Ha elindulunk akkor egyszer ugyanoda érünk vissza? A távolodó Föld egyszer csak előttünk jelenik meg?

Nem, mert a világ gyorsabban tágul.

Ha nem tágulna, akkor valószínűleg igen.

nem tudjuk.

ahhoz, hogy ez legalább elméletben előfordulhasson, ahhoz az univerzumnak pozitív görbületűnek kellene lennie.

a jelenlegi méréseink azt mutatják, hogy hibahatáron belül nem mérünk rajta görbületet, azaz sík.

Hát a sík és a tér között van némi különbség.

Értem az analógiát, a földfelszínen ez igaz lehet (de nem feltétlenül az). A világűrben is van ennek lehetősége, például elmegyünk a naprendszer széléig, majd némi kanyarral vissza, és íme, előttünk a föld. Jellemzően azonban soha többé nem kerülünk a közelébe.

Aki nem ért hozzá, annak nem kéne írnia.

Ha a terünk görbült (és pozitív), akkor ugyanez a jelenség működhet.

Némi gondolkodás megóvhat az őrült hülyeségektől.

Hagyjuk a tágulást, görbületet és egyéb nem ide tartozó dolgokat. "ha elindulunk" akkor nem definiáltuk, hogyan, azaz jelenlegi ismeretink szerit a tér bármely irányába indulhatunk. Ahhoz, hogy ugyanoda érjünk vissza, pontosan zárt görbén kell mennünk. És ezt ki garantálja, mikor ez még kis távolságokon belül se nyilvánvaló? Az tehát elenyésző esélyű véletlen, ha (semmi egyebet nem tekintve, mert azért van néhány konkrét probléma, például mi ér vissza egyáltalán 10 millió év múlva, hogy nyilvánvalóan nem megválaszolhatót említsek) sikerül visszatalálni komoly tudatossággal. A nagy esélye annak van, hogy ez soha nem következik be, nemcsak azért, mert az induló objektum közben elenyészik.

De a vágy, hogy "visszaérjünk" és a gondolatnélküliség elképesztő dolgokra képes. És ezt meri valaki tudomány rovatnak nevezni.

Nyilván annak az esélye még a Földön is roppant kicsi, hogy pont ugyanoda érünk vissza.

De ott az elvi lehetőség megvan.