Az inzulinrezisztencia az izomsejteket jobban sújtja, mint a zsírsejteket? Vagy miért okoz elhízást?

Korábban azt gondoltam, hogy az inzulinrezisztenciára való hajlam az csak egy "konstrukciós hiba" a szervezetben, mert, hogy az őskorban nem kellett alkalmazkodnia ahhoz, hogy korlátlan mennyiségben juthat táplálékhoz és cukorhoz is, ami a mai világban már annyira túl sok, hogy megviseli. De valahol azt olvastam, hogy az őskorban a túlélést segítette, mert általa hízékonyabbá vált az ember, és amikor táplálékhoz jutott akkor az - átmenetileg kialakuló - inzulinrezisztencia miatt több zsírt tudott felhalmozni, ami az éhínségek idején jól jött. De azt nem értem, hogy oké, hogy ahhoz, hogy a cukor bejusson az izomsejtekbe, és elégjen, ahhoz inzulin kell, de a zsírsejtekbe való bejutáshoz is inzulin kell, tehát ha egyformán válnak rezisztenssé, akkor a zsírsejtekbe sem tudja több bejutni, hogy elhízást okozzon. Ezek szerint, ha ki is alakul az inzulinrezisztencia, akkor is a zsírsejtek kevésbé válnak rezisztenssé az inzulinra, mint az izomsejtek, hogy inkább beléjük menjen a cukor? Ezt nem olvastam sehol, de így tűnik logikusnak.