Amikor a Földön túli élet lehetőségéről van szó, sokan (legtöbben?) miért csak az Univerzum nagyságára fókuszálnak?

Talán nagy általánosságban nem így van, de az én ismeretségi körömben ha ez a kérdés felvetődik, mindenki azt mondja, hogy hisznek a Földön túli élet létezésében. Ennek olykor az egyetlen, néha az egyik fő, vagy legalábbis egy nagyon erős érve az, hogy az Univerzum felfoghatatlanul hatalmas és a mi kis emberi szemeinkkel nézve mondhatni "végtelen" lehetőség van rá.

Ezt nem is vitatom, erős érv. Viszont ugyanez elmondható az időről is. Az Univerzum legalább annyira felfoghatatlan ideje létezik, mint amilyen felfoghatatlanul nagy, viszont az idő, mint érv, pont az ellenkezőjét diktálja. A mi létezésünk időben egy nagyon apró szelete az egésznek és azt feltételezni, hogy pont ugyanebben az aprócska pici szeletben alakult ki máshol is élet, szerintem elég erős.

Mindezt fokozza az is, hogy szerintem az emberek nincsenek tisztában azzal, hogy az élet kialakulása önmaga, vagy legalábbis az értelmes élet és végül az emberek kialakulása még sokkal-sokkal inkább mennyire sok részleten múlt. Milliónyi ponton mehetett volna félre egy részlet, aminek következtében más irányt vettek volna a dolgok és most nem lennénk itt. Milliónyi állatfaj létezik, amelyik nem jutott el idáig. Egyszer talán eljutnak, de ugye itt megint az idő játssza a kulcsszerepet: mi most vagyunk itt, milliónyi állatfajból egyedüliként.

Szóval lényegében: bár az Univerzum nyilván hatalmas, én mégsem hiszek a Földön túli életben. Az élet kialakulása önmagában is szerintem nagyon valószínűtlen, de a nagy számok törvénye alapján persze lehetséges, viszont hogy máshol is éppen ebben a pici pillanatban alakult ki, ráadásul az evolúció máshol is mindig mindenhol a megfelelő irányba ment ahhoz, hogy intelligens élet alakuljon ki... egyszerűen nekem ez nem áll össze.

És nem a mások eltérő véleménye zavar, hanem hogy a legtöbben ezeket nem is veszik figyelembe.