A leírható világ miért ilyen "kicsi"?

Kérdező - eme témakör behatóbb tanulmányozását talán a saját felfogásod mértékének az elemzésével lenne érdemes elkezdeni!

Nemde?

A "nagyságrend" egy emberi szempontból vett önkényes dolog. Miért pont 10-et tekintünk egy nagyságrendnek? Miért nem a 2-t ami közelebb áll a természethez (ami duplázódást jelent).

Vagy értelmezzük a Fibonacci soron a "nagyságrendet", és azt adnánk meg, hogy az adott nagyságrend a Fibonacci sor hanyadik sortagjának a közelében van.

Bármit mást választhatunk egészen mást fogunk kapni.

Egyrészt az, hogy mi nagy és mi kicsi, szubjektív fogalmak. Az, hogy szűk száz nagyságrend kicsi, a te szubjektív érzésed, a természet nem csak, hogy nem törődik vele, de még értelmezni sem lehet objektíven rá.

Másrészt pedig nem tudjuk, mekkora a valós világegyetem. Lehet bármennyi nagyságrenddel nagyobb. Igen, annyit látunk be belőle, amennyit, de ez a megfigyelés korlátja.

Az előttem szólók mindegyikével egyetértek. Továbbá kapsz választ.

A "leírható világ" a való világnak egy valódi része. Hogy mekkora, azt nem tudjuk, mert ha tudnák, akkor ismernénk a való világ egészét. Hogy mégse, ennek az az egyszerű oka, hogy erről kizárólag az ember tud elmélkedni. Az az ember, aki valahol 40 cm és 3 méter között van (még egy nagyságrend se). És ez az ember elmélkedését arra alapozza, hogy ezzel a méreteivel (beleértve az agyát is) elképzel valamit, megpróbálja megismerni, azaz megfigyelni, megtapasztalni. A helyzet az, hogy eddig bármiképpen mesterkedett, a következőkre jutott: a mikrovilág egy darabig megfigyelhető. Aztán nem, erre kitalálunk eszközöket, amik megfigyelnek és közvetítenek. Azt viszont megismertük hogy minden eszköz hibázik valamekkorát, főleg, mikor továbbadja az információt. Így aztán lefelé és fölfelé lesz egy pont, mikor nincs tovább. Mert ami infót kapunk, nem tudjul eldönteni igaz-e. Felfelé még van esélyünk egy kicsit, mert van néhány más ismert opció, amit nem használtunk ki, mert még nem tudjuk, hogyan kell. De igyekszünk. Így a plusz 25 akár plusz harminc is lehet. Ami fölötte van, azt már fantazmagóriának nevezhetjük ma. Lefelé azonban az esély megszűnt. Ugyanis elértük azt a pontot, ahol az anyag (sőt minden más) annyira kicsiny, hogy a "mérés" nem lehetséges. A "mérés" nem egyéb, mint hatás a mérendőre (különben nincs információ). És azon túl, hogy akármekkora kicsiny gyártására ezzel a mafla nagy kezünkkel nincs lehetőség, ráadásul nem megállapítható, hogy a "mérés" által szolgáltatott információ valódi-e. Ezt jelenti a Planck állandó. Eddig és nincs lejjebb.

Összefoglalva, a való világból a leírható az, ami megismerhető. Hát pajtás az a nagy helyzet, ennyire képes az ember, és úgy tűnik, a további erőlködés legfeljebb felfelé ad némi kis bővülést. De azt is elárulom, ha az ember képes lenne akármilyen kicsi és nagy elérésére, mire ebből az emberi mérethez eljut az információ, az annyira torzul, hogy amit kapunk, arról semmit se mondhatunk biztosra. Más szavakkal a leírható világ azért ilyen kicsi, mert az ember ennyire képes. Bár én ezt inkább elképesztően nagynak látom, mert szeretek büszke lenni arra, amit elértünk.

na és ha megmondod, én miért szeretek és te miért nem, az lesz akkora fegyvertény, mint a -25 és +35 közötti eltérés.

A "méret" önmagában valóban nem szubjektív. De az már igen, hogy "hány nagyságrend van köztük" az igen. Az, hogy itt a Földön (biológiai okok miatt) szeretjük a 10-es számrendszert és a nagyságrend (ahogy fent írod) az azt mutatja meg, hogy a 10-es után hány darab 0-t kell írni (vagy elé, ha a szám kisebb, mint 10) az már szubjektív. A számítógépekben ugyanezt kettes számrendszerben tároljuk. De választhatnék bármilyen más rendszert ott változna a számjegyek darabszáma és ez változtatna a nagyságrenden. Ugyanis az egység az ami szubjektív.

A kérdésben is írod: "(-35. és +25. hatványok méterben)" és maga a méter is szubjektív. Az már talán objektív(ebb) ha az átmérőt elosztod a Planck-hosszal. És azt nézed meg, hogy az így kapott érték mekkora, és egységnek a Planck-hoszt veszed. Egyébként van egy ilyen próbálkozás, hogy egy ilyen "abszolút" mértékrendszerrel számoljanak (egyik DGY előadásban erről beszél részletesen), de ez még egészen gyerekcipőben jár.