Az anyag nem vész el csak átalakul? Cáfoljuk meg! Egy két dolgot olvasgattam, csak úgy filozofálgatok, de érdemes elgondolkodni rajta, na, kezdjünk is bele: < (úgy kezdj bele türelem kell hozzá) >

Pár helyen azt olvastam, hogy az anyag nem vész el csak átalakul, ez sok esetben igaz, de ha azt nézzük, hogy a világegyetem születése, ekkor és ekkor volt, vagyis mondjuk 0 napon, akkor előtte volt- e idő?

1. Ha nem volt a 0 nap előtt idő, akkor bizony létrejött valami a semmiből, vagyis az idő. Néhány elmélet szerint az idő is anyag. Bár ezt nem vehetjük kézpénznek. Viszont az idő egy létező valami, ha nem is megfogható anyag, még ha elméleti elképzelés is az, hogy van idő. Van, tehát létezik. (ha anyag, mi lenne, ha az időt „beolvasztanánk”? (jó ez baromság))

Ez felveti azt a kérdést, mikor is jött létre az univerzum, ha a létrejötte előtt nem volt idő? Tán egyszerre jött létre? Mondhatjuk, hogy idő mindig is volt még az idő létrejötte előtt is?

2. Ha volt, akkor nyilván mínusz 1 nap is volt és akkor ott vagyunk, hogy előtte nem volt semmi, mert "egy nap múlva" lesz csak a kitörés, vagyis az ősrobbanás, lesz rengeteg "anyag" vagy ilyesmi.

Jó tehát

3. van-e vagy 4. nincs-e összesörösödött kis pont, ami kitört (ősrobbanásra célzok, minthogy nagyon sűrű anyag, ami elér egy bizonyos sűrűséget, és bumm, a közeledéséből "univerzum" tágulása lesz,

5. ehhez még egy plusz, miért tágul? A gravitációt tán annyira legyőzte a robbanás ereje? (ekkora sűrűségnél akkora a gravitációs erő melyet el se tudunk képzelni és ennél mégis nagyobb a „lökéshullám”?) Szóval, ha az űrben tegyük fel igaz az a törvény (még nem teszteltük nyilván), hogy addig, míg nem ütközik mással (bolygóval esetleg) akkor az a végtelenségig, fog száguldani az a tárgy, amit kilövellt (vagy ellökünk)? Na, ha ez így van, akkor, hogy kerültek közel egymáshoz az "agyagok" mert ha azt feltételezzük, hogy egy idő után a távolodás megáll, és visszafelé kezdenek mozogni az "anyagok" akkor jön létre az a helyzet, ami az ősrobbanást okozta, vagyis a sűrűséget. (és tudom, igen a gravitáció lassít a távolodáson, de (hú, kezdek nagyon belebonyolódni) (persze ha ciklusosan ismétlődő az ősrobbanás) a gravitációs erő tudtommal bizonyos távolságból nincs hatással az anyagra. (röviden több százezer fényévnyire nem hat a Földünk ereje, ez pedig valami olyasmit jelent, hogy az univerzum végtelen, és ha kisebb törmelékek tömörültek, amik közel voltak egymáshoz, azoknak egyre nagyobb lett a vonzó erejük és így kerül közel egymáshoz ennyi anyag? Továbbá akkor tényleg csak úgy mond a mi galaxisunkban/ univerzumunkban van élet. Mivel a többi helyről „elvonzottuk” az „élethez” szükséges anyagokat.

4. De ha ez nem így van (nem ciklusosan ismétlődik), akkor nyilván nem volt előtte semmilyen anyag, mert az lehetetlen, hogy csak egy bizonyos mennyiségű anyag csak úgy itt van, „valahonnan származni kell”, mondaná az energia megmaradás törvénye. Szóval kijelenthetjük, hogy nem volt anyag sem energia, na, de akkor hogy jött lére, ha nem is volt?

Ha pedig ez az első alkalom, hogy ilyen közel kerültek egymáshoz az anyagok, akkor soha többé nem kerülnek közel egymáshoz és ez azt bizonyítja, hogy az ősrobbanás előtt nem volt anyag, majd létrejöttek viszonylag közel egymáshoz vagy egyben, de a tömege és sűrűségéből fakadóan nem bírt stabil maradni és szétszakadt. A létrejövetelt azzal magyarázhatnánk, hogy túlzott volt az energia hiánya és egy megmagyarázatlan folyamat során melyet ahhoz tudnánk a legjobban hasonlítani, hogy ha kiszívjuk az összes levegőt egy tartályból és szétszakítjuk a falát. Ekkor robbanásszerűen kerül az anyagmentes helyre levegő. De mondjuk, ez ellent mond annak, hogy nem volt anyag, mivel kívül volt. Ehhez még csak annyit, hogy mi van, hogy ha amikor még nem volt idő, akkor ugye nem tudjuk azt meghatározni, mikor volt és mikor lett. Vagyis még a 0. nap előtt, de a mínusz 1. nap után létrejött az anyag, ami mivelhogy nincs, még idő ekkor még az időszámításban vett értelemben visszatért úgy mond a múltba a mínusz 1. napra és így lett az anyag a mínusz 1. napon. Szóval semmikor (idő előtt mínusz 1-0 között) létrejött egy bizonyos energia, ami visszatért a mínusz 1. napra és ez hozta létre magát az anyagot, mert visszatért, majd úgy mond fél nap múlva ez az anyag például elégett és lett az előbbi energia, ami létrehozta az anyagot, ami elégett, de megint egy másik energia jött létre (lényegében okozat-> ok mivel nincs idő ezért felcserélhető). Ez pedig ciklusként hajtódott végre mindig több lett mivel egy nem létező és egy elégett ment már a következő alakalommal vissza, mindaddig, míg elért egy kritikus tömeget. Ami pedig, akkora robbanással járt, mely létrehozta az időt, a teret és mindent, amit ma ismerünk (ugyebár az ősrobbanás).

(Biztos tudjátok mi a paradoxon, valami ilyesmire akarok utalni ezzel)

U.I. Bocsánat, ha valaki nem érti, nagyon sokat gondolkodtam rajta, hogy írjam le, de csak ennyire sikerült. Mivel ennyit szenvedtem vele, csak értelmes hozzászólásokat várok. Aki baromságot akar válaszolni az inkább, keressen mást. Aki viszont válaszol, és érdemileg annak nagyon megköszönöm, hogy elolvasta, és még válaszol is szóval előre köszönöm neki (k).

U.I.2 utólag megjegyezném, ez nem konkrét kérdés, de nem volt más ötletem hova tehetném fel, és bocsánat ha ilyet nem szokás a gyakorin.