Miért tud a molnárka vagy az acélpenge a víz felszínén maradni?

Ennek oka az, hogy a víz felületi feszültsége miatt a vízmolekulák kölcsönös vonzása következtében a vízfelszín teherbíró réteggé alakul. E felületi feszültség miatt az apróbb, víznél nehezebb tárgyak sem süllyednek el benne. Ha azonban a membrán megsérül, állandóan szélesedő lyuk keletkezik rajta, s ekkor a ráhelyezett tárgy már elsüllyed. Egy kis ügyességgel pénzérmét is úsztatni lehet a víz felületén. Ehhez azonban ajánlatos az érmét egy víztaszító réteggel, pl. olajjal bevonni, amely megakadályozza a felületi hártya sérülését. A molnárkák lábai ugyan nem olajosak, de mivel rajtuk finom, levegővel teli szőrpárna van, ennek ugyanolyan a hatása, mint az olajrétegnek. Más vízirovarok nemcsak a lábaik utolsó ízével, hanem hosszú lábszáraikkal is a vízfelszínre támaszkodnak. Alattuk benyomódik a vízfelület, ami sekély és átlátszó vizekben sajátos árnyékot vet a vízfenéken. A molnárkák többsége nem sétál, hanem evez a víz felületén, ehhez azonban nem kell lábaikat a vízbe mártaniuk. Mivel lábaik a testsúlyuk hatására benyomják a felületi réteget, kialakul egy vá-lyú. Ha csapnak egyet hátrafelé, akkor e vályú hátsó fala támasztékul szolgál, és az ellene irányuló evezőcsapás előre hajtja a rovartestet. E folyamatban a középső és hátulsó lábak vesznek részt, de a keletkező tolóerőhöz az utóbbiak csak 4%-kal járulnak hozzá. A molnárkák egyetlen lábcsapással akár 12 cm-es távolságot is áthidalhatnak, s 90 cm/s-os sebességre is felgyorsíthatják magukat.

Ha a vízbe mosószer kerülne akkor a molnárka azonnal elsüllyedne mert a mosószer csökkenti a víz felületi feszültségét.

Sőt vannak olyan rovarok is, melyek a molnárkához hasonlóan képesek a víz felszínénk közlekedni és képesek olyan anyagot bocsátani maguk köré, ami csökkenti a víz felületi feszültségét, így ha támadójuk a közelükbe jön (például egy molnárka) akkor az elsüllyed.