Helyes ez a kijelentés lent (recesszív/domináns szín gén öröklődés)?

Ezek csak lehetőségek.

A valóságban inkább a "rendelkezik" helyett az kell, hogy a gyerek meg is kapja ezeket a géneket.

Ebben az esetben két gén adja a színt. Ha az utódban van legalább egy dominás gén, akkor az utónál ez a szín látszik. Ahhoz, hogy az utódon a recesszív szín látszódjon, nem szabad dominánsnak lennie.

Tehát ha a fehér domináns szín, a fekete recesszív, akkor egy fekete-fehér génpárossal rendelkező egyed fehér, és fekete csak úgy lehet, hogy mindkét gén fekete.

Egygénes domináns-recesszív két alléles öröklődésnél a tankönyvek úgy szoktak kiindulni, hogy vegyünk egy homozigóta domináns és egy homozigóta recesszív egyedet, jelen esetben a fekete a domináns, a fehér a recesszív, így egy homozigóta feketét (ami csak fekete színért felelős allélt hordoz) és egy fehéret (ami csak homozigóta lehet) vegyünk.

Az első generáció Mendel 1. törvénye, az uniformitás törvénye alapján geno- és fenotípusban is azonos, mind fekete a génre nézve heterozigóta egyed, vagyis az egyik szülőtől a fekete, a másik szülőtől a fehér színért felelős allélt örökölték.

Ezeket egymással pároztatva (ez csak elmélet, gyakorlatban a vérfertőzésnek súlyos következményei vannak!) az F2 generációban újra megjelennek a szülői tulajdonságok, ez Mendel 2. törvénye, a szegregáció törvénye. Méghozzá fenotípusosan 3:1, genotípusosan 1:2:1 lesz a hasadási arány. Annak hogy homozigóta lesz 25% az esélye, annak, hogy heterozigóta 50%, de mivel a heterozigóták fenotípusban azonosak a homozigóta feketékkel, ezért megjelenésben 3 fekete és 1 fehér vagy ennek többszöröse lesz statisztikailag. Persze mivel esélyek vannak és nem törvényszerű arányok, így előfordulhat, hogy arányaiban 1-1 alomban több fehér születik, de kisebb az esélye, mint hogy feketék legyenek.

Aztán a következő lépés az úgynevezett tesztelő keresztezés. A fehérnek csak egyféle genotípusa lehet a példában, így mindenképp a fehér színért felelős allélt örökíti. A feketéknek kétféle genotípusuk lehet, lehetnek homozigóták és heterozigóták. A feketéket pároztatva a fehérekkel, a homozigóta feketénél 0% az esélye annak, hogy fehér kölyke szülessen, a heterozigótáknál 50% (két heterozigótának 25% eséllyel lesz fehér kölyke), így további keresztezésekből meg lehet határozni a genotípust. Ha szerencséd van az első kereszteződésnél kiderül, de mivel nem törvényszerűen megjelenő arányok vannak, kis számú almoknál lehet hogy csak sokadjára jelenik meg a recesszív tulajdonság a tesztelésnél.

Mendel borsóval kísérletezett, nagy egyedszámú veteményese miatt ő statisztikailag határozta meg a hasadási arányokat, de mondjuk ugyanez a kis utódszám miatt mondjuk egy embernél már nehezebben működik.

Ráadásul a fenti csak tankönyvi példa, szigorúan monogénes két alléles öröklődésre vonatkozik, ami a természetben nem túl sok van. Általában több az allélje egy-egy génnek, egyéb allélkölcsönhatások szólnak bele, egyes allélkombinációk hátrányosak lehetnek, ráadásul más gének is kölcsönhatásba lépnek.

Például a labradornál, az egyik gén a melanintermelődésért, a másik a melanin beépítéséért felel. Teljesen mindegy, hogy a kutyában nem termelődik, vagy nem épül be melanin, a szőre világos lesz. Ráadásul a szőrszínek nagyrészt mennyiségi jellegek, ami azt jelenti, hogy több gén határozza meg őket, hatással van rájuk a környezet és a kifejeződés mértéke egyedenként változó.

Létezik a penetrancia fogalma, ami azt jelent, hogy lehet valami úgy domináns, hogy esetleg mégse jelenik meg.

Ez attól is van, hogy nagyon ritka az, hogy tényleg egyetlen gén feleljen egyetlen tulajdonságért. Meg az se mindegy, hogy más gének, vagy az egyén élete, hogy alakul. Mert a DNS -ünk bizonyos részei az életünk folyamán is módosulhatnak ( metiláció) és ezzel elnyomnak, vagy épp előhoznak bizonyos örökölt tulajdonságokat.

Egy génnek ritkán van csak két allélja egy populációban, és ezek között dominanciasor alakul ki. Vagyis mondjuk A allél dominánsabb B allélnál, de C allél dominánsabb A allélnál (C > A > B).

Vegyünk két egyedet, azt egyik genotípusa legyen AC, a másiké BB adott példagénre nézve.

AC genotípusú egyeden C tulajdonság jelenik meg, mert az dominánsabb A allélnél, ivarsejtjei tartalmazhatják az 'A' vagy a 'C' allélt. BB genotípusú egyednél a B allél tulajdonsága jelenik meg, ő homozigóta recesszív.

Az utód ugye az AC genotípusú szülőtől kaphat 'A' vagy 'C' allélt. A szülő maga 'C' tulajdonsággal rendelkezik, ha 'C' allélt örökíti, akkor nincs semmi érdekes 'BC' genotípusú utód a szülőre hasonlít. Viszont ha az 'A' allélt örökli az utód, akkor 'AB' genotípusú lesz, az 'A' allél pedig dominánsabb a 'B' allélnél, így a fenotípusban az 'A' allél tulajdonsága fog megjelenni. Az AC genotípusú szülőnél nem jelent meg, mert elnyomta a C allél, a BB genotípusú szülőnek nem is volt. Olyan tulajdonság jelenik meg az AB genotípusú utódnál, ami a szülőkön nem jelent meg.

Aztán vannak egyéb allélkölcsönhatások. Intermedier öröklődésnél a heterozigóták átmeneti tulajdonságot mutatnak, ezt az csodatölcsér nevű dísznövénnyel szokták szemléltetni, amelynek a színöröklődése egygénes, két alléles. Az egyik allél a piros, a másik a fehér színért felel. A homozigótáknak nincs érdekesség, amelyik csak a piros színért felelős allélt hordozza az piros, amelyik a fehér színért felelőset az fehér. Viszont azoknál az egyedeknél, amelyek mind a két színért felelős allélt hordozzák a két allél nem tudja egymást elnyomni, egy átmeneti tulajdonság, rózsaszín színű virág jön létre.

Még egy allélkölcsönhatás a kodominancia, amikor két egyenlő mértékben domináns allél külön-külön kialakítja a rá jellemző tulajdonságot. Például embernél az AB0 vércsoport rendszerben az A és a B allél ilyen. Ha csak B allél van (BB vagy B0), akkor az egyed vércsoportja B lesz. Ha csak A allél van (AA vagy A0), akkor az egyed vércsoportja A lesz. Viszont ha egyszerre van jelen A és B allél, akkor az egyed vércsoportja AB lesz, nem tudja elnyomni egymást a két allél, mindkettő kialakítja a rá jellemző tulajdonságot. Simán lehet, hogy egy A és egy B vércsoportú embernek AB vércsoportú gyereke születik, pedig egyik szülő sem volt AB vércsoportú. Ez konkrétan nem azt jelenti, hogy olyan tulajdonság jelenik meg, ami a szülőkben nem volt, hanem azt hogy a két tulajdonság a szülőkkel ellentétben együtt jelenik meg. De például állatok szőrszínénél előfordul olyan, hogy egy szín két szín keveréke ad. Ilyenkor az van, hogy a két színért felelős allél között kodominancia van, mindkét allél kialakítja tulajdonságát, például lesz vörös és fehér színű szőrszála is az állatnak vegyesen. Ha elég távol állsz, a kettő összemosódik és egy világos vörös szín fog látszani.

Aztán vannak a gének közötti kölcsönhatások, a teljesség igénye nélkül például a recesszív episztázis. Példaállatuk a labrador, aminél sztenderd szerint 3 szín fordul elő: a krém, a csokibarna és a fekete. A színért két allél felel, az egyik a melanin termeléséért, a másik annak beépüléséért. Ha sok melanin termelődik és beépül, akkor az állat fekete, ha kevés termelődik, de az beépül, akkor az állat csokibarna, ha alig termelődik melanin és/vagy nem épül be, akkor krém színű.

Például ha az együk szülénél termelődik melanin, csak az nem épül be, akkor ő krém színű lesz. A másik szülőnél alig termelődik melanin, de az beépül, akkor csokibarna színű lesz. Keresztezzük őket, az utódoknál előfordulhat, hogy alig termelődik melanin és be sem épül, ekkor krém színűek lesznek, ha sok melanin termelődik, de az nem épül be, akkor szintén. Ha kevés melanin termelődik, de az beépül, akkor csokibarna lesz a kölyök. Ha viszont az egyik szülőtől a melanin termelésért felelős génre nézve domináns allélt örököl és a másiktól a beépülésért felelősre is, akkor a kölyök fekete színű lesz. Így akár lehet csokibarna és krém színű labrador keresztezéséből fekete kölyök is, pedig egyik szülő sem volt fekete.