Ki lehet valahogy számítani, hogy mekkora annak a legkisebb neutroncsillagnak az átmérője amit még éppen egyben tud tartani a gravitációja, hogy a nukleonok taszító ereje ne robbantsa szét?

Amint a gravitációs vonzás legyőzi a fúziós reakciók egyensúlytartó sugárnyomását, a csillag összeomlik, méghozzá igen gyorsan. Valamivel egy másodpercnél (!) rövidebb idő alatt a csillag nagyjából Föld-méretű magja összehúzodik kb. 10-15 km átmérőjűvé, ezzel az elektronokat és protonokat annyira összezsúfolva, hogy elegyük átalakul neutronokká. A további zsugorodást az összepréselt neutronok között ható taszító erők állítják le. Ekkor a mag egy kicsit visszapattan és elindít egy halálos lökéshullámot kifelé, ami szétveti a csillag külső rétegeit.

Konkrétumot sajnos magam sem találtam.