Nem ellentmondásos, hogy míg az univerzum(?) az entrópia irányába halad, addig az élet az evolúciónak megfelelően az ellenkező irányba?

Nem.

Ugyanis, ha még nem tudnál róla, ehhez komoly erőfeszítések kellenek, és amúgy hasonló folyamat sok létezik a világban, az életen kívül is.

Nem az.

A termodinamika második főtétele szerint egy termodinamikailag zárt rendszerben olyan spontán folyamatok valósulnak meg, amelyek során a rendszer entrópiáját növekszik.

Az univerzum maga nem teljesen tekintető zárt rendszernek, mert tágul, így a maximális entrópia is növekszik. Az univerzum egyszer már eljutott a hőhalál állapotáig (vagy roppant közel hozzá), de a tágulásnak köszönhetően az entrópia nem maximális. Tehát az univerzumra sem teljesen igaz a megállapításod.

A Föld meg bizonyosan nem zárt rendszer. A Föld a Napból energiát kap, és közel ugyanennyi energiát sugároz ki. Az ilyen rendszerekben meg nem ritka, hogy a folyamatok lokálisan az entrópia csökkenését okozza, (hétköznapi szavakkal élve) mindenféle komplex, bonyolult struktúrák jönnek létre. Egy cseppkőbarlang létezését a maga bonyolult struktúráival az átfolyó víz teszi lehetővé. Ha nem lenne az átfolyó víz, akkor cseppkőbarlang csak egy nem túl érdekes kőzet lenne.

A minimális entrópia nem túl érdekes dolog. Pl. egy pohárban alul a kakaópor, felül meg a tej. (Amilyen helyzetet megteremteni is nehéz, hiszen a kakaópor rögtön oldódni igyekszik a tejben.) A maximális entrópia sem túl érdekes, a példánknál maradva ilyen a tejben tökéletesen feloldott kakaópor. Az viszont roppant érdekes, ami a kettő között történik. Ott jönnek létre mindenféle struktúrák, alakzatok, örvények és hasonlók. Nem annak ellenére, hanem pont annak köszönhetően, hogy a teljes rendszer amúgy a maximális entrópia felé tart, a tökéletesen feloldott kakaópor felé, a homogén kakaóital felé.