Amikor a Földön túli élet lehetőségéről van szó, sokan (legtöbben?) miért csak az Univerzum nagyságára fókuszálnak?

Én jóhiszeműen megelőlegezem az értelmes létformáknak, hogy nagyobb esélyük van hosszabb ideig fennmaradni, mint az értelemmel nem bíró létformáknak, hiszen az értelmes létformák tudatosan képesek úgy alakítani mind a szűkebb, mind a tágabb környezetüket, hogy azzal nagyobb eséllyel kerüljék el a kihalás veszélyét. Hiszen előre képesek lehetnek látni azt, annak okait, és előre tudnak tenni ellene. Tehát igaz, hogy rengeteg időre van szükségük a kialakuláshoz, de aztán regeteg idő állhat rendelkezésükre, amíg fennmaradhatnak. Persze egyáltalán nem biztos, hogy valóban képesek minden akadályt leküzdeni, de az esélyük szerintem nagyobb rá, legalábbis én jóhiszeműen ebből indulok ki.

Persze, mint minden más ebben a témában, úgy ez is csak fantázia, akár nevezhető vágyálomnak is, amíg nem találunk legalább nyomokat arra utalni, hogy valóban létezik más értelmes létforma ebben az elképzelhetetlenül nagy valamiben, amit univerzumnak hívunk. De számomra ez így tűnik logikusnak. Ezt elfogadva viszont a kérdező által megkérdőjelezett időtényező jelentősége sokat csökkenhet a képletben, hiszen ha ez valóban így van, akkor akár milliárd éveken keresztül is fennmaradhat egy értelmes faj.

(Persze, ehhez tuni kellene, hogy fizikailag lehetséges-e egyáltalán elhagyni adott naprendszert és egy másikban megtelepedni. Ma még ezt sem tudjuk. Én remélem hogy igen, de igazából jelenleg messze nem állunk olyan technológiai fejlettségen, hogy ezt meg is valósítsuk, és nem állunk a világ megismerésének sem azon a fokán, hogy megmondhassuk, hogy egyáltalán lehetséges-e ilyet megvalósítani bárkinek-bárminek is ebben az univerzumban, megengedik-e ezt egyáltalán az univerzum fizikai-biológiai lehetőségei. Egyszerűen túl keveset tudunk még a minket körbevevő világról ahhoz, hogy erről érdemben vélekedjünk.)

"Ez tényleg nagyon nagy jóhiszeműség. Nem úgy néz ki, hogy olyan nagyon rajta van az emberiség a kihalási kockázatok csökkentésén, épp ellenkezőleg."

Én nagyjából Newton óta számítom ezt a dolgot, kb. a modern természettudomány kialakulása óta. Azóta nem telt még el fél évezred sem, hogy aktívan elkezdtünk a modern tudományos módszertan alapján gondolkodni, és nem nagyrészt hókuszpókuszokban meg csodákban hinni. Azóta viszont elég sok dolgot tett már az ember, az emberiség azért, hogy fennmaradjon.

Ilyen volt pl. az, amikor felfedeztük az ózonréteget, majd azon egy nagy lyukat, és hogy a freon és hasonló gázok erősen erodálják azt, és betiltottuk ezek használatát - azóta az ózonréteg jelentős mértékben regenerálódni tudott. De ilyen pl. az is, hogy komoly energiát fordítottunk arra, hogy a naprendszerben lévő különböző aszteroidákat és azok pályáit feltérképezzük, hogy legalább tudomásunk legyen arról, ha valamelyik a Földdel ütközőpályára kerülne. Vagy pl. a háborúk mennyiségének redukálsára kezdtünk törekedni az utóbbi szűk évszázadban. Vagy pl. hogy megpróbálunk (még ha nem is túl nagy elánnal) egyre inkább függetlenedni a fosszilis energiahordozóktól, amelyek kontrollálatlan felhasználása minden jel és valószínűség szerint hatással van a klímaváltozás mértékére. Vagy pl. hogy elindult egy hosszú folyamat, aminek a végén akár a Marson is képes lehet az ember megtelepedni (legalábbis a Mars meghódításának előkésztésére különböző scenáriókat felvázolni, különböző megtelepedési, lakhatási módokat kidolgozni, tesztelni). Persze ez még irtó messze van, hogy megvalósuljon, de a csírái már megindultak ennek a folyamatnak. Biztosan van még sok ilyen, de ilyesmikre nem igazán gondoltunk ezelőtt 500 évvel még, ma már igen. És úgy tűnik, minél érettebbé válik az emberiség, annál inkább előtérbe kerül a saját fennmaradásunkra való törekvés, a fennmaradásunkat valamilyen módon elősegítő dolgok favorizálása.

Az emberiség sokat tett azért, hogy fennmaradjon, de sokkal többet azért, hogy ne maradjon fenn.

Máig az a szaros ózonlyuk az egyetlen példa arra, hogy egy globális problémát sikerült összefogással megoldani. És ennek már lassan 40 éve.

#15 - hát igen, azok a fránya atomfegyverek - meg a mostani USA+NATO/Oroszország konfliktus...

Sajnos mostanság van némi okunk az aggodalomra, de nem fogunk kipusztulni teljesen, hanem majd egy "Mad Max" szintről kezdhetjük felépíteni a "Szép új világot", melyben talán már okosabbak leszünk!

:-(

" kezdhetjük felépíteni "

Az a probléma hogy NINCSEN ilyen lehetőség!

Ha ennyire elszúrjuk, akkor innen már nincsen kiút, maradunk azon a szinten!

Egy lehetőségünk van a fejlődésre: MOST!