Gyűrűből hold/bolygó?
Van ugye egy olyan elmélet, miszerint a Hold a Földből kiloccsant és gyűrűvé vált törmelékból állt össze. Rendben.
Viszont akkor a Mars és a Jupiter közti aszteroidaöv, valamint a gázóriások saját törmelékgyűrűi miért nem állnak össze holddá/bolygóvá?
Második... szerintem te is elfelejtesz egy apróságot, jelesül az űr hidegét. Hiába loccsan ki forró állapotban, odakint pillanatok alatt merevszilárddá hűl, ha nem tévedek. És azt azért én is tudom, hogy még az összeállás is eltartott egy ideig, tehát még ideje is bőven volt lehűlni.
És hogy miért állna össze a szilárd? Gravitáció, gondolom: nyilván nem egyforma méretűek a törmelékek - a nehezebbnek pedig erősebb a gravitációja, jobban vonzza magához a környéken lévőket. Ütközésből pedig lehet összetapadás is -> tömeg nő, gravitáció is nő, még több ütközés, még több tömeggyarapodás -> összeállás.
Legalábbis így olvastam a vonatkozó szakirodalomban.
Az hogy a Hold a Föld levált darabjaiból állt össze csupán egy megbukott elmélet. Hogy miért bukott meg? Mert a korábban a Holdról elhozott kőzetmintákból kiderült: akkora eltérés van a Föld és a Hold összetétele között ami kizárja hogy az egyik a másikból keletkezhetett volna.
Amúgy szerintem eleve kizárt hogy gyűrűből hold keletkezne, a bolygó (ami körül kering) gravitációja nem engedi hogy összeálljanak a darabok.
Egyrészt: rengeteg aszteroida csak a saját, gyenge gravitációjától összetartott, többé-kevésbé szilárd valami, sok körül még "holdak" is vannak.
Másrészt az űrben egyáltalán nem hűl le egy bolygóméretű valami gyorsan. Számunkra, galaktikus léptékkel persze gyors: pár millió év alatt már le is hűl.
Tehát két teljesen külön halmazállapot. Az ütköző aszteroidák inkább széttörik egymást, és még apróbb darabokban haladnak tovább, semmint "összeolvadjanak" ahhoz nagyobb testek sokkalta nagyobb energiájára van szükség. Képzeld el úgy, mintha két teniszlabdát egymásnak vágnál. Aztán képzeld el, hogy két 200 tonnás kamion 140 km/h sebességgel frontálisan ütközik. Na, melyik fog "összeolvadni"?
Utolsó a jelenlegi állás, és a tudományos társadalom szerint az ütközéses az elfogadott nézet.
Alapja:
Hasonló anyag, korban, és összetételben egyaránt.
Kis fémes mag a holdban./Méretéhez képest/
Impulzusmomentum jelenleg csak ezzel jön ki.
Más modellekkel ellentétben a szimuláció paraméterei megválaszthatók úgy, hogy a hold a jelenlegi pályaadatokkal alakuljon ki.
A két égitest különbségeit a későbbi fejlődéstörténet okozza.
A kérdésre válaszolva oka a szomszédok gravitációjában keresendő. A kisbolygó öv esetén a Jupiter gravitációs mezeje nem engedi összeállni, ill. időnként eltéríti pályájáról a kialakult objektumokat. Bolygó körüli gyűrű esetén ugyanez a kiváltó ok, bár annyi különbség van, hogy kisebbedek a tömegek, viszont ez estben a holdak benn keringenek a gyűrűövben, így a távolságok is kisebbedek.
A probléma amúgy a következő:
A hold- föld modell szimulálható, valamelyest addig a pontig, míg kialakul a gyűrű. Ezután viszont életbe lép az a probléma, hogy számítógéppel nem lehet modellezni, a számítások követhetetlenné válnak. Ugyanez a helyzet a naprendszer esetén is. Ha csak a napot nézzük meg egy bolygót, akkor megy a modell, csakhogy több test (3 vagy több) estén az egyenletek olyanok lesznek mint az önmaga farkába harapó kutya. A nap hat a bolygókra a bolygók hatnak a napra és egymásra, de a hatás következtében fellépő változás újabb hatást generál..... Szóval nem igazán számolható. Pár évvel ezelőttig senkinek sem sikerült korrektül végigszámolni azt az esetet mikor a bolygók is hatnak egymásra. A mai modelljeink mind azon alapulnak, hogy a naprendszerben a fő befolyásoló a nap a többi test egymásra csak utólagosan illesztett közelítőleg hat. Meglepő módon a legtöbb esetben nagyon jól működik, mivel a naphoz képest még a Jupiter tömege is igen kicsi. De mikor pl 10000 közel azonos tömegű test egymásra hatását akarjuk modellezni hááát ...
Ui.: Az űr hideg? Igen és nem. Bár az űr hőmérséklete 3K , legalábbis így terjedt el a közfelfogásban, de ez nem az űr hőmérséklete, mivel nincs neki. Ez a fotongáz hője ami egyenletesen kitölti.
Tény a testek az űrben kihűlnek, de nem annyira és nem olyan gyorsan mintha egy 3k hőmérsékletű hidrogénnel teli tartályba dobnád.
Ok: Mint mondtam az a 3K az a háttérsugárzás , csakhogy a csillagközi teret kitölti a csillagok fénye jelen esetben még a nap is sokat számít. Továbbá a lehűlés idejét nagyban növeli, hogy nincs konventív áramlás és hővezetés, csak hősugárzás ha ez a 3 szó mond valamit.
A kihűlés továbbá függ a hűlő test felületétől, kezdeti hőmérsékletétől, hővezetésétől. (a "köveknek" általánosságán elmondható, hogy nem olyan jó mint a fémeknek.)
Szóval vigyázzunk azzal hogy hideg van mert a nap miatt nincs is annyira. A naptól takart oldalon a holdon -180fokC nappal +120fokC .
Föld körüli pályán keringő objektum e körüli hőmérséklet tartományban mozog ha az albedója a holdéval megegyező, amennyiben alacsonyabb, még nagyobb lehet a nappali elnyelt hőmennyiség.
Mivel nem számoltam ki, nem saccolok mennyi idő alatt hül ki egy ilyen test.
Elég hosszú lett.
Baleys
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!