Van olyan,aki mèg emlèkszik a csernobili baleset idején történtekre?

Végzős egyetemista voltam.

A gyakorlati helyemen egy fiatal anyuka kartonszám vett bébiételt, hogy a kicsinek nehogy sugárszenyezett zöldségből találjon főzni.

A vizsgánk után kimentünk a strandra. Valószínűtlenül tiszta és különleges kék árnyalatú volt az ég.

Utólag tudtuk meg, hogy valójában aznapra ért ide a legtöbb sugárzó anyag.

Nagy volt a titkolózás, a nyugatnémetek doziméterrel ellenőrizték a piacon a málnát, mi meg csak azt hallgattuk a hírekben, hogy nincs semmi szennyezettség nálunk.

Csak 5 éves voltam így semmi emlékem erről az évről.

Azt hogy a járdán lévő pocsojából ittam ki a vizet talán egy évvel korábban történt. De megkérdezem róla anyámat, ő mesélte el. :D

Hazánkat -a széljárásnak köszönhetően- nagyjából elkerülte a sugárzás nagy része. Itthon senki nem láthatott semmi furcsaságot, mivel a sugárzó anyag ilyen koncentrációban nem látható.

Debreceni lakosként az Atommagkutató Intézetbeli ismerősöm figyelmeztetett, hogy nem menjünk ki a május elsejei felvonulásra, inkább maradjuk a négy fal között, mert emelkedik a sugárzás, de akkor még ők sem tudták, hogy miért és hogy hol fog megállni. Végül a sugárzás nem ért el olyan szintet, ami veszélyes lett volna, bár az tény, hogy magasabb volt a szokásosnál.

Az, hogy volt egy vihar akkortájt, amibe apád kiment, majd 4 évre rá meghalt, annak szint nulla valószínűséggel lehet köze a reaktorbalesethez.

6 éves voltam, aznap nem volt aki vigyázzon rám otthon úgyhogy apu bevitt magával az erőműbe.

Leültetett az egyik számítógép (akkoriban az még nagy csoda volt) elé hogy amőbázzak rajta.

Amikor az egyik játékot végre én nyertem meg, akkor a monitor bevörösödött, ekkor meg apu felkapott és rohantunk kifelé az udvarra.

Aztán valami felrobbant...

15 voltam, és egy vidéki városban laktunk. A hírek nem nagyon verték ki a biztosítékot az ott élőknél. Gimiben egyik tanárunk beszélt róla órán. Ő monta, hogy ne nagyon tartózkodjunk kinn, és mossunk meg alaposan minden zöldséget, gyümölcsöt. Emlékszem, hogy a magyar TV egy idő után nyiltan beszélt róla.

Később láttam a műhold képeket a sugárszennyezett felhő mozgásáról. Ez alapján én is úgy gondolom, hogy Magyarországot a legkritikusabb időszakban elkerülte a sugárszennyezés.

Később egy egyetemi évfolyamtársam mesélt róla elsőkézből, mivel ő akkor tanult kinn Kijevben. Olyan hírzárlat volt, hogy ők sem tudtak semmit, csak azt látták, hogy folyamatosan mennek a katonai teherautók a városon keresztül (elég rendesen vihették be a rádioaktív port). Neki először a magyar rokonai szóltak, hogy valószínűleg nagy baj van. Ezt követően a magyar diákok jöttek is vissza Magyarországra amint lehetett. Ez sem volt egyszerű, mert addigra már sokan tudtak a örténtekről és nem volt hely a repülőgépeken.

Abban az időben a balesetről nem sokat lehetett hallani. Én éppen évet ismételtem a fősulin. A menzán rengeteg salátát adtak. A kollégák szóltak, hogy ne egyek belőle. Az övéket is megettem.

Rengeteg rémhír terjengett és terjed a mai napig. Ausztriában például a megemelkedett számú nőgyógyászati rákokat a balesetnek tulajdonítottak, annak ellenére, hogy az emelkedés két évvel korábban kezdődött.

A KFKI kutatói lejöttek a belvárosba, és a zsebükben a sugárjelzővel végigcsipogták az egész Kossuth Lajos utcàt, mert bizony, nem kerülte el az országot a szennyezés.

Az idióta kommunisták lapítottak, majd, mikor az egész Nyugat teleharsogta a tv-t, rádiót, akkor a szokásosat hazudták, hogy ide “nem gyűrűzik be”. De! Begyűrűzött, és szitált szépen a sugárzó eső is!

Napokon belül eltűnt a jód a gyógyszertárakból, mert pánikszerűen felvásárolták, adták be kiskanállal a gyerekeknek. A nagymamám éppen Bécsben volt, onnan hozott jódot.

Anyósom, apósom Tatán voltak a kertjükben hozták haza a sugaras salátát, retket. Nem tudott az ország még semmiről. 5 év múlva egymást követő napon haltak meg rákban.

#8

Tata nincs messze Tatabányától.

Én akkor még nem tudtam, ma már tudom hogy a városban lévő két hőerőmű millió tonnaszám okádta a levegőbe a radioaktív pernyét. Azon a környéken nem a Csernobilból érkező csekély mennyiségű radioaktív anyag miatt kellett aggódni...

Egyébként gimnazista voltam akkor nekem is az rémlik akik a menzán ettek azt mondták soha még ennyi salátát nem kaptak.