Gyakran mondják, hogy az eseményhorizonton túl a fekete lyuk közepe nem egy hely, hanem az elkerülhetetlen jövő. Ez mit jelent?

Tegyük fel, hogy a fekete lyuk, aminek átlépek az eseményhorizontján, csak nagyon nagy térfogatú és nagy tömegű, a sűrűsége elég kicsi ahhoz, hogy ne öljön meg, tehát tudjak egy kicsit emberként létezni. Miután beléptem, csak fénysebességnél gyorsabban lehetne elhagyni, ami nem lehet, így csak a közepe felé tudok haladni (esetleg oldalirányban spirálisan is?, ha úgy tartja kedvem). Ilyenkor mit tapasztalnánk? Ha hátranéznék, az eseményhorizonton túl, hirtelen megszűnne a csillagos külvilág látványa vagy még belül se látnék semmit?

Az idő relativitása nem releváns, ha csak az egyénhez mérjük, nem hasonlítjuk össze külső források óráival. Mégis sokszor elhangzik, hogy a fekete lyuk középpontja nem hely lesz, hanem idő, ami előttem van. (A konkrét középpont valószínűleg kevésbé barátságos, mint az eseményhorizont.) De ezt hogy kell helyesen értelmezni? Oké, hogy elkerülhetetlen és halálos, de mi lenne az eseményhorizont és a középpont közti úton az élményem? (Nem csak arra gondolok, hogy széttép a gravitáció.)