Ha a gravitáció a tömegtől függ, akkor a fekete lyuknak miért nagyobb a gravitációja, mint a csillagnak amiből képződött?

Ha ettől eltekintünk, akkor viszont (tudtommal) tényleg nem lesz nagyobb a gravitációja, mint az azonos tömegű csillagnak, azonos távolságról nézve.

Azonban egy csillag általában nagyméretű, tehát legfeljebb csak a ,,felszínéig'' lehet megközelíteni. Ugyanis ha még annál is közelebb megyek egy csilaghoz, akkor lényegében bele kell merülnöm a gázóriásba, és a felettem lévő gázrétegek lényegében egy óriási gömbhéjat alkotnak körülöttem. Ennek a gömbhéjnak a gravitációs hatása éppen úgy összegeződik, hogy teljesen kioltja egymást. Ezért, ha belehatolok egy csillagba, akkor kizárólag az ,,alattam'' lévő csillagrész gravitációja számít, ami persze jóval kisebb gömb, mint maga a teljes csillag.

Ha nem szeretnél az ide vonatkozó integrálási feladattal bajlódni, akkor itt olvasható egy szép szemléleltes bizonyítás:

[link]

[link]

[link]

Részletesebb leírás:

[link]

Nohát, tehát a fekete lyuk mérete jóval kisebb a csilagnál, amiből lett, tömege viszont azonos, ezért, szerintem, jóval nagyobb közelségek esetén is nyugodtan tekinthető tömegpontnak ( [link] ), nem kell belemerülni, semmiféle gömbhéj nem ,,hámozódik le belőle'' fölöttünk.

A fekete lyuk tehát csak a csillag eredeti méretétől ,,befelé számítva'' tud nagyobb gravitációs térerősséget produkálni, mint az eredeti csillag, szerintem.

Azon a határon belül viszont igazán fantasztikus árapályerőket tud produkálni:

http://www.gyakorikerdesek.hu/tudomanyok__termeszettudomanyo..

Egyébként én nem vagyok igazán hiteles, az általános reliativitáselmélethez és a fekete lyukakkal kapcsoaltos speciális ismeretekhet semmit sem értek. Csak a Newton-i ismereteken belül maradva próbáltam kitalálni a választ, tehát lehetnek hiányosságok.

A Schwartzschield-határon belül jelentkező jelenségekhez sem tudok hozzászólni. Nekem az a sejtésem, hogy a BELSŐ megfigyelő szemszögéből semmi különös nem történik az eseményhorinzontnál, sőt a belső megfigyelő észre sem veszi, hogy mikor lépte át azt a határt, ahonnan nincs többé visszaút. Az pedig, hogy mikor tépik szét az árapályerők a testét, nem kötődik szorosan az eseményhorinzonthoz, igazából a halált egy teljesen ,,klasszikus'' jelenség okozza, nincs köze a szingulaitáshoz.

"Tömege nagyon nagy, de mérete nincs."

Ez így csacskaság, hogy ne lenne mérete? Legfeljebb nehéz meghúzni a határt. De ha belegondolsz, a Napnál sem könnyű, ott is vitatható, mit tekintünk sugárnak.

Elmondom egy konkrét példán.

Ha a Holdra menne egy űrhajós, és aztán onnan hazatérne, és időközben a Földből a large hadron Collider fekete lyukat csinálna, akkor (gravitációs szempontból) a Holdról hazatérő űrhajós ezt észre sem venné. Gravitációs szempontból csak akkor venné észre, amikor elérné a Föld felszínét. Mivel a Föld középpontja felé közeledve a felszíntől befelé folyamatosan csökken a gravitáció, míg a Földből lett fekete lyuknak nem lenne felszíne, ott ilyan korlát nincs, egyébként még az eseményhorizontja is elég kicsi lenne (talán teniszlabda méretű?), de mégcsak az eseményhorizont sem számít határnak ebből a szempontból (a belső megfigyelő észre sem veszi).

Noe ezt nem biztos, hogy így van, csak jelenlegi tudásom alapján egyelőre így képzelem. Nem ismerem a fekete lyuk specifikus tudományterületet, és az általános relativitáselméletet sem.

Kedves 15:46,

A Schwarzschild-sugár a Kérdező példája szempontjából nem számít (tudtommal), hiszen az nem valami szilárd felszín, a fekete lyukba hulló űrhajós (belső megfigyelő) észre sem veszi. Ilyen szempontból, a Kérdező számára érdekes kérdés szempontjából szerintem tényleg nincs mérete a fekete lyuknak.

Ha a Kérdező kérdése a Schartzshield-sugár, eseményhorizont fogalmát közvetlenül érintette vona, akkor másképp fogalmaztam volna. Itt viszont szerintem ez megfelelt a szövegösszefüggésnek.

Csillag határának itt egyszerűen azt vettem, ahonnan a ,,Shell theorem'' hatása elég jeletékennyé válik ahhoz, hogy ne hanyagolhassuk el. Mivel, tudtommal, a csillaglégkörnek (és a Jupiter, Szaturnisz légkörének) a sűrűsége exponenciálisan nő befelé haladva (legalábbis a kinti rétegekben), ezért eléggé éles a csilalg határa ilyen szempontból. Nem véletlen, hogy a Napot (Jupitert, Szaturnuszt) is éles határúnak látjuk, nem valamiféle matt vattacsomónak.

A fekete lyuk szupernovából képződik, az pedig hatalmas robbanással jár! A csillag közben a tömege nagy részét elveszti!

A gravitáció tényleg akkor lesz hatalmas nagy, ha KÖZEL mész. Sokkal közelebb, mint az eredeti csillag felszíne.