Láthatjuk-e a saját múltunkat?

"Ha két ilyen égitest közel van egymáshoz"

Nem ezt írtam, nem kell közel lenniük egymáshoz.

Pont az a lényeg hogy ha messze vannak egymástól akkor sokat utazik a fény.

Galaxisunkon belül fly -kkel több 1000 vagy több 10k fényév távolságban lennének egymástól a nagy tömegű testek amelyek a tőlünk elindult halovány fény egy nagyon kicsi részét tudnák vissza fordítani.

Pont ezért nagyon kicsi a valószínűség is és az észlelhetőség is.

Ha nagyobb távokban gondolkodunk akkor pedig 10 vagy 100 millió fényévekre kellene lennie olyan galaxisoknak vagy szupernehéz fekete lyukaknak melyek pont úgy helyezkednek el hogy felék fordítanak vissza valami csekély fényt.

Még kisebb valószínűséggel és még sokkal kisebb fény intenzitással azaz észlelhetőséggel.

A lényeg hogy az elméleti lehetősége megvan a dolognak.

Hogy valaha lesz -e belőle gyakorlat és észlelés az jó kérdés.

Ahoz hogy biztosabban és hatékonyabban szúrjuk ki az ilyen jelenséget, jó lenne sokkal nagyobb felbontás, lehetőleg zavarásmentes vagyis űrtávcső kivitelben.

A jelenlegi űrtávcsöveknél legalább 10x vagy akár 100x nagyobb űrtávcső kellene ehhez.

(

Nyilván a mostani képeken is ott van a fénye ennek a jelenségnek ha megtörténik. Csak nem tudjuk vagy extrém nehéz lenne kiszúrni, mert túl kicsi a felbontása. Túl kevés a begyűjtött fény mennyiség a biztos azonosításhoz. )

A jelenlegi technikáról:

Pont a napokban volt hír hogy végre először sikerült egy csillagról elemezhető képet készíteni ami nem a mi galaxisunkban van.

A Tejút közelében egy azt követő törpegalaxisban egy óriás csillagról.

160k fényévre.

[link]

Tehát még csak nem is a legközelebbi normál Galaxisban az Andromédában. Ott és azon kívül még "egyéni" csillagot nem sikerült fotózni. Legalábbis olyan felbontásban hogy az értelmezhető képet adjon. Színképelemzést talán tudnak ilyen távoli nagyon fényes objektumokról.

A bolygónknak és nekünk nincs saját fényünk csak visszavert fény megy rólunk el.

Az a fény út közben szóródik és ha fly -n félig körülmegy akkor torzul aztán a másikon is stb...

Remélem így "rávílágítottam" mennyire nehéz lesz összegyűjteni hosszú ideig fotózva, annyi fényt hogy egyáltalán felismerjük a fény bármilyen összetevőjéből hogy jé azok mi vagyunk csak 20k éve vagy 100 millió éve...

Ez inkább csak elméletei lehetőség.

Olyan mértékben torzul és keveredik ilyenkor a fény, hogy teljesen használhatatlan lesz.

Régebben volt olyan terv, hogy a Tejút visszavert fényeit lehetne fotózni egy másik galaxisról, de semmi se lett belőle, és azóta jobban átlátunk a poron hőkamerákkal.

Az univerzum tágulásának átlagos mértéke a Hubble konstans.

74,2±3,6 km/s/Mparsec.

Tehát egy adott távolságra (megaparszek) jutó tágulási sebesség.

Egy parszek kb 3,2617 fényév.

Ilyen távolságban levő csillag fényében megfigyelhető vöröseltolódásból számított sebesség. De fontos megjegyezni, hogy ez esetben nem a csillag mozog, hanem a közbenső tér tágul. A tér tágulása nem mozgás.

Minél nagyobb távolságot veszünk, annál nagyobb sebességű tágulást tapasztalunk. Vagyis a tágulás mértéke adott távolságnál mindenképpen eléri a fény sebességét. Ott van a mi számunkra az univerzum látóhatára, esemény horizontja.