A napot hogyan tudják fotózni a tudósok? (úgy tudom több százezer km-re vagy akár több millió km-re magától a naptól már minden megsemmisül a hőtől)

Messziről, távcsővel. És még akkor is szükség van speciális szűrőkre, amit a lencsék elé helyeznek, mert különben kiégetné a kamera szenzorát.

Közelről már sokkal nehezebb. Nem véletlen, hogy csak nemrégiben küldtünk szondát a Nap közelébe, mivel eddig egyszerűen nem volt megoldható, hogy ne semmisüljön meg azonnal, de még így is nagyon vigyázni kell. A Parker napszonda kb. 7 millió kilométeres távolságra közelíti meg a Napot és még ilyen távolságból is csak úgy üzemképes hosszútávon, hogy egy baromi masszív hővédő pajzs van a Nap felé irányítva, így közvetlen képet nem tud készíteni a Napról, hiszen a kamera rejtve van a pajzs mögött, viszont oldalra kilát mögüle és ahogy a Nap atmoszférájában halad, arról tud fényképet csinálni. Magáról a Nap felszínéről nem. Szempillantás alatt szétégne minden.

A Napot bárhonnan lefotózhatod - feltéve ha földlakóként nappal kimész a bolygófelszínre - mert az egy jól látható, saját fényű objektum. Az űrből még jobb képeket lehet készíteni kutatási célokra, és ehhez nem kell az alacsony keringési pályától eltávolodni.

Egyáltalán hogyan merülhetett fel ez a kérdés?

Ha belegondolsz, nagyon furcsa hő lenne az, ami szelektíven csak a kamerákat süti meg (itt a Földön).

Tény, hogy közel a Naphoz olyan mértékű az energiakibocsátás, hogy tönkremennének a műszerek.

Az eddigi rekordot a Parker napszonda tartja, ami 7.26 millió km-re közelítette meg a Nap felszínét 2023.09.27-én. De erre is mindenféle hőpajzsot kellett felszerelni, hogy ezt kibírja/kibírják a műszerek a hőt.

Szóval az azért túlzás, hogy minden megsemmisül (lásd: Parker szonda), de kétségtelenül fel tud hevülni annyira, hogy pl. megolvad, kisül az az elektronika, ami a kamera működéséhez kell.

Jó hír viszont, hogy nem kell megközelíteni a Napot párszázezer km-re, hogy lefotózhassuk. Le lehet azt innen, a Földről is.