Tetszik ez gondolat?:"Egész életemben csiszoltam a "tudásomat",de aztán rájöttem hogy amikor elkezdtem kevesebb kérdésem volt mint most.Soha semmit sem fogunk megtudni,megérteni.Ugyanez a helyzet a vallásoknál is.Mi a franc ez az egész?!"

Azért nem tetszik, mert a rengeteg, még nem elsajátított tudás mennyiségének felismeréstől való megtörtség és kiábrándultság érződik ki belőle.

A gondolat "szerzője" - szerintem amúgy becsülendő módon - elindult egy úton (tudás csiszolása), majd rájött, hogy mennyi mindent NEM tud még. Ezt felismerve elvesztette a motivációját, mert úgy érzi, ő maga képtelen lesz elsajátítani azt a sok mindent. Ettől összeomlott.

Ebből azt a következtetést vonta le, hogy soha semmit nem fog tudni megérteni sem ő, sem senki.

Ez nettó hibás gondolkodás, egyfajta kognitív torzítási folyamat (túláltalánosítás + némi jövendőmondás).

Azért hibás gondolatmenet ez, hisz nem veszi észre, hogy azóta amúgy mennyi mindent megtanult. Nem a múltbéli önmagához hasonlítja magát, hanem az "elsajátítatlan tudás" elrettentő sokaságára koncentrál.

A fentieken túl a hiba ott van, hogy

1) nem kell neki mindent tudnia

2) sosa nem is fog MINDENT tudni, ez irreális elvárás

3) a SOHA és SEMMIT szavak nettó baromság... rengeteg dolgot tud ő is, tud az emberiség is - ezt nem kéne figyelmen kívül hagyni!

Ha csak az a célod, hogy ne legyenek kétségeid és kínzó gondolataid, akkor a tudatlanság a megoldás. Ezt erősítik a vallások is.

Ha viszont magad szeretnéd irányítani a sorsod, akkor fontos a tudás.

A gondolat egy riadt ember gondolata.

Ismert a mondás: a tudás nem gátolja a fantáziában. Kevés tudás mindent (azt a keveset, amit felismer) roppant egyszerűnek lát, hiszen semmi ismeret az árnylásra. Ahogy elkezd valaki tanulni, a világ egyre szélesebbé nyílik, egyre összetetteb, sokszínűbb. Ez a trend riasztó, mert sejteti, hogy később még nehezebb lesz eligazodni. Azonban van ennek egy másik oldala is. A túl egyszerű világ hatásait gyakran fel sem ismerjük vagy rosszul értelmezzük. Ezért van hogy sokan egyszerű dolgokat is sorscsapásként élnek meg. Ahogy nő az ismeret, tágul a világ, egyre több hatásra helyesen reagálunk, sőt megtanuljuk, hogy egyesekkel ne foglalkozzunk, másokkal viszont nagyon. A világegyre színesebb, érdekesebb, izgalmasabb, az unalmat és félelmet lassan felváltja az egészséges izgalom és körültekintés. És egyre színesebb tartalmasabb életet élünk. Nem mellesleg jobbat is.