Miért nő fenyő a plutóniumos talajon Csernobilban?

Akklimatizáció

A növények életmódja öröklődő, például a virágzás és a pihenés ideje, a magok

csírázásához szükséges csapadék mennyisége, stb. Ez pedig arra vezet, hogy pár szót szóljak az

akklimatizációról. Minthogy rendkívül gyakori, hogy ugyanahhoz a nemzetséghez tartozó

különböző fajok egyaránt előfordulnak forró és hideg vidékeken, ezért ha igaz az, hogy minden

nemzetség összes faja egyetlen szülői forma leszármazottja, akkor a leszármazás hosszú

folyamata alatt az akklimatizáció könnyen megtörténhetett. Jellemző, hogy minden faj

alkalmazkodott a saját hazájának éghajlatához: a sarkvidéki vagy akár mérsékelt övi területről

származó fajok nem bírják ki a trópusi klímát, és megfordítva. Vagy például számos pozsgás

növény nem bírja a nedves éghajlatot. De gyakran túlbecsülik azt, hogy a fajok mennyire

alkalmazkodtak ahhoz az éghajlathoz, amely alatt élnek. Már abból is következtethetünk erre,

hogy milyen gyakran nem tudjuk megjósolni, vajon egy honosított növény elviseli-e a mi

éghajlatunkat vagy sem. A különféle vidékekről importált és itt tökéletes egészségben élő

nagyszámú állat és növény létéből szintén erre következtethetünk. Joggal tételezhetjük fel, hogy

a természetben élő fajok elterjedését legalább annyira korlátozza a más élőlényekkel való

versengés, mint az egyes éghajlatokhoz való alkalmazkodás. De függetlenül attól, hogy a legtöbb

esetben nagyon szoros-e ez az alkalmazkodás vagy sem, bizonyítékunk van arra, hogy egyes

növényeket bizonyos fokig már a természet is hozzászoktatta különböző hőmérsékletek

elviseléséhez, vagyis akklimatizálódtak. Azokról a fenyőkről és rododendronokról ugyanis,

amelyeket Dr. Hooker a Himalája különböző magaslatain élő fajokról gyűjtött magokból nevelt,

kiderült, hogy hazánkban másképpen tanúsítanak ellenállást a hideggel szemben. Thwaites úr

arról tájékoztatott, hogy Ceylon szigetén hasonló tényeket figyelt meg. Hasonló tapasztalatokat

gyűjtött H. C. Watson úr is olyan európai növényfajokkal kapcsolatban, amelyeket az Azori-

szigetekről telepítettek be Angliába, és még más eseteket is megnevezhetnék. Ami az állatokat

illeti, számos hiteles példát lehetne említeni olyan fajokra vonatkozóan, amelyek a történelem

során az elterjedési területüket jócskán kiterjesztették a melegebbről a hidegebb szélességi

övezetekre vagy megfordítva, de azt nem tudjuk biztosan, hogy ezek az állatok előzőleg

szigorúan alkalmazkodtak-e az eredeti éghajlatukhoz – noha szokás szerint ezt feltételezik. Azt

sem tudjuk, vajon ezt követően speciális módon alkalmazkodtak-e az új otthonukhoz, hogy most

jobban illeszkedjenek hozzá, mint eleinte.

Idézetre idézettel válaszolok:

"Ne vágj k iminden fát!"