Hogy jöttek rá, hogy kritikusnál több U235 -ben megindul a fisszió?

Az U235 radioaktivitása kétféle tényezőtől függ:

1) A saját természetes felezési idejétől

2) Az elbomlott atomok által kisugárzott és a többi el nem bomlott atom által befogott neutronok mennyiségétől. Ezek a befogott neutronok elbomlasztják a befogó atomokat.

Namármost, minél több U235 van egy helyen (1 darabban) annál több ezeknek a befogott neutronoknak a mennyisége és annál nagyobb az ebből adódó radioaktivitása. A mennyiség folyamatos növelésével meg lehet figyelni, hogy hogyan emelkedik a radioaktivitás és ebből aztán le lehet vezetni a képletet, amelyik alapján ki lehet számítani a kritikus mennyiséget.

Röviden és nagyjából erről van szó.

Ki lehet számolni, hogy mekkora tömegűnek kell lennie az urándarabnak, ami akkora neutronmennyiséget sugároz ki, ami már fenntartható meghasadást hoz létre.

Tehát ha kevés van, akkor a neutronok elnyelődnek az urán saját anyagában, és a maghasadás folyamata nem lesz önfenntartó.

Differenciálegyenletekkel ki lehet számolni, mi Fizikai Kémia szemináriumon számoltuk is.

Tapasztalati úton nem lehet "lemérni" mert nincs túlélő, aki elmondaná, mert abban a pillanatban felrobban... és a környéken minden más is.

egyrészt tapasztalati úton azért sem lehet kimérni, mert a kritikus tömeg nem robban. felmelegszik, szétfolyik és ennyi. az uránbombáknál egy plussz neutronforrást használnak.

de, papíron vezették le. amikor megismerték a bomlás folyamatát és rájöttek arra, hogy a bomlás során keletkező két neutron újabb bomlást tud előidézni, akkor ebből egyenesen következett, hogy megfelelő kürülmények között ez a dolog nagyot robbanhat.

el is kezdték számolgatni, hogy mekkora gömb kell a dologhoz (mivel az a legtömörebb alak, azaz a legnagyobb térfogathoz a legkisebb felület tartozik, amin keresztül elveszhetnek a keletkező neutronok), de az akkori vezető szaktekintély Heisenberg elrontotta a számítást, pontosabban elvi hibát vétett, maga számítás jó volt, csak rossz alapokról indult és mindenki azt hitte, hogy több méter átmérőjű tömör gömbre van szükség a dologhoz. hála az égnek, különben a németeknek valószínűleg elöbb lett volna bombájuk, mint bárki másnak. aztán már a háború alatt két egyetemista rájött, hogy a számítások rosszak, új számításokat csináltak és ez indította be a atombomba fejlesztést.

(Heisenbergék már fogságban voltak az első bomba robbantásakor, nézették velük a híradót és közben lehallgatták őket. meg voltak döbbenve és az volt a véleményük, hogy valami átverés a dolog, mert az atombomba technikailag kivitelezhetetlen)

Tévedés, ha eléri a kritikus tömeget kék villanás, és felrobban. Atombombákban az uránt külön tárolják, majd hagyományos robbanószerrel összerobbantják, így éri el a kritikus tömeget. Nem külön neutronforrással.

Ez a felmelegszik és szétfolyik esetleg csak a kritikus tömeg közelében lehet, az önabszorpció miatt.

"Tévedés, ha eléri a kritikus tömeget kék villanás, és felrobban. Atombombákban az uránt külön tárolják, majd hagyományos robbanószerrel összerobbantják, így éri el a kritikus tömeget. Nem külön neutronforrással."

de. olvass utána.

1. polónium környékén keresgéljél.

2. a kritikus tömeg egy elméleti számítás eredménye, ami arra vonatközik, hogy egy tömör, rádióaktív anyagból álló gömb középpontjában végbemenő véletlenszerű bomlásból származó neutron 50%-os valószínűséggel ütközzön egy másik atomba milött kiér a gömbből. azaz a "láncreakció" csak az első atomra működik benne, a többinél a valószínűség kisebb, azaz lecseng a folyamat. ezért nem robban. csak melegszik, mint a franc.

Akkor csak a sugárzásba halnak bele, bocs.

De az atombomba akkor is így van. Tanultuk.

"De az atombomba akkor is így van. Tanultuk."

meg a filmekben is így csinálják...

majd pont elmesélik neked, hogy miként is kell csinálni a dolgot...

az uránbomba valóban úgy működik, ahogy leírtad, azzal az apró kiegészítéssel, hogy a két összerobbanó anyag között még van valami. a neutronforrás. mondtam, a kulcsszó a polónium. olvass utána.