Miért van az, hogy a csúnya emberrel indulásból nem kedvesek?

Ez erősen helyzetfüggő.

Ha a kommunikációs szituációnak nincs szexuális implikációja, akkor szinte sohasem számít a dolog - sőt mi több - a partner előnytelen külseje még pozitív diszkriminációt is kiválthat!

Jó, akkor az első és utolsó komoly hozzászólásom a témához - mert ennél egy szöszt pöckölni is előremutatóbb elfoglaltság:

Az, hogy kinek ki szimpatikus, kivel kedvesek, kivel nem, sok tényezőből áll össze, és az egyes tényezősök is több változósak, függnek általánosságban az egyéntől, az egyén adott állapotától és szituációtól is.

Főbb összetevői a folyamatnak

- a kinézet emberi oldala: mennyire szép vagy nem szép az adott ember

- a kinézet igényességi oldala: mennyire ad magára, mennyire ápolt, hogyan öltözködik az adott ember

- a nonverbális kommunikáció az érintkezés során, testbeszéd, mozdulatok, tekintet, azaz a szemmel történő metakommunikáció

- a verbális metakommunikáció, hangsúly, hanghordozás

- és maga a verbális kommunikáció, mit mondunk, milyen nyelvi regisztereket használunk, hogyan tudjuk kifejezni magunkat

Nagyjából ezek adják meg az összképet egy gyors találkozásnál is, mondjuk ügyfél - ügyintéző személyes interakciónál, illetve mélyebb szociális érintkezésekkor is, barátok, családtagok, azok barátainak való bemutatás stb stb

Igen, VAN szerepe a kinézetnek. NEM nem egyedüli és nem döntő a szerepe, ha az ember szociálisan és intellektuálisan jó képességekkel bír, ezen kívül igényes önmagára, az esetek elsöprő többségében nagyságrendileg nagyobb pozitív hatással tud lenni a másik szimpátiájára, így kedvességére, mint amennyi negatívumot esetlegesen a genetikailag determinált külső jelent.

Esetlegesen csak, mert az is sokváltozós. Adott esetben az előnyös külső szülhet irigységet, ami a kedvesség ellen dolgozik, az előnytelen pedig pozitív önképépítést a másikban ("jé, én mégsem vagyok olyan ronda"), ami a kedvesség felé terelheti a dolgokat.

Összességében a kérdező primitíven látja a dolgokat, nem kicsit.