Az emberi sejtek kb. hányszor élnek tovább az átlagosnál ha teljesen megvonják azoktól a glükózt és alapvetően minden fajta cukrot?

A "megvonás" azt jelenti, hogy a sejt keveset kap belőle, így éhezik - de nem hal éhen.

Ilyenkor védekezésképpen lelassulnak az életfolyamatok - így a sejt valamivel tovább is él.

Csak közben piszkosul rosszul érzi magát.

Igen, a többiek szépen elmondták, összefoglalok.

Az egyik, amiért a cukrot és egyéb szénhidrátokat egészségtelennek mondják, mert átlagosan a test szénhidrát-szükségleténél sokkal több szénhidrátot viszünk be (a rendes étkezéseken kívül még nasi, csipsz, kis édesség, egy kis energiaital, kóla), ami már tényleg egészségtelen, hosszú távon olyan cukorterhelésnek teszed ki vele a szervezetedet, ami cukorbetegséghez vezethet.

A másik aspektus sejtszintű. Ha ún. caloric restraction, azaz kalóriamegvonás történik (ezt általában a médium lecserélésvel érik el, azaz csökkentett glükóz-tartalmú, vagy a sejtek számára felvehetetlen/felhasználhatatlan cukrokra való lecserélésével, nehogy pl. ozmózis-problémák legyen a háttérben), a sejtekben nem lelassulnak a folyamatok (egyesek igen), hanem beindul egy autofágiának nevezett sejtmechanizmus, azaz szó szerinti fordításban "önemésztés". A sejt nem lelkiismeret-furdalást fog érezni, hanem a külső kalóriáról "átáll" a saját anyagok lebontására. Minden sejtben van egy csomó olyan fehérje, amire adott pillanatban nincs szüksége, vagy tartalék-tápanyagok, rengeteg lipidcsepp... mindet le képes bontani. A kis "mindent emésztő űröcskék" neve lizoszóma, ez még a sejtmagot is megeszi (valahol volt egy olyan képem, amin a sejt épp a saját sejtmagját eszegette, most nem tudom linkelni). Ha nincs nagy arányú kalóriabevitel, akkor egy részét a saját anyagok lebontása fedezi, egy részét pedig a bevitt glükóz bontása. Csak a saját fehérjék lebontásán keresztül nem képes megélni, hiszen azért néha szükség van újak szintetizálására, többre is, mint amennyit lebontott (mert egy része elmegy "építőkőnek", más fehérjékbe, egy része meg az energiát szolgáltatja - ha a lebontott fehérjét újra kell építenie, ahhoz nettó kalórabevitelrre van szüksége).

Ezzel a mechanizmussal potenciálisan káros fehérjéket is lebont, gyorsabban, mint más utakon bontana, illetve képes elöregedett sejtszervecskéket is bontani, amik sok kárt okoznak a sejtnek. Nagy glükózfelvétel esetén ezzel nem törődne, két okból sem. 1. Nem kell több lebontásból származó energia, "nem tudná hová tenni". 2. Általában a mitokondriumok lebontása történik ilyenkor, márpedig a glükóz lebontása végén ott a terminális oxidáció, ami a mitokondriumokhoz kapcsolt, tehát nem lesz hülye megszabadulni a kicsit rossz, kicsit öreg, de még éppen működő "energiatermelőktől". (Viszont ezek, mint az öreg szénégetők, rengeteg káros anyagot termelnek.)

Vagyis az autofágia felpörög (alapjáraton működik nagy kalóriabevitel esetén is), ami hasznos, mert fitt kis sejtjeid lesznek, kevés öreg mitokondriummal, kevés "felesleges" fehérjével, amik aztán gubancot okozhatnának. Ezért hasznos sejtszinten a glükózmegvonás. (Ennek egész testre kiterjedő jótékony hatásai is vannak: ha több sejted fitt, te is az leszel.)

Ez persze nem állandó és teljes tápanyagmegvonás, azaz ne egyél többé cukrot semmilyen formában, hanem egyszerű cukorszegény diéta (gyümölcsök egészségesek!), vagy a klasszikus vallási böjt (azaz egy nagyobb erős diéta). Mindkettő kb. ugyanolyan hatásos, és ettől tényleg tovább lehet élni. (Mivel kiütöd a korai halált okozó betegségek egy részét. Az autofágia sok minden ellen véd azáltal, hogy "fitten tartja" a nem osztódó sejtjeidet: szív, agy főleg.) Viszont ez nem garancia az egyéb káros hatásokra (dohányzás, elüt a villamos, hajlamod van szívrohamra vagy agyvérzésre).