkét, ha egyszer hátulról ráugrik, addig csak játszik vele, nem ismeri fel, hogy potenciális álozat, de ha megvan a kulcsingernek nevezett "dominó", "beindul a folyamat"), a járás (megszülető borjú azonnal lábra áll), embernél is a két lábon járás, a beszéd (gügyögni mindenki tud, ha nem tanul semmilyen nyelvet, akkor is képes lesz egy kezdetleges "állati" kommunikációra, és később talán emberire is), meg még rengeteg minden, amit egyszerűen "ösztönnek" neveznek a hétköznapi életben. (Bár az nem az, annak van tanult komponense.)

Az epigenetika megint más. Az lényegében a géneken felül egy nem ismert mechanizmussal kódolódó valami, ami nem ismert mechanizmussal korlátozott öröklődést mutat. Bizonyos génekről tudjuk, hogy az epigenetikai információ is öröklődik, másoknál ismert, hogy nem. Az epigenetikának a 2000-es évek elején volt nagy divatja, a genomszekvenálás után a csapból is ez folyt, minden folyóirat a címlapjára tűzte, imádták, istenítették, ma sem értjük, ezért most más a divat. Lényegében ez a DNS kódsorrendjén kívül "kódolt" információk összessége, mivel a DNS egy hosszú molekula, kémiai természeténél fogva módosítható. Pl. metil-csoportokat lehet aggatni bizonyos helyeken rá, és ez képes a fehérjék számára nem hozzáférhetővé tenni azt a helyet - akár egy egész gént. Vagy becsomagolódhat, olyan szorosan feltekeredhet, hogy nincs az a fehérje, ami a közelébe férjen. Ez létezik, valóban, gyakorlatilag minden hat rá. De nem feltétlenül öröklődik! Az, hogy beverem a fejemet az ajtóba, és lesz egy puklim a homlokcsonti régió hámsejtjeiben igen jelentős genetikai változást fog okozni, az őssejtpopulációkban megváltozik a metilációs mintázat, talán vissza sem áll az eredeti formára, a koponyacsont sejtjeiben is génexpressziós változások zajlanak le, ám ez semmilyen kihatással nincs a leendő petesejtjeimre! Bizonyos hatások, mint a kemikáliák, sugárzás, dohányzás, egyes ételek sok sejttípusra fejtenek ki epigenetikai hatást, ezek megjelennek a következő generációban is, öröklődnek, mivel érintik a csírasejteket, de ez sem "memória". Ugyanígy bizonyos betegségek. Valóban tárol valamit az életemről, de nem azt, hogy dohányoztam, vagy rákkeltő anyaggal dolgoztam, mustárgázt sziuztam, vagy csontvelőrákom volt. Csak azt, hogy volt valami, ami csökkentette a fitneszemet, ami rossz hatással volt rám, annyira, hogy a csírasejteket is képes volt megtámadni, a DNS-ükben metilációt okozni. Ez semmiség.

Az epigenetikai faktorok továbbá változnak az élettel. Egy újszülött metilációs mintázata jóval szerényebb - és teljesen más -, mint egy felnőtté. Egypetéjű ikerpárokat követve ez kimutatható, ezek okozzák a kisebb különbségeket (mivel ők sem néznek pont ugyanúgy ki, vannak különbségek bennük), a géneket megnézve a metilációs mintázat gyakran 50-80%-ban eltér. Gyakran semmiféle hatása nincs, máskor kisebb módosításokat okozhat. Az egyelőre nem ismert, hogy az összes epigenetikai módosításnak mi a szerepe (mert van egy rakat). Nincs epigenetikai kód, azaz nem tudjuk megmondani, hogy ha itt és itt van egy foszfát-csoport, akkor mi történik (csak speciális esetekben), mivel mindig más. Nincs szignifikáns válasz.

Amúgy ez a "memória" nem csak a DNS-ben jelenik meg, de mivel az a leghosszabb életidejű molekuláink egyike, és a legjobban kutatott, ott látható igazán. De van olyan, hogy nem jut el a DNS-ig a pl. metilációs hatás, hanem kiéli magát a sejtmembránon, csakhogy az két perc múlva kijavítható azáltal, hogy a sejt visszaveszi a sérült részt és lebontja. A DNS-sel ez nem oldható meg ilyen könnyen. Szóval ez nem memória, az tudatos beépítő folyamat, ez egyszerű véletlen, mivel nem izolált sejtjeink vannak, hanem kölcsönhatásban élünk a világgal. És a változások javarésze irreleváns a következő nemzedékre nézve. (Kivétel a tudatos önrombolás - az meglátszik. Ez a dohányzás másodlagos és harmadlagos hatása: az anya is károsodik, a méhlepényen keresztül a magzat is, és annak csírasejtjei, vagyis a leendő unokák is.)