Lehet, hogy az atomok univerzumok?

Speciel szerintem, azért érdekes belegondolni, hogy lehet az általunk ismert univerzum akár egy részecske milliomoda, ami éppen egy bolygó egy kis eleme, mint pölö nálunk az atom.

G.

(remélem érthető, és nem hangzik nagy zagyvaságnak)

Már eleve ott van egy óriási különbség az atom és egy naprendszer felépítése között. Általános iskolában persze jól hangzik, hogy az elektron kering a proton körül, de a megfigyeléseink szerint azért nem ennyire egyszerű a kép. Tulajdonképpen több az eltérés a naprendszer modellje és az atom modellje között, mint amennyi a hasonlóság. Igen, az asztalnak is négy lába van, meg az elefántnak is, de mégis hülyén néznénk arra, aki egy elefántot akar megteríteni.

Természetesen nagyon sok hipotézis felállítható, így elméletileg nem zárható ki a lehetősége, hogy az általunk ismert univerzum egy nagyobb rendszer része, de jelen pillanatban nincs eszközünk arra, hogy ezt eldöntsük, illetve nem tudunk meg többet egy ilyen világmodellből, mint amit így is tudunk. Így célszer Occam borotváját használni, azaz nem feltételezünk feleslegesen semmi olyat, ami nélkül ugyanúgy megmagyarázható egy jelenség.

Amit te mondasz, az kicsit a Russell teáskannájára emlékeztet.

Kérdező: az atom egyáltalán nem hasonlít naprendszerre (univerzumra aztán végképp nem).

Felejtsd el az "elektronok keringenek az atommag körül" képet, mert nem keringenek! Egyáltalán nem keringenek, mert a keringő töltés sugározna (alap elektronikai szabály), energiát veszítene és belezuhanna a magba.

Az elektronok elég bonyolult módon helyezkednek el az atommag körül - de nem úgy, ahogy egy naprendszer bolygói a napjuk körül.

> A Föld is bele fog zuhanni a Napba.

Az elektron viszont – külső hatás hiányában – nem fog belezuhanni az atommagba, akármennyit is kering körülötte. Ez pl. egy óriási különbség.

> A világegyetem pedig egy atom nagyságú valamiből lett…

A fa is, meg én is voltunk mag nagyságúak, de ebből nem következik, hogy a fa tudna járni, beszélni, válaszolni egy gyakorikerdesek.hu oldalon feltett kérdésre.

* * *

Mint írtam nagyon elméletileg lehetséges az, hogy az általunk ismert univerzum egy nagyobb rendszer része. Ebben az esetben viszont az általunk ismert univerzumon kívülről semmilyen hatás nem ért minket. Ha így van, akkor mi egy olyan „atom” lennénk, ami a vákuumban tartózkodik.

De a te kérdésed fordított. Azaz elképzelhető, hogy az jelenleg ismert elemi részecskéknél léteznek jóval kisebb részecskék is, amelyek akár lehetnek akkora számosságúak és bonyolultságúak, mint az univerzumunk.

Vannak fizikai jelenségek, amelyek arra utalnak, hogy ez nem lehetséges. Már elve egy elektron nem olyan, mint egy kicsi golyó. Hogy milyen pontosan azt épp ésszel nem lehet elképzelni, mert semmire nem hasonlít, amit az érzékszerveinkkel felfogható világban tapasztalunk. Ott van pl. a kettős rés kísérlet. Egyetlen elektron képes hullámszerűen egyszerre két lyukon áthaladni, önmagával interferálni, majd egyetlen pontban becsapódni az ernyőn. Nem arról van szó, hogy az elektronok egymással interferálnak, hanem ha egyesével lőjük ki őket, akkor is megjelenik az interferenciakép.

Az összes kvantummechanikai jelenség olyan, mintha két különböző, de egymást kizáró jellegű jelenségből állna össze. Az elektron bizonyos viselkedését olyan képlet határozza meg, amely teljesen ekvivalens a hullámoknál használt képlettel. De ugyanaz az elektron egy másik tulajdonságát olyan képlet írja le, ami teljesen megfelel egy pontszerű test leírásánál használt képlettel.

A könnyebb elképzelhetőség kedvéért, és hogy ki tudjuk fejezni magunkat, illetve hogy el tudjuk képzelni a dolgot, úgy fejezzük ki, hogy az elektron egyszerre rendelkezik hullám és részecske tulajdonsággal. Csakhogy a kettő kizárja egymást. Ami az elektron maga, azt nem lehet teljes egészében egyetlen analógiával leírni.

Az elektronnak például nincs konkrét helyzete, amíg meg nem méred. Bizonyos valószínűséggel tartózkodik itt is, ott is. Nem idő szerint, hanem egyszerre. Ilyen a makrovilágban nincs. Nincs olyan, hogy egy adott pillanatban a zokni 90%-ban teljes egészében benne van a zárt mosógépben, 10%-ban viszont nincs benne. Nem is képes az emberi agy felfogni egy ilyen képet. Mégis a kvantummechanika minden eredménye erősíti azt, hogy a mikrovilág márpedig ilyen.

Vannak kísérletek, amelyekben eldől, hogy az elektron pontosan hol tartózkodik. Ebből tudjuk meghatározni, hogy mérés nélkül milyen valószínűséggel tartózkodik egy adott helyen. Csakhogy matematikailag igazolható, hogy ez a valószínűség nem egy bonyolultabb rendszer összetettségéből származik. Pl. feldobsz egy kockát, ami bizonyos valószínűséggel esik az egyik oldalára. Ha ismernél minden körülményt, akkor pontosan el tudnád dönteni az elengedés pillanatában, hogy melyik oldalára fog esni. (Perdület, sebesség, légmozgás, a kocka és az asztal rugalmassága, stb…) Tehát ez a valószínűség a rendszer bonyolultsága miatt válik bizonyosság helyett valószínűséggé. Az elektronnál viszont igazolható, hogy nem azért nem tudjuk, hogy az elektron milyen irányban fogja elhagyni az atomot, mert nem ismerjük a körülményeket. Az elektron valószínűsége színtiszta véletlen, amely nem származhat a rendszer bonyolultságából.

Vannak olyan eredmények, amelyekből belátható, hogy bizonyos méret és bizonyos időintervallum alatt nincsenek értelmezhető, számunkra létező dolgok. Pl. távolság nem mérhető kisebb hibával a Plank-hossznál. Nem azért, mert nem elég precízek a műszereink, hanem mert elméletileg lehetetlen. A Plank-hossz alatt elveszti minden jelentését a tér és az idő.

* * *

Ergo elméletileg nem zárja ki semmi az általad felvetett hipotézist, de nem is igazolja azt semmi. Márpedig ez egy falszifikálhatatlan kérdés, így kívül esik mindenféle tudományosság területén.

Lehet ilyen elméleteket gyártani tonnaszám, csak nem sok értelme van. Leírok most kettőt, ebből az első saját kreálmány:

1. Anyagtakarékos világteremtés: A világot egy felsőbb intelligencia teremtette és irányítja. No nem úgy, mint pl. a kereszténység Istene, hanem jóval szerényebb módon. Anyagtakarékosan teremtette a világot, illetve teremti újra és újra. Beteszed a sajtot a hűtőbe, becsukod az ajtót. A világ másik felén meg valaki pont kinyit egy hűtőt. A sajt a te hűtődben eltűnik, az övében meg megjelenik. Persze ha ez a felső intelligencia jóval okosabb, így nem lehet becsapni. Ha pl. röntgengéppel, mérleggel és egyéb dolgokkal próbálod leleplezni a dolgot, akkor nem fog összejönni.

Láthatatlan manó: Én a szobádban egy láthatatlan manó, akit semmilyen módon nem tudsz érzékelni. Nem tudod megfogni, nincs súlya, nem látszik. No ez egy tipikusan olyan állítás, amit nem lehet cáfolni. Hogyan is lehetne cáfolni? Ha elkapnád. De nem lehet elkapni. Ha meglátnád. Node láthatatlan. Tulajdonképpen akkor érzékelhető-e bármilyen különbség a létező és a nem létező manó között? Nem. Akkor miért tételeznéd fel, hogy létezik?

Van olyan megfogalmazása a tudományosságnak, hogy csak az tekinthető tudományos állításnak, ami egyben cáfolható is. Ilyen módon óriási különbség van egy állítás és annak ellentéte között. Pl. az általunk megfigyelt holló fekete. Azt állítani, hogy nincs rózsaszín holló, tudományosan helyes. Azt állítani, hogy létezik rózsaszín holló, tudományos szempontból helytelen. Az első állítás cáfolható, ehhez elegendő egyetlen darab rózsaszín hollót felmutatni. A második állítás nem cáfolható. Ha a világ összes hollóját felkutatjuk és mindegyik fekete, akkor sem cáfolja az állítást, hiszen könnyen lehet arra hivatkozni, hogy bizonyára kifelejtettünk egy hollót, vagy igaz, hogy most már nem találunk egyet sem, de az állítás időpontjában igenis létezett.

Ez a cáfolhatóság elsőre furcsa feltételnek tűnik, hiszen a tudományról az a képünk van, hogy biztos állításokat tesz. De mi a tudomány célja? Felmérni a világ működését és megtalálni az összefüggéseket. Ezáltal éri el azt a célt, hogy előre meg tudjunk „jósolni” dolgokat. Ha pl. van egy tégla a kezemben, akkor tudom, hogy le fog esni. Tudom ezt annak ellenére is, hogy nem kell ténylegesen elengednem azt a téglát. Magyarán a tudomány a legmegalapozottabb jóslási eszköz. Vagy pl. ezért van az, hogy tudom, hogy ha beveszek egy fájdalomcsillapítót, akkor el fog múlni a fejfájásom.

Viszont ilyen módon az előrejelzés minden esetben összevethető a tényleges történésekkel. A „tégla lefele fog esni” előrejelzés minden esetben összevethető azzal, hogy elengedve mi történik. Ilyen módon minden ténylegesen bekövetkező esemény elméletileg képes cáfolni az előrejelzéshez használt összefüggéseket. (Pl. a tégla hirtelen bálnává változik és elrepül észak felé.)

Te leírtál egy ilyen hipotézist, mely szerint az elemi részecskék egy-egy univerzumot rejtenek magukba. Ez soha nem lesz cáfolható teljes mértékben. Hiába jövünk rá, hogy az atom kisebb részecskékből épül fel. Hiába jövünk rá, hogy a proton is kisebb részecskékből épül fel, még mindig mondhatod, hogy „jó, de akkor azok egy-egy univerzumot rejtenek”. Az elméleted nem cáfolható, így nem tudományos.

* * * * *

Magyarán amit állítasz, annak a valószínűsége a tudomány mai állása szerint 0,00…sok nulla…1%, de eleve az állítás sem felel meg a tudományos igényességet.

Szerintem érdemes kicsit olvasgatnod a kvantummechanikáról, esetleg tudományfilozófiáról, vagy olyan írásokról, ami Isten létének bizonyíthatóságával foglalkozik objektív módon.