Egy anyag-antianyag hajtóműből akár fénysebességgel is haladhat a kiáramló anyag ami gyorsítja az űrhajót?

Mmm szerintem a részecskesugár meghajtás a jelenleg elérhető legjobb módszernek látszik a csillagközi utazásra, hiszen ismert fizikát és ismert technológiát használ fel, amelyet jelenleg más célokra fejlesztenek. Továbbá bizonyosan olcsóbb lenne a nukleáris impulzusmeghajtásnál.

Egy, a kiinduló naprendszerben felépített hatalmas lézer, vagy részecskegyorsító által meghajtott napvitorla, illetve mágneses vitorla lényegesen nagyobb sebességet képes elérni a hagyományos rakéta- és impulzusmeghajtásoknál, hiszen nem kell magával vinnie a saját dolgozó tömegét (working mass), csupán az űrhajó hasznos rakományát.

Van egy módszer mellyel lehetőség nyílik lelassítani egy napvitorlát úgy, hogy ne legyen szükség egy másik lézer jelenlétére a cél csillagrendszerben. A módszer lényege, hogy egy másodlagos vitorla nyílik ki az űrhajó hátoldalán, míg az elsődleges, nagyobb vitorla leválik és folytatja útját. Az elsődleges vitorla visszaveri a fényt a másodlagos vitorlára, amelyet immár fel lehet használni az űrhajó lelassítására.

Egy 78 500 tonnás űrhajót 0,3 G gyorsulás mellett úgy hogy a vitorla átmérő 1000 km 75 000 000 GW teljesítményű lézerre lenne szükség és a fénysebesség 50%-ra felgyorsítaná az űrhajót.

Megjegyzem a legnagyobb erőművek is csak 10 GW-ra képesek Kashiwazaki-Kariwa japán erőmű is 8 GW körül mozog.

Persze ha csökken az eljuttatandó tömeg akkor a hozzá szükséges lézer teljesítmény is csökken. Ha csak 1000 tonnát vagy 100 akarunk vagy ha nanoszondákról gondolkodunk vagy mikroszondákról ezeknek a kis szondáknak a legközelebbi rendszerek célba juttatásán dolgozik a Longshot terv.