Hogy mérték meg a nap méretét a középkorban? Milyen mérésekre alapozva vetették fel a helocentrikus világképet?

1: Nem mérték meg sehogy, csak egy arányt lehet felállítani a Holddal. Nagyjából ki tudták számolni, hogy 400-szor akkora, mint a Hold, és ennyivel messzebb is van.

2: egyszerűbbek voltak a képletek, szemben a geocentrikus mozgás igen bonyolult képleteivel.

Régen találtam egy egyszerűnek mondható számítást a távolság kiszámítására, de azt most nem találom sajnos.

Ha a távolságot ismerjük, akkor a Nap átmérőjét akár te is meg tudod határozni; fogj egy kör alakú dolgot (minél nagyobb, annál jobb), és tedd a szemed elé úgy, hogy a Napot pontosan kitakarja. Ekkor mérd meg a szemed és a kör középpontja közti távolságot, valamint a kör sugarát. Legyen a Nap ismert távolsága N, a kör sugara legyen r, a szemed és a kör középpontja közti távolság s, R pedig a Nap valódi sugara, ekkor egy egyszerű aránypárt fel tudunk írni:

s/N = R/r

Ez alapján te is bármikor meg tudod mondani a Nap sugarának hosszát (bizonyos nagyságrendre biztosan).

A középkorban az emberek még nem rendelkeztek a modern tudományos eszközökkel és technológiával a nap méretének közvetlen mérésére, mint ahogy azt ma tesszük. Az ilyen mérésekkel csak a későbbi tudományos forradalom során, a 16. és 17. században foglalkoztak. A középkorban az égitestek méreteinek és mozgásának megértése még korlátozott volt.

A heliocentrikus világkép (Naprendszer középpontja a Nap) először Kopernikusz által került felvetésre a 16. században. Ezt a modellt nem a nap méretének közvetlen mérése alapján vezették be, hanem az égitestek mozgásának megfigyelése és matematikai modellezése révén. Kopernikusz és később Kepler és Galilei megfigyeléseik és számításaik alapján következtettek arra, hogy a Nap a Naprendszer központja, és az égitestek keringése a Nap körül követi elrendeződést.

A Nap méretének pontos mérése a modern tudományos eszközök és technikák fejlődésének eredménye, és azt a 17. században és később végezték el. Az első megbízható méréseket például a tranzitjezési módszer segítségével végezték, amikor a Vénusz áthaladt a Nap előtt, és megfigyelhették annak pontos időtartamát és elhelyezkedését az égen.

Összességében a heliocentrikus világkép és az égitestek mozgásának megértése a középkorban kezdetét vette, de a nap pontos méretezése és más ilyen mérések csak a tudományos fejlődés során váltak lehetségessé.

Majdnem... csak a Napot cseréld le mindenütt Földre.

Vagyis:

"A geocentrikus világkép akkor rendült meg, amikor Galilei felfedezte, hogy a Jupiternek holdjai vannak, vagyis nem minden égitest kering a Föld körül. Korábban úgy gondolták, hogy minden égitest a Föld körül kering, ún. szférákban, vagyis szilárd gömbfelületeken."

Pocsékul mérték meg a Nap méretét a középkorban. Egy lehetséges mérés volt, hogy a Föld-Hold távolságot ismerték, és akkor csak a Föld-Hold és a Nap-Föld aránya kellett. A Föld-Hold-Nap szög mérhető (rá kell nézni a Holdra), és akkor a Nap-Hold szöget megmérve tudod a Föld-Hold-Nap háromszög szögeit. Sajnos a Nap túl messze van ahhoz, hogy ez jól működjön. A középkor előtt Számoszi Arisztarkhosz próbálta így megmérni, de nem túl sok sikerrel:

> "Ebben a helyzetben a Föld-Hold-Nap egy derékszögű háromszög csúcspontjain helyezkednek el úgy, hogy a derékszög a Holdnál van. Mérése szerint a Hold ilyenkor a Naptól 87 foknyira látszik az égen, és ebből kiszámolta, hogy a Nap mintegy hússzor van messzebb tőlünk, mint a Hold. A két égitest ilyenkor valójában 89,95 foknyira látszik egymástól, és így a Nap több mint négyszázszor messzebb van a Holdnál."

[link]

A következő pontosabb mérés már bőven az újkorból jön, távcsövekkel meg órákkal felvértezve.