A Mount Everest csúcsán két teknős héjú szervezeteket találtak. Hogy került oda fel?

Az utolsó hozzászólás teljesen jó és logikus. Egyetlen dolgot azonban helyesbíteni kell. A tömeg növekedése, avagy hirtelen megjelenése nem befolyásolná a keringési adatokat. Ezt azért ne keverjük ide.

maci

Maci: Engem érdekelne, hogy miért nem. Lehet hogy rosszul gondolom, de egy jelentős tömegnövekedés egy bolygón önmagában elég lenne a pálya módosításához.

Tudom, erre nyilván nincs példa a valóságban, hiszen a pálya módosító és tömeg növelő hatás az többnyire egy becsapódó másik égitest, ami a becsapódás energiája segítségével változtatja meg a bolygó pályáját, nem pedig a növekvő össztömeg miatt.

Ezek szerint két nagyon eltérő tömegű test képes ugyanazon a pályán keringeni? Mert akkor én valamit roszul tanultam.

"Ezek szerint két nagyon eltérő tömegű test képes ugyanazon a pályán keringeni? Mert akkor én valamit roszul tanultam...."

Igazából, igazad is van meg nincs is. Ha alapvetően két test egymás körüli keringését vizsgálom, igaz, miszerint a keringési idő függ a tömegektől is. De a Naprendszer esetében kicsit más a helyzet. A Naprendszer teljes tömegének 99,8 % része maga a Nap! A maradék két tized százaléknak is csak a töredéke a Föld, mert ugye ebben a kicsi értékben az összes bolygó, kisbolygó, üstökös, meg minden egyéb keringő égitest benne értendő. Azt hiszem könnyen belátható, hogy a Föld tömegének még jelentős változása sem okoz a keringési időben bárminemű változást, ami mérhető, kimutatható lenne. Erre legjobb példák a trójai kisbolygók. Ezek olyan apró égitestek, amik az adott bolygó pályáján, de előttük, illetve mögöttük, mintegy 60° szöget bezáróan keringenek. A nagybolygóknak szinte mindegyiknek már kimutatták ezen kísérőit, találhatsz rá utalást a NET-en bőségesen. Elmondható tehát, hogy a Naprendszerben egy adott pályán a keringési idő (azaz a keringési sebesség) gyakorlatilag nem függ a keringő bolygó tömegétől.

maci