A tudósok, kutatók azok amolyan lelketlen, szívtelen emberek?

Ez egy látszaton és nem értésen alapuló állítás. Vannak lelketlen tudósok is, mert a lelketlenség nem tudósi, hanem emberi tulajdonság.

Neked ahhoz nem lenne gyomrod, amit a fantáziád kitalál, és amihez normális tudósnak nemcsak köze nincs, de hatékonyan (nálad milliószor hatékonyabban) tesz is ellene.

Kérdezni lehet, ostobaságokat feltételezni nem érdemes. Hátráltat. Téged.

"A tudósok, kutatók azok amolyan lelketlen, szívtelen emberek?"

Nem azok.

"Ha kell a kedvenc kutatások kedvéért simán kísérleteznek állatokon de ha kell embereken is?"

Ha szükséges, kísérleteznek állatokon. Például egy új gyógyszert elég etikátlan volna először emberen tesztelni (pláne nem tesztelni), muszáj állatokat használni. Az állat (és pláne az ember) kísérleteknek nagyon komoly jogi szabályozása és etikai vonatkozásai vannak, amiket a kutatóknak be kell tartani. (És jellemzően nem csak emiatt tartják be őket.)

"Tudtommal az emberek nagy többségének ehhez nem lenne gyomra sem lelkiismerete?"

Mivel a kérdésben megfogalmazot állításod nem igaz, ez sem az. (Megjegyzem, vicces, hogy itt már tényleg csak dísz a kérdőjel a mondat végén, a mondat szerkezetében meg sem próbáltá úgy tenni, mintha kérdésről lenne szó. Mondjuk ezirányú erőfeszítéseid a "kérdés" többi részén sem túl erősek.

"Mitől ilyen rideg kegyetlen egy kutató?"

Mivel a kérdésben megfogalmazott állítás hamis, ez a kérdés értelmetlen. (Egy tipp: ha már minden áron általános következtetéseket akarsz levonni a kutatók jelleméről, legalább megnézhetnél egyet előtte élőben...)

Számos tudomány, és ezernyi tudományág van, ahol sem állatokon, pláne embereken nem kell kísérletezni. Nem végez állatokon kísérleteket egy asztrofizikus, egy szilárdtestfizika kutató, egy műanyagipari kémikus, egy meteorológus, egy közgazdász, egy nyelvész stb…

Bizonyos tudományágaknál persze vannak állatkísérletek, sőt emberkísérletek is. Főleg, ami az orvostudományhoz, illetve a pszichológiához kötődik.

Az emberkísérlet az egyszerűbb ügy, mert nagyon erősen korlátozva van, kvázi csak a kísérleti alanyok önkéntes hozzájárulásával lehet ilyen kísérletet folytatni, de azt is erős feltételek mellett. Állatkísérleteket is szigorú etikai normák mentén lehet csak végezni.

Viszont nézőpont kérdése a dolog. Tegyük fel van egy gyógyszergyártó, ami kidolgoz egy olyan gyógyszert, ami egy adott betegségcsoportnál 50%-kal csökkenti mondjuk a szívinfarktus kialakulásának az esélyét. Szerintem ez jól hangzik. Vagy mondjuk egy cég kifejleszt egy új korpásodás elleni sampont. Ez is jól hangzik.

De nem lehet mindent előre tervezni, szükség van arra, hogy kvázi élesben próbálják ki ezeket, hátha van olyan nem kívánt mellékhatás, ami miatt az adott termék – gyógyszer, sampon – többet árt, mint használ. Nyilván kézenfekvő ezt olyan állatokon kipróbálni első körben, amik hozzánk hasonló biológiával rendelkeznek. Aztán pár önkéntesen.

Mi ennek az alternatívája?

1. Nem végeznek ilyen kísérletet és piacra dobják a terméket. Aztán lehet, hogy kiderül, hogy tényleg van egy nem várt mellékhatás, ami emberek ezrei, tízezrei, százezrei életét keseríti meg, neadjisten betegíti őket, vagy a legrosszabb esetben többen halnak meg tőle. A fene tudja, inkább legyen a kísérlet alanya pár száz patkány, mint pár százezer ember. Ha nincs gond, nincs gond, ha gond van, akkor az a pár száz patkány menti meg a pár százezer ember egészségét.

2. Vagy ezen rizikó miatt nem dobják piacra a terméket, le is mondanak új termékek kifejlesztéséről. Bár lehet, hogy meg tudnánk százezrek életét menteni vagy meghosszabbítani azzal, hogy nem kapnak szívinfarktust, de halljanak csak meg. Meg szenvedjenek csak a korpás hajjal, aminek amúgy lehetnek további egészségügyi következményei is.

~ ~ ~

De egy kicsit sajátos a tudósokon, kutatókon számon kérni az állatok iránti empátiát egy olyan társadalomban, ahol milliárdnyi ember eszik húst, használ állati eredetű termékeket (a bőrkabáttól a tollpárnáig), használ állatokat erőforrásként vagy kvázi szórakozásból. Az ember kimondottan a saját hasznára tenyészt csirkét, disznót, marhát, birkát, halat, lovat, szamarat, ezüstrókát, kutyát, macskát, kanárit, neonhalat, aranyhörcsögöt kvázi milliárdszámra, az emberek többségének nagy-nagy megelégedésére.

"Igen de ha ugyanolyan lenne az arány mint az átlag lakosságon belül akkor az ilyen beteg állatokat egyszerűen kidobnák a normális, jóérzésű tudósok magukból."

Jellemzően ez is történik. (Bár erre inkább az államnak - bíróság, rendőrség, politikai vezetés - van lehetősége.)

"voltak a náci emberkísérletek, a japán emberkísérlete"

Most komolyan próbálsz úgy csinálni, mintha ez független lenne az említett államok akkori berendezkedésétől???? Igen, voltak elég elmebeteg dolgokat művelő kutatók akkor Németországban és Japánban. Meg sok más elég elmebeteg dolgot művelő ember is. Például ott volt az a Hitler nevű bácsi, lehet hogy volt némi köze ahhoz (is), hogy ilyen kísérletek végbemehettek. És voltak katonák, rendőrök, mindenféle foglalkozású emberek, akik szintén szörnyűségeket csináltak. (És volt nagyon sok kutató, aki nem vett részt ezekben a kísérletekben. Ebből általánosítani...)

" az amerikai emberkísérletek (pld Tuskegee stb)"

Tényleg nagyon szörnyű, hogy ezek megtörténhettek, de azt is nevetséges feltételezni, hogy ezek csak a kutatókon múltak. Természetesen nem az ő felelősségüket akarom megkérdőjelezni, az vitathatatlan, de volt egy társadalmi környezet és egy politikai vezetés, ami alatt ez megtörténhetett.

"Nem tudni belső lázadásról, hogy a jóérzésű tudósok kongatták a vészharangot vagy, hogy súlyos belső konfliktusok, összetűzések lettek volna."

A "kérdésed" alapján nem lep meg, hogy nem tudsz ilyenről... Csak attól még voltak. Például a Tuskegee esetében:

"Several men employed by the PHS, namely Austin V. Deibert and Albert P. Iskrant, expressed criticism of the study, primarily on the grounds of poor scientific practice.[4] The first dissenter against the study who was not involved in the PHS was Count Gibson, an associate professor at the Medical College of Virginia in Richmond. He expressed his ethical concerns to PHS's Sidney Olansky in 1955.[4]

Another dissenter was Irwin Schatz, a young Chicago doctor only four years out of medical school. In 1965, Schatz read an article about the study in a medical journal and wrote a letter directly to the study's authors confronting them with a declaration of brazen unethical practice.[34] His letter, read by Anne R. Yobs, one of the study's authors, was immediately ignored and filed away with a brief memo that no reply would be sent.[4]"

> voltak a náci emberkísérletek, a japán emberkísérletek, az amerikai emberkísérletek (pld Tuskegee stb)

De ezek a kivételek és nem a szabály. Pont a hasonlók miatt vannak nagyon komoly etikai normák, illetve a már meglévő etikai normákkal mentek szembe ezek a kísérletek. Ez olyan, mintha egy a városban 160-nal száguldó, és halálos balesetet okozó ember alapján mondanád azt, hogy az autóvezetők – úgy általában és többségében – felelőtlen gyilkosok.

Buta a kérdésed. 🤡

Ezek a lelketlen kutatók először állatokon aztán emberen tesztelték az algopyrin hatását 1920 körül. Ezt megtudva többet nem szesz algopyrint?