Miért nem tudjuk?

Azt tudjuk, hogy valamikor nagyon sűrű volt, és hogy mikor kezdett el tágulni (gondolom, erre hivatkozol úgy, mint „a kiindulópont ideje”). De azt nem tudjuk, hogy ekkor mekkora volt, akkor honnan tudhatnánk, hogy most mekkora?

Voltak olyan időszakok, amikor a sugárzás (valószínűleg) az egész világot átjárta, de jelenleg úgy néz ki a helyzet, hogy ami most érkezik hozzánk, annak a forrása most max. 48 milliárd fényévre van. Ennél messzebbre semmilyen módon nem tudunk nézni, az pedig, hogy a múlt eseményeiből (amikor még a világ nagyobb része látszott), megbecsüljünk valamit... hát... elég nehéz.

Jól mondta. A megoldás kulcsa az, hogy fogalmunk nincs, mekkora térrészről indult ki a tágulás. Még azt sem, hogy véges, vagy végtelen nagyról. Annyit tudunk, hogy a belátható világegyetem teljes anyaga egy igen kis térrészben volt összetömörülve (amelynek méretét szintén nem tudjuk, csak felső becslést lehet adni rá), de ez a belátható világegyetem anyaga. Ezerszer ekkora térrészből is indulhatott a világegyetem tágulása, milliószor ekkorából, vagy épp végtelen nagyból, bármekkorából. Ennek megfelelően nagyobb jelenkori teljes világegyetemet eredményezve, mint a belátható mérete.

Arról nem is beszélve, hogy az univerzum nem egy irányból tágul, hanem minden távolodik mindentől.

@9: Sajnos fogalmunk sincs, mert nem tudjuk megmondani, hogy az idő kerekét visszafelé pörgetve mi történik. Így azt sem, mekkorára zsugorodik össze időben visszafelé a világegyetem. Egy felső, maximális becslés adható, de fejből nem tudom megmondani. Utánanézhetek, ha érdekel.